Jóféle kolbász, kitűnő pálinka, szemet gyönyörködtető kastélyok, gazdag múzeumi kincs, megszállott vendéglátósok, patinás cukrászda, tanyasi vendégfogadó – minden megtalálható Békés megyében, ami elbűvöli a turistát. (Nyitó képünkön: a gyulai vár őszi fényben; a fotókat Okolicsányi Zoltán készítette.)
Régóta ismert: Gyula, a történelmi fürdőváros. De jó ideje fesztiválok épülnek a két legnagyobb kulináris csáberőre, a kolbászra és a pálinkára is. Újabban pedig Gyula és Békéscsaba, a „két szomszédvár” együttműködve kínálja a térség turisztikai attrakcióit. A két város oly közel van egymáshoz, hogy vétek volna kihagyni egymás értékeit.
Gyula ékköve, az Almásy-kastély nemrég a gyönyörűen rendbehozott Stefánia szárnnyal gazdagodott. Száz éve ez főleg az intézők és a kiszolgáló személyzet egy részének volt a munka- és lakhelye, de ma! Hatalmas bálterem, elegáns drapériák, csillárok Swarowski-kristályból – izgalmas történelmi múlt és legalább olyan mozgalmasnak ígérkező jövő. Esküvők, koncertek, nagyszerű rendezvények jövőbeni helyszínén nézelődünk, amely a legújabb technikával, csupa „okossággal” van felszerelve.
Főszerepben itt is a gasztronómia: a látvány-főzőkurzus és rendezvénykonyha kialakítása a klasszikus éttermi szolgáltatásoktól eltérő, interaktív élményt generáló gasztro-turisztikai kínálat megvalósításán alapul. A program a ma rendkívül divatos, széles réteget vonzó „csináld magad”, vagy inkább: „főzzünk együtt” mozgalomra épít. A ma reneszánszát élő azt az igényt elégíti ki, amelynek értelmében a modern ember megunva a nem túl egészséges készételek „junk food-ok” (kalóriagörgetegek) áradatát, visszakanyarodik egészen a kertig, és maga szeretné elkészíteni ételeit, az egészségtudatos táplálkozás jegyében.
Mindez a helyszínen elbűvölő látványt nyújt: a romantikus, nosztalgikus design, a rusztikus, okos technikával felszerelt kemencék, profi sütők mind azt sejtetik, hogy itt nagyon finom fogások készülnek majd. Pedig nem is étteremben vagyunk. A modern technika eszközparkja olyan szakembergárdával egyesül, amelyik a főzést élményszintre emelve, változatos és érdekes interaktív programba öntve tálalja a megismerést, a főzést és az étkezést, legyen az a régmúlt felidézése vagy a legmodernebb gasztro-irányzat.
Eddig a grófi kastélyban a Downton Abbey-t idéző rekonstruált cselédszárny volt a kedvencem, ami pontosan, részletesen tükrözte a kiszolgáló személyzeten belüli hierarchiát, de ezen túl valószínű, hogy a gyönyörű konyha és a gasztrotörténeti csemegetár viszi majd el a pálmát az élmények és programok között.
Mindezt bizonyára a helyiek is élvezik, bár igazából a hazai és külföldi turisták számára ötlötték ki a város és a létesítmény vezetői. Amint azt Komoróczki Aliztól, a Gyulai Turisztikai Nonprofit Kft. vezetőjétől megtudtam, a 2019. évi nyári főszezonhoz mérten – a pandémia első hullámát követően – a 2020. évi főszezonban 31 százalékkal gyengébb vendégforgalmat könyvelhettek el. Az idén – a covid második és harmadik hullámát követően – közel féléves leállás után, 27 százalékos emelkedés volt tapasztalható a vendégéjszakák számában, a tavalyi idényhez képest. Az idei főszezonról – az adatok jelenlegi feldolgozottsága alapján – elmondható, hogy a vendégéjszakák száma csupán 13 százalékkal maradt el a járványt megelőző, 2019. évi hasonló időszakról.
Ehhez hozzátartozik, hogy az idén májusban és júniusban még csak védettségi igazolvány megléte esetén lehetett a szálláshelyek és a fürdő szolgáltatásait igénybe venni, illetve a múzeumokat és kiállítóhelyeket látogatni. Azokban a hónapokban, még mérsékelt volt a vendégforgalom. Július elejétől – miután már védettségi igazolvány nélkül is lehetett utazni – a forgalom egyik napról a másikra elérte az eddig tapasztalt maximumot.
