Vagyis lehullott végre a nagy, koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a baloldal verte szét az Indexet. Szándékosan, tudatosan, sorosgyörgyi módszerekkel felvértezve, azaz aljas elszántsággal. (Nyitó kép: mfor.hu)
Nem egész két évvel a választások előtt, úri kedvében – mert egy úr a pokolban is úr, tehát Orbán Magyarországán is az –, csak azért, hogy rossz pontot utaltasson ki a romlott, dekadens, hitetlen és végjátszmájában fetrengő-vonagló nyugati világtól a Vergilius IV. eclogájában is már megjövendölt az ellen az istengyermek ellen, aki a jogállamiságot még az oroszlán barlangjában, azaz Brüsszelben is lángpallossal a kezében védelmezi, Magyarország kormányfőjeként, munkaköri címében és leírásában kerubként vagy szeráfként, as you like it.
Vagyis szerződteti a mocsoktól ragacsos ellenzék a derék és mindig megbízhatóan teljesítő Vaszily Miklóst, a médiahóhérság Paganinijét, aki az első szóra megérkezik arany pallosával, mindig naprakészen élesre fent nyaktilójával, akire a népi demokrácia méltán elhíresült ítéletvégrehajtója, Bogár János főhadnagy, finom, elegánsan szabott fekete ruhájában, puha fekete kalapjával a fején, s aki mellesleg saját kezűleg több ezer embert akasztott fel, megcselekedve ezt mindig töretlen jó kedvvel, bőséggel, mert ez a harc lesz a végső, de ez az akasztás még messze nem az utolsó, szóval akire tisztelettel tekintett volna még Bogár főhadnagy is, a mi Vaszilynkre – mert mifelénk mindig kell egy ilyen ember, mint egy falat kenyér, mint tavaszi zápor fűszere a földnek, te édes mostoha, s aki most az ellenzék megbízásából jött akasztani az Indexet, akasztani, nem dicsérni, előtte még gyorsan Schmidt Máriával egyeztetett, hogy még jobb és még passzentosabb legyen az akasztás, ahogy az ellenzék óhajtja, bízzák csak rájuk, kinyírtak ők már ketten sok szarházi ezt-azt, nem ők tehetnek arról, hogy eddig csak a kormánytól volt felkérés és megrendelés, most végre lett az ellenzéktől is, hát persze, ez a demokrácia, ez az igazi esélyegyenlőség, egyszer a kormány, egyszer az ő ellenzéke
akasztat fel egy-egy szerkesztőséget, s lám, megvan a nemzeti minimum, a teljes egység, ugyanis a kormány is, meg a hatalom is akasztat, de végre-valahára teljes konszenzusban teszi ezt, mert mindig és kizárólagosan ellenzéki fórumokat, kivétel nélkül, elvégre ehhez ért Vaszily, ebben teljesít maradéktalanul, ezekhez a gigákhoz konyít, nem véletlen hát, hogy az ellenzék is őt kérte föl saját felakasztásához, jó szakember, belesercint a tenyerébe, aztán már nyakon is a hurok, s csak úgy repül a kirúgott zsámoly, repül és csak repül, ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg, szóval most az ellenzék akasztatta önmagát, special thanks to Vaszily Miklós és Schmidt Mária!
Az ellenzéket pedig ne tessék félteni, van előtte példa bőviben. Hisz Buharin is nagy sietve csupán azért végeztette ki magát, hogy rontsa Joszif Visszarionovics remek nyugati imázsát. Nem hiába, Buharin a Nyugat nagy hízelgőjének hírében állott mindig is.
Ráadásul nemzetközi, globalista trendről van szó – és itt kapcsolódhatunk vissza a spekuláns Soroshoz, aki, mint fajtája többi tagja, a kamatokat rendkívüli módon szereti, ugyanis Latin-Amerikában pont az ilyen esetekre járja az a mondás, hogy menekülés közben, hátában golyóval, öngyilkosságot követett el.
Latin-Amerikára pedig érdemes odafigyelni, mert az elhíresült öngyilkos jégcsákányról jóval előbb szerezhetett empirikus tapasztalatokat a kontinens, mint Orbán nagy barátja, Ilham Aliyev az örmény keresztények híres öngyilkos szerszámáról, a baltáról.
Szóval nagyon remélem, hogy most már minden világos!
Hej, ha Genrih Grigorjevics Jagoda ezt megérhette volna, s ha köztetek lehetett volna, szép magyar vitézek, aranyos leventék!
Lábjegyzet: szakirodalomként ajánljuk a jereváni rádió történelmi léptékű tájékoztatóját, amely a múltkutatás Káslereit megszégyenítő módon egyszer és mindenkorra világossá tette, hogy Majakovszkij nem lehetett öngyilkos, minthogy ismertek utolsó szavai: elvtársak, ne lőjetek!
