Filmrajongók 10 pontos igazgyöngye jelent meg a Meryl Streep művészetét bemutató friss kötettel. A 314. oldalon olvasható: „szent játszótérként” kezelte a színpadot. Méltó zanza.
Erin Carlson amerikai újságírónő remek érzékkel és pazar illusztrációkkal (Justin Teodoro) emelt kalapot Streep személyisége és munkássága előtt. (E. Carlson: Queen Meryl, New York 2019, Hachette Books; illetve Meryl Streep, Hollywood királynője, 2020, Kossuth Kiadó).
A honi kiadó honlapján könyvismertető szól a színésznőről; életének, pályájának alakulásáról, félelmet és megalkuvást nem ismerő karakteréről, elkötelezettségéről, úgy, mint „korunk legünnepeltebb színésznőjéről”.
Így lehet; igaz. Játsszunk el a gondolattal: a 60 feletti, mai férfi színészóriások sorát tudnánk kapásból felmondani. Ámde, ugyanez miként festene a hölgyek csúcsain: van Meryl, és némi túlzással, mint a stáblisták végén adott utalás: „és még sokan mások”!
Felelősen, elkötelezetten gondolkodó
Ez a recenzió mindezért ajánlás. Módszere: kiemel néhány kulcsmondatot és -mozzanatot a könyvből, gyakran szó szerinti megjelenítésben; érzékeltetvén, hogy egy zseni: bizarr módon sugárzó szépség gondolatvilágát és művészetének titkát.
Kulcsszavak a megfejtéshez: természetesség, minőség, kreativitás, biztos ízlés, méltóság, a vállalások mélysége. Út a stréberségtől a színpadi kaméleonságon át a 70 év alatt kiérdemelt halhatatlanságig. Streepnél axióma: a jó színésznek nem elég, ha a karakter helyébe képzeli magát; el kell játszania azt!
Távol Afrikától, közel a díjesőhöz
Nem bármit: az ő esetében nem csak az az érték, amit csakugyan megjelenített, hanem az is, amit visszautasított. Például három ízben mondott nemet úgynevezett boszorkány-szerepre; miközben a „Kétely” című filmben megszállott főnöknőt formált, aki ad absurdum mégis magában kételkedni is kész volt. „Streepeld meg!” –színházi vezényszó lett, ami annyit tesz: foglald el, töltsd be a színpadot!
Akinek a hite mellett kételye is van
Donald Trump szemét (?) csíphette Meryl közügyeken is erős, bátor kiállása. Trump hajnali 4-kor a vécén ülve tweet-üzenetben ömlengett: „Hollywood egyik leginkább túlértékelt színésznője!”. (14. oldal) Történetesen mindketten közszereplők: kettejük színvonalbeli különbségét talán csak a Fesztiválzenekar tudná híven interpretálni.
Meryl Streep eszére, derűs bölcsességére jellemző a következő interjú-részlete (17. oldal)
„Azok vagyunk, akik öregkorunkban leszünk, és amikor megöregszünk, azok leszünk, akik 8 éves korunkban voltunk.”
Fricska: eljut vajon valaha a garabonciás Trump az önirónia eme fokáig?
A kultikus jelentőségű „Kramer kontra Kramerben”, Dustin Hoffman partnereként
alkotói bátorságát is megcsillantotta. Nem lövöm le a poént: annyi elég jelzésül, hogy Meryl a kulcsfontosságú búcsúmonológját átírta. Ezzel a szívbajt hoz(hat)ta volna Benton rendezőre, ám utóbbi a tökéletességet látta meg ebben, s diadalmasan, „hűha!” elismeréssel nyugtázta a zseniális módosítást.
A Kramer kontra Kramer legendás párosa Dustin Hoffmannal.
Streep folytonos törekvése a tökéletességre keltette az aggódó figyelmeztetést: „Ne lődd el minden puskaporodat!” Nem kellett aggódni! Ellenpont: alakításainak kontrollja, mélysége a szakma előtt hihetetlennek bizonyult.
A szerző sorra veszi a színésznő szerepeit, s azok keletkezésének kulisszatitkait: meggyőzően, finom elemző metodikával dolgozik. Néhány idézet Merylről telitalálat: pl. az 56. oldalon: „Megpróbálta Broadway-jé alakítani Hollywood-ot. Megcsinálta!” Itt talán adódik kicsiny túlzás, de a szándék és annak lenyomata érződik ma is.
Menyasszony a Szarvasvadászban
Gyermekének, s általa a világnak üzent: „Ennek a gyermeknek kell majd átvezetnie minket a következő évszázadba. Az ő generációjának kell foglalkoznia azokkal a problémákkal, amelyekről az enyém még csak nem is hallott” (63. oldal).
Érdekes önkép rajzolódik ki a kötet 67. oldalán. M. Streep: „Felszállok a metróra, és észreveszek valamit a padlón. Közelebbről megnézem – az arcom az. Ettől halandónak (sic!) érzem magamat”. Pedig nem csak az – szerintem.
Humorral érdemes az ajánlást befejezni. A „Mamma Mia” első részének vége felé, a csoportos dal és táncőrület végén Meryl nevetve ugrik egy bátor bombát a tengerbe. Bombasiker! Az lehet a könyve is. Tessék – lássák!
A valódi „Mamma Mia”
Erin Carlson: Meryl Streep, Hollywood királynője: életrajzi dráma, Justin Teodor illusztrációival. New York, 2019, Hachette Kiadó. Hazai megjelentetés: Kossuth Kiadó, 2020. Fordította: Németh Orsolya, szerkesztette: Winter Angéla, borítóterv: Csermák Annamária. A fenti képek M. Streep filmjeinek nyilvános fotói.