Milyen újdonságokkal várják a vendégeket az idén és jövőre? Amint Aliz röviden kiemelte:biztonság és kényelem az M44-esen, megújult szálláshelyek a Kisfaludy-program keretében. Megszépült a tourinform-iroda is, ugyancsak a Kisfaludy programnak köszönhetően, és újjászületett az Erkel tér.
A kulturális vonzerő változatlanul erős: az egyik legsikeresebb évadot zárták az idén a Gyulai Várszínházban. Ha éppen nincsenek előadások, akkor egy másik programot ajánlanak, amelynek neve: Városfelfedezés, játékos módon a Gyula (kul)túrával. Az Erkel Ferenc-emlékház, a Ladics-ház és a Kohán-képtár mellett számos olyan helyszín található, ahol minden évszakban pezseg a kulturális élet.
A fürdő vonzereje változatlan, a termálvízre épülnek az elsősorban belföldi vendégeket vonzó gyógyszállodák, ahová a vendégek az egész országból érkeznek. Ha majd beköszönt a tavasz, indulnak az evezős programok, például az Élővíz-csatorna belvárosi szakaszán.
Ha Gyula, akkor kolbász – igen, a Békéscsabával első, közös gasztrotúrának kétségkívül a kolbász volt a főszereplője, amint azt személyesen is megtapasztalhattuk, ezen belül is a méteres kolbász. A belvárosi sétálóutca standjai közül, nem meglepően, a Gyulahús Kft.-é volt a legnépszerűbb: ezt az országszerte híres hungarikumot itt a legcélszerűbb megvenni, mert igazán itt a valódi. Érdemes utánanézni miben különbözik a csabai kolbász a gyulaitól: nos, a fűszerezésben, az egyikben van bors, a másikban nincs (miért? tessék utána járni!), az egyik kicsit csípős, a másik nem. Érdemes ellátogatni a Gyulai Kolbászmúzeumba, ahol mindent megtudhatunk e közkedvelt élelmiszer történetéről.
A helyi kulináris vonzerő azonban nem pusztán a kolbász meg a pálinka, vagy éppen a Százéves cukrászda habkönnyű finomságai: egyik vendéglátó helye, a Patrióta, pár éve elnyerte „Az év feltörekvő étterme” címet, a világ egyik legrangosabb szakmai lapjától, a Gault&Millau-tól. Bár a cím nem ma született, a színvonal nem csökkent: pár hete a Vállalkozók Országos Szövetsége gáláján „Békés megye 2020–21. évi vendéglátója” díját vehette át.
Nyáry Katalin kedves kínálása és gasztronómiai produkciója ezúttal is bizonyított. Az előételként kínált húskrém, a rafináltan körített, mutatós, omlós sült és a kellemes desszert közben előírásosan érkeztek a hozzájuk illő italok.
A Patrióta egyedi színfolt a hazai vendéglátós palettán: ide nem szoktak csak úgy benyitni. Előre megbeszélt-egyeztetett időpontban érkeznek a fiatal párok, családok, baráti társaságok vagy éppen kollégák. A tulajdonos háziasszony szíves szóval és jófajta falatokkal traktálja a vendégeket, akik közben Hevesi Imre kellemes nosztalgiakoncertjét hallgatják.
Azért, hogy valami egészen új dolgot is bemutassunk: akadtak olyan vendéglátósok Gyulán, akik éppen a járvány idején nyitottak (afféle pop up stílusban) éttermet olyan budapesti gasztropápa közreműködésével, mint Segal Viktor. A Rouge pont az a hely, ami hiányzott innen: elegáns, trendi, mind ételben, mind látványban, ide el lehet hívni bármelyik külföldi üzletfelet egy kellemes munkaebédre vagy vacsorára. Délben akár menüre is, mert azt is ugyanolyan ízlésesen tálalják, mintha egy esti ünnepi vacsoraasztal mellett ülnénk.
Az egyes fogásokhoz más-más pálinka dukál, a kacsamáj omlik a szájban, hozzá kitűnően illik a gyöngyöző spumante, a meghökkentő, érzéki küllemű desszert pedig felteszi a koronát az ebédre: egy könnyű, málnás, rózsaszín mousse érkezik női szájat formázva, és persze megfelelően körítve – elvégre a Rouge-ban vagyunk…
A belvárosból egy Gyula környéki kúria felé vesszük utunkat. Több mint 300 éve annak, hogy Gyulaváriban majorházat kezdtek építeni. Az arisztokrata családok egymástól adták-vették az évszázadok során a birtokot, majd 1800 után kezdték építtetni a kastélyt. Gróf Almásy Dénes 1933-ban a lányára, Jeanne-re hagyta a gyulavári birtokot, aki férjhez ment gróf Pongrácz Jenőhöz. A jeles élelmiszeripari-üzemekkel bíró uradalmat 200 holdnyi, vadban gazdag erdő vette körül. A II. világháború után a romlás ideje jött el, ám az 1990-es években az Örökségvédelmi Hivatal védendő műemléknek nyilvánította. A látogatóközpont 2007 szeptemberében nyílt meg.
