A Bauhaus-stílusjegyektől a párizsi UNESCO-székházig, a csőbútoroktól a neves amerikai múzeumokig számos helyen találkozik az építészet és a belső megformálás iránt érdeklődő a pécsi születésű Breuer Marcell (1902–81) nevével és alkotó tevékenysége eredményeivel. (Nyitó kép: a Bauhaus dessaui háza.)

Hősünket az alsó iskolák elvégzése után az erősödő antiszemitizmus korszakában nem vették fel a Műegyetemre, így 1920-tól a bécsi Művészeti Akadémián tanult szobrászatot. Tanulmányait félbehagyva, előbb egy bécsi építészcégnél dolgozott, majd Németországban a weimari Bauhaus-iskola tanítványa lett. Ott az előkészítő kurzus után az asztalosrészlegben foglalkoztatták, ahol mestervizsgát tett. Egy sor bútort tervezett, munkáit kiállításon is bemutatták.

Akkoriban kezdett el foglalkozni a csővázas székekkel: 1925-ben álmodta meg első, biciklikormány ihlette modelljét, amely Kandinszkij orosz absztrakt festő, író keresztneve után a Vaszilij-szék (külföldön Wassily-szék / a képen) elnevezést kapta, s amely azóta is világszerte fellelhető a lakóterekben. Az idő tájt belső berendezéseket tervezett a többi között a dessaui Bauhaus épületeibe.

Breuer széke először polírozott-nikkelezett hajlított csővázzal, később krómbevonatos csővázzal, az ülés és háttámla-rész pedig textilből vagy bőrből készült. Asztalokat, sőt szekrényeket is tervezett, amelyek kiválóan megfeleltek a kor követelményeinek, rugózat alkalmazása nélkül is kényelmes bútorok váltak belőlük.

Breuer Marcell 1927-ben társalapítója lett a Standard Möbel cégnek, amely sorozatban gyártotta csővázas bútorait. Walter Gropiusszal és Moholy-Nagy Lászlóval együtt 1928-ban elhagyta a Bauhaust, és építészként kezdett el praktizálni Berlinben; főleg lakásbelsőket, bútorokat, kiállítási tereket tervezett. Három év múltán üzleti nehézségek miatt bezárta irodáját és 1934-ben Budapestre költözött. A Magyar Mérnök Kamara azonban származása miatt nem veszi fel tagjai sorába, így itthon nem folytathatott tervezői tevékenységet, jóllehet, egy sor pályázatot is megnyert tervezőtársaival. Előbb, 1935-ben Londonba, 1937-ben pedig az Egyesült Államokba költözött, ahol a Harvard Egyetemen professzori állást nyert el, Massachusettes-ben Gropiusszal építészirodát alapított.

Számos lakóházterv került ki a kezük alól, és az ő nevükhöz fűződik az 1939-i világkiállításra készült Pennsylvania Pavilon. Nyolc évtizeddel ezelőtt, pontosan 1941-ben saját építészirodát nyitott, amelyet 1946-ban New Yorkba költöztetett. Az 1940-es, 50-es évek elképesztően termékeny időszak volt Breuer életében: hetven családi házat tervezet, köztük a sajátját is. A New York-i Modern Művészeti Múzeum (MoMA)1947-ben felkérte az átlagos amerikai családnak szánt modell-otthon összeállítására, amelyet: Breuer rétegeltlemez-bútorokkal rendezett be.

A párizsi UNESCO-székház 1953–58 között épült fel – hősünk és más, neves építészek alkotó részvételével. További középületei közül kiemelkedik

a New York-i Whitney Museum of American Art (a képen), a washingtoni Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Szent János apátság Collegeville-ben és a Szalézi Szent Ferenc templom Muskegonban; dolgozott a New York-i UNESCO-épületen is. Breuer Marcell 1975-ben vonult vissza, New Yorkban hunyt el.

Magyarországon nem áll saját tervezésű épülete. A Műegyetem 1968-ban díszdoktorrá avatta ugyan, aminek kapcsán hazalátogatott, és fel is vetődött, hogy Budapestre vagy Pécsre tervez épületeket – az elképzelés azonban nem valósult meg. Szülővárosában a nevét viseli a Breuer Marcell sétány, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának építészeti doktori iskoláját pedig róla nevezték el… (Fotók: Wikipédia)