Miközben a magyar nép élénken érdeklődik aziránt, hogy a meteorológiai szolgálat illetékeseit melyik börtönbe csukják majd, amiért rosszul tippelték meg a tűzijáték idejére vonatkozó időjárást, azért történik közben még egy s más. Kétségtelen: arról könnyű, főleg utólag, véleményt mondani, hogy esett-e az eső, vagy hogy a különféle operatív és nem operatív törzsek és egyéb testrészek végül is mire valók, de legalább jó drágák. És különben is, az áram én vagyok – mondta a rezsikirály –, és akkor tartjuk az augusztus huszadikát, amikor én jónak látom.

És miután az adriai Pokol-szigetről még a világ legnagyobb budapesti tűzijátéka sem látszik, jobb, ha bevártok, s legalább el lehet csapni a meteorológiai intézet teljes vezetését és ki lehet oda nevezni végre néhány jó cimborát, aki lehet, hogy a hóesést sem tudja ugyan a napsütéstől megkülönböztetni, de mindig pontosan tudja, mit vár tőle a haza, azaz a kis vezető.

De ez csak a fecsegő felszín. Ennél eggyel a jövőnket inkább meghatározó hír, hogy ma „Mészáros Lőrinc”, az egyik legnagyobb foglalkoztató, háromszáznál több cég birtokosa, csak az elmúlt évben majd félszázat csapott még hozzá a birodalmához. „Mészáros” pénzügyi zsenijét, tehetségét természetesen nincs okunk kétségbe vonni, hiszen nyilvánosság előtti megnyilvánulásai ékesen bizonyítják, hogy korszakos üzleti géniuszával van dolgunk. Azzal, aki, ha egy szép napon bekebelezi az egész országot – az utolsó kis gázszerelő műhelyig –, akkor végre rend és prosperitás köszönt be a szocialista