A világpremierrel gyakorlatilag egy időben a magyarországi könyvesboltokban is megjelent Edward Snowden életrajzi kötete, a Rendszerhiba. A 21. Század Kiadót és Tomori Gábor fordítót dicsérő könyv nagy keresletre tarthat számot a világpolitika, a történelem, a nemzetközi kapcsolatok alakulása és az ezzel szervesen összefüggő hírszerzés iránt érdeklődők körében.

Egyet lehet érteni a 400 oldalas mű méltatójával: „a Rendszerhiba egy kivételes íráskészséggel megalkotott, szenvedélyes és elegáns, kulcsfontosságú memoár, digitális korunk valóságos foglalata, amely menthetetlenül bevonul a klasszikusok sorába…”

A szerző hat éve, 2013-ban egy hongkongi megnyilatkozásával döbbentette meg a világot, midőn nyilvánosságra hozta: az Egyesült Államok hírszerző mechanizmusa arra törekszik, hogy globális lehallgatási rendszert kialakítva, akár a Föld bármelyik lakójának életébe beletekinthessen. Az akkor mindössze 29 esztendős Edward Snowden nem „az ujjából szopta” az értesülést – a fiatalember maga is aktív közreműködője volt az amerikai titkosszolgálatok elitalakulatainak, a Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA).

Élettörténetét ismertetve tárja fel, hogyan került kapcsolatba a „Cégekkel”, hogyan jutott egyre feljebb a szamárlétrán, hogyan változott át benne a kezdeti büszkeség töprengéssé, megingássá, végül szakítássá – hogyan vált kémből „kiszivárogtatóvá”, s ami ebből következett: menekülővé.

A nagyvilág pedig ámulva hallgatta/olvasta, miként vizsgálja az USA vezetése nemcsak a konkurensként vagy potenciális ellenségként számon tartott országokat és vezetőiket, de a szövetségeseit is. Emlékezetes az a döbbenet, amely Németországban fogadta a leleplezést: még Merkel kancellár okostelefonját is lehallgatták. Washington erőtlen cáfolatait a bizonyítékok tönkrezúzták.

Kiemelésre érdemes az a részlet, amely a Hongkongból menekülő – és Ecuadorba igyekvő – Snowden moszkvai „átszállását” írja le, az akció a tervezett néhány órás seremetyevói tranzitvárakozás helyett immár hat éve folytatódik (hazai szervei ugyanis a repülőút alatt érvénytelenítették az útlevelét…) Oroszországi kényszerpihenőjét mindenesetre elviselhetőbbé tette, hogy élete szerelmét, Lindsay-t végül itt vehette feleségül. A könyvben az író a hölgy naplójegyzeteivel illusztrálja az emigrálását követő amerikai akciósorozatot, azt a szekatúrát, amelyet Lindsay-nek és más hozzátartozóinak kellett elviselni a Cégek ügynökei részéről…

Edward Snowden, miközben krimihez illő izgalmakkal szolgál művében, filozófiai mélységekkel is gondolkodásra készteti az olvasót. A magánszféra, a személyi adatok védelmében megállapítja: „Mi vagyunk a bolygó történetében az első emberek, … akik viselik az adathalhatatlanság terhét, a tényét, hogy a rólunk gyűjtött adathalmaz talán örökre létezni fog. … Gondoskodnunk kell arról, hogy a múltunk ezen összegereblyézett darabkáit ne lehessen ellenünk vagy gyermekeink ellen fordítani.”