Nyitunk! – ez a reményteljes jelszava a hazai turizmusnak és vendéglátásnak, legyen szó ötcsillagos kastélyszállodáról, divatos étteremről vagy csupán szállást nyújtó, gyerekeket nyaraltató falusi tanyáról. Hol, hogyan várják ma a vendégeket, miképpen vészelték át a vendéglátók a kényszerű bezártságot és mit terveznek a következő hónapokra? (Cikkünk képeit Okolicsányi Zoltán készítette.)

Parád első említése 1506-ból való, a települést több jeles magyar család is birtokolta. A 17. században a Rákóczi-családé volt a terület. II. Rákóczi Ferenc akkortájt létesített Parádóhután  üveghutát, mely később a szomszédos Parádsasvárra települt át. Az arisztokrata családok különösképpen kedvelték e vadregényes tájat: az üveghuta gyárrá fejlődésében egyaránt fontos szerepe volt a Grassalkovich, az Orczy, illetve a Károlyi famíliának is.

Parád sorsa szorosan összefonódott az üvegművességgel, valamint a fürdők fejlesztésével, főként a fürdőpoharak és a Csevice-forrás vízének a palackozása révén. A település 1847-től csaknem évszázadon át a Károlyi család birtokában volt. A nemesi família számos építészeti értékekkel gyarapította Parádot. Mindenekelőtt az Ybl Miklós tervezte parádsasvári mesés kastéllyal: a felújítása után az első ötcsillagos kastélyszállodaként nyílt meg Magyarországon. A nagyközönség az 1930-as harmincas évek sikerfilmjének, a Meseautónak az újraforgatásából ismerhette meg a pompás épületegyüttest.

A Kastélyhotel Sasvár Resort igazgatójával, Szélessy Andrással az étteremben ülünk le beszélgetni. Ebben semmi különös nem lenne, csakhogy a járvány miatt hónapokig zárva volt ez az impozáns, kristálycsilláros terem is, amelynek bútorai, tapétája és függönyei mind kiváló ízlésről tanúskodnak, akárcsak az egész épületegyüttes berendezése. Május 6-án kinyitottak, van is vendég.

Nem titok: exkluzív helyen vagyunk és annak megfelelő árakkal is dolgozik az egyedülálló szálló, ám aki itt akar foglalni, az ezzel (is) tisztában van. Ide nem egy éjszakára jönnek az emberek, hanem legalább háromra. Bár a május egyelőre elég gyengének mutatkozik, legalábbis a megszokott, 60–70 százalékos töltéshez képest, mert sokan még félnek nekivágni az országjárásnak. Nem nehéz megjósolni, hogy telt ház lesz itt a nyáron, főleg a hétvégeken. Sőt: már szilveszterre is foglaltak szobát, többen, mint pünkösdre.

Sok a törzsvendég, ezért időnként friss szolgáltatásokra, szórakoztató attrakciókra van szükség, ilyen például a most divatos szabadulószoba. A magyar sportcsillagok ereklyéinek múzeuma egyedi látványosság: az igazgató sportkapcsolatainak köszönhetően olimpiai és világbajnokoktól érkeztek az érmek, ruhák, fáklyák.

A wellness-részleg bővült, a kényszerű szünet alatt megifjodott az egész szálloda, a kert pedig változatlanul gondosan ápolt. Az összképhez hozzátartozik – és ez nem mellékes –, hogy nem bocsátották el az alkalmazottakat.

Az egyik véglet után a másikat keressük fel: a közeli Kisnánán Tari Tünde vár bennünket. A Bari-tanya már 10 éve népszerű, elsősorban a gyerekek körében, és főleg a városi lurkóknak kínál számos újdonságot. Több mint 100 állattal ismerkedhet meg, aki belép a tanyára. Kecskék, lovak, kutyák, bárányok, macskák, nyulak, struccnyi pulykakakas, tyúkanyó csibecsapattal, bográcsozás, közös főzés – mindez szokatlan a városi gyerekeknek, ezért maradandóbb élményt kínál, mint bármilyen elektronikus kütyü. Az éjszaka hangjait is meg kell szokniuk az itt nyaralóknak: a három kutya rendületlenül jelzi, ha jár valaki az utcán, a libák pedig már hajnalban hangosan gágogva diskurálnak.

Itt lehet igazán megismerkedni a valódi környezetvédelemmel: egy falusi portán ugyanis semmi sem vész kárba, jóformán semmi sem megy a szemétbe. A gulyásleveshez meghámozott krumpli és sárgarépa héjából, vagy a gyümölcspotyadékból állateledel lesz, a lemetszett faág vagy maradék léc, kiszolgált seprűnyél gyújtósnak lesz jó a bogrács alá.

