Most, hogy elmúlt a vészhelyzet, és az életünk lassanként visszatér a rendes kerékvágásba, amint várható volt, megszaporodtak a migránsokról szóló híradások.

Nincs olyan nap, hogy ne hallanánk felőlük valami elrettentőt, s bár nem látjuk őket, a kormányhoz közeli média gondoskodik arról, hogy naponta halljunk róluk. Tudjuk, hogy megállás nélkül mozgolódnak, s csak Soros György intésére várnak, hogy elinduljanak. Szerencsére azt is tudjuk, hogy a kormányunk megvéd minket, ha másként nem, azzal, hogy sokszor elmondják: egyetlen magyar sincs egyedül.

– Tiszteletem, migráns urak, üdvözöljük önöket a mi kedves, barátságos, vendégszerető országunkban.

– Jó napot!

– Cigaretta? Szivar? Sajnos, pezsgőből jelenleg nem túl széles a választékunk…

– Bocsánat, úgy látszik, eltévedtünk. Azt hittük, ez itt Magyarország.

– Jó helyen járnak, migráns urak. Kerüljenek beljebb, biztosan elfáradtak a hosszú úton.

– Viccel velünk? Gúnyt űz a nyomorunkból? A kiszolgáltatottságunkból? Nekünk azt mondták, hogy Magyarországon nem kedvelnek bennünket.

– Ez magukra nem vonatkozik. Önöket kiválasztottuk, és különleges bánásmódban részesülnek.

– Nem zárnak be bennünket? Nem viselkednek velünk lekezelően és embertelenül, mint a többiekkel?

– Miről beszélnek, uraim! Tisztes megélhetést biztosítunk az önök számára. Munkát kapnak, rendes fizetést, valamint költségtérítést.

– Itt tényleg valami félreértés lehet.

– Szó sincs félreértésről.

– Még mindig nem értjük. Önök örülnek nekünk?

– Igen, migráns urak, önök lesznek a mi bűnbakjaink.

– Bűnbakok? Nem követtünk el semmit.

– Tudjuk, uraim, de ez bennünket momentán nem érdekel. Önöket bűnbakként kívánjuk foglalkoztatni Magyarországon.

– Bűnbakként?

– Igen. Önök a jövőben Magyarországon élnek. Egyetlen feladatuk lesz: elviselni, hogy önök miatt van minden baj.

– Szökőár? Földrengés? Kolera?

– Nálunk ilyenek nincsenek.

– Akkor mi az, amiért mi leszünk a felelősek?

– Mindenért, ami rossz a magyar embereknek. Tudják, nálunk nagy a korrupció, lopnak a közpénzből, és az emberek hajlamosak ezért a kormányt okolni. A miniszterelnököt, az ő családját, pártját, barátait, üzletfeleit. Ezen szeretnénk változtatni.

– Megszüntetik a korrupciót? Többé nem fognak lopni?

– Látszik uraim, hogy önök egy másik kultúrából jöttek. Szó sincs ilyenről.

– Hanem?

– Ha bármi rossz történik Magyarországon, olyan, amit nem szeretnek a magyar emberek, önökre mutogatunk majd.

– Tudna példát mondani?

– Mondjuk, kiderül, hogy a miniszterelnök baráti köre gyanúsan gyorsan vagyonosodik. A saját lábán álló családja úgyszintén. Hogy a fürkészek és a portyázók lélegeztetőgépek helyett jórészt horkolást gátló berendezéseket vásároltak. Vagy, teszem azt, a kormány – ígérete ellenére – megint cserben hagyta a nyugdíjasokat. Ilyenekre gondolunk.

– És nem lesz ebből nekünk bajunk? Ha a magyar emberek mérgesek lesznek ránk, rajtunk töltik ki a haragjukat. Meg is verhetnek bennünket – hogy durvább atrocitásokról ne is beszéljünk.

– Ettől önöknek nem kell tartaniuk. A Fidesz vezetőit sem kedveli senki, mégsem esik bántódásuk. Nézzenek a tabellára, uraim: a kormányzó párt toronymagasan vezeti a közvélemény-kutatásokat!