Ma itt láthatjuk a szenzációs Himnusz-múzeumot, amely egyedülálló, talán Európában is, hiszen nemcsak elolvashatjuk az európai himnuszok történetének érdekességeit, de meg is hallgathatjuk őket. Utána elmerülhetünk a Kohán-festménykiállításban, vagy sétálhatunk a bájos parkban. Amit nem szabad kihagyni, az az itt működő Elixbeer kisipari sörfőzde. Divatosak a sörelnevezések – leginkább a Biztos Úr tetszett – formatervezettek az üvegek, és ami izgalmas: úttörő jellegű a sörpárlat.
A Gyulához tartozó, számos gyermekprogramot is szervező kastély nagyszerű kirándulási célpont a városba érkező turistáknak.
Másnap Békéscsaba felé vesszük az irányt. A nyugodt, kellemes városban első célpontunk a Munkácsy Mihály Múzeum, amely időrendben is széles képzőművészeti palettával várja a látogatót, a kortárs alkotásoktól a festőzseni ma is elképesztő hatású remekműveiig.
A múzeumlátogatás után itt is jóféle enni- és innivalóval várják a szakújságírókat. Az Árpád Pálinkaház már minden létező díjat elnyert, amit csak lehet ebben a műfajban. Széles italválasztékkal, szép üvegekkel és sokféle kiszereléssel várják itt a vevőt, akárcsak az értékesítőhelyeken. Ötvenéves múlt, nem múló szenvedéllyel végzett munka, valamint folyamatos innováció jellemző a manufaktúrára. Hogy miért Árpád? A tulajdonos családjában generációk óta hagyomány, hogy az elsőszülött fiúgyermek az Árpád nevet örökli. De nemcsak a nevet adják tovább, hanem a főzőmesteri tudást és elhivatottságot is. Vonzó program lehet kollégák, baráti társaságok számára egy itteni pálinkatúra, persze némi harapnivalóval is körítve.
Aki még nem járt tanyán, az el sem tudja képzelni milyen az. Bár ahová a békéscsabai turisztikai szakemberek vezetésével eljutottunk, korántsem tipikus tanya, a szó hagyományos értelmében. Hatalmas kert, állatok, igazi slow life, meg a helyi ételek és hagyományos főzés, amihez minden hozzávaló helyben terem. Itt készítik az előételnek kínált vastagkolbászt csakúgy, mint a pogácsát, no meg a világ talán legjobb haluskáját. Mi négyféle ízesítéssel kóstoltuk: káposztás, túrós, juhtúrós, mákos – mindegyiknek nagy sikere volt, akárcsak a savanyú levesnek, amikhez először főznek egy finom orjalevest, kicsontozzák, beletesznek belsőségeket, kicsit savanyítják és tejfölözik. Kiváló. Az étkekből kiderül: a fehér asztal mellett is őrzik errefelé az ide valamikor betelepített szlovákok hagyományait.
Amikor letesszük a kanalat, érdemes az ablakon kipillantani: színpompás pulykakakas mászott fel éppen az ablak előtti fára, a kecskék, a ludak, kutyák, cicák pedig hangosan adják tudtunkra, hogy a Frankó Tanyán és Haluska Házban kiválóan érzik magukat.
Engem leginkább a hely hangulata, sajátos tárgyi világa fogott meg: urbánus régiségek találkoznak itt – ebédlőtől a konyháig és a toalettig – régi népi iparművészeti remekekkel. Kancsók, korsók, tejesköcsögök, zománctáblák, porcelántálak, tányérok özöne, régi festmények, bájos bútorok, ódon szerszámok, madeira-hímzéses kötények, angyalkák, 1949-i Nők Lapja, lapozgatáshoz, működő, ősi lemezjátszó, ami már kicsit recsegve, de még hallhatóan segíti, hogy Simon and Garfunkel-lel dúdoljuk az örökzöld, mindig aktuális Sounds of Silence-t.
Minderre pedig egy bűbájos háziasszony, Bartolák Mária teszi fel a koronát, aki úgy búcsúzik a vendégtől, mintha rokon lenne…