A tősgyökeres kisnánai Tari Tünde már nagyon várta, hogy vendégeket fogadhasson, hiszen ebből él, miközben az állatokat is el kell látni valamiből. A gyerekeknek mindig új élményeket talál ki, az ebéd közös elkészítésétől egészen az oktató-nevelő előadásig, amikor például a „felelős alkoholfogyasztásról” beszélgetnek.

A környék alkalmas kirándulásra, túrázásra, a kisnánai vártól, a tájháztól is csupán néhány lépésnyire vagyunk. Az ezer főt számláló község nem bővelkedik szálláslehetőségben, lehet, hogy több is elkelne: ott jártamkor jó néhányan benyitottak, hogy érdeklődjenek, mikor lesz szabad ágy. Újra föllendülőben tehát a falusi turizmus is.

Igaz, még csak az első hét foglalt, mert a szülők bizonytalanok. De amint egyértelművé válik, hogy együtt lehet egy nagyobb csapat gyerek egy hétig, és már az iskola sem köti őket, érkeznek majd bizonyára, akár tavaly vagy tavalyelőtt.

Ha Sarud, akkor Kücsön Gyula, ő a falu motorja, turisztikai vezetője és újabban gasztro-pápája is. Sarud lehetne a Tisza-tó vízitúra- és vízisport-központja – és eme óhajról lassan már kijelentő módban lehet beszélni, hiszen évekkel ezelőtt elindultak ezen az úton. Erről álmodott mindig Kücsön Gyula, és nemcsak ábrándozott róla, de tett is érte. Így készült el az Élményfalu, temérdek munka árán. Ő a kikötő, valamint a KalandPart, a gyerekkel érkező családok számára alkalmas intézmény üzemeltetője is. 

Legújabb álma, a Sulyom tájétterem pár hete nyílt meg. Ahogyan maga a tulajdonos fogalmaz, ez a „legszeretettebb és leginkább várt fejlesztésünk a Tisza-tó partján”. Egy igényes vidéki bisztróban vagyunk, ahol fine dining szintű finomságok készülnek, de bőséges adagokkal, mindennemű sznobizmustól mentesen. Miért sulyom? Nos, ez a vízigesztenye néven is ismert növény a Tisza-tó egyedi attrakciója, készül vele csokoládé csakúgy, mint salátaolaj, ezek természetesen szerepelnek az étlapon is.

Négy évszakos kulináris találkozási pontot szerettünk volna létrehozni a falusi környezetet szerető, igényes vendégek számára, amiért akár az ország távolabbi pontjáról is megéri kocsiba ülni és elutazni hozzánk – magyarázza Kücsön Gyula.

Ahogy leülünk, már érkeznek is a vendégek, akad, aki több száz kilométerről jött. Láthatóan fegyelmezettek, természetesnek tartva az előírásokat, meg azt, hogy a pincérek elkérik a védettségi kártyát, miközben arra is ügyelnek, hogy ne üljenek túl közel egymáshoz.

Árnyalataiban, egyszerűségében a Tisza-tóra utal a Sulyom tájétterem: a minimalista, letisztult belső, a gazdagon felszerelt konyha viszonylag szűk ételválasztékkal párosul. A vidék ízeinek újra értelmezésén dolgozó tehetséges, fiatal séf, Berecz Ádám elárulja, hogy a járvány ideje alatt hónapokon át törte a fejét azon, milyen fogásokkal lepje majd meg a betérőket. Sok finom fogást a nagymamája ihletett, a füstölt szürkeharcsával töltött palacsinta tejfölhabbal különösen sikerült kompozíció, és utal a helyre is, ahol vagyunk.

Érdemes tanulmányozni az étlapot: libamájbonbon, házi vadkacsamell-sonka, fügés lilahagyma lekvárral, pirított brióssal, grillezett sulyom-gomolya fenyőmagos salátaágyon. Sok a halétel, de nem sematikusan, hanem rafinált módon elkészítve. Kéhető itt hamisítatlan Boeuf Bourguignon is, amely nem más, mint lassan főtt, vörösboros marhapofa-pörkölt. Ami magyarossá teszi e francia fogást, az a hagymás dödölle.

A Sulyomban külön figyelmet szentelnek a gyerekeknek: nekik önálló vendégteret alakítottak ki. A gyerekmenü nem újdonság a szakmában, de az egyedi, hogy az étteremben kialakítottak egy felnőtt részt – hasonlóan néhány szállodához –, a tágas játszószobában pedig sokféle társasjáték várja a kicsiket.

Eltöröltük a várakozást, helyette játékidőt ajándékozunk a vendégeinknek – teszi hozzá Kücsön Gyula. – A bisztróval a Tisza-táj életstílusát szeretnénk megteremteni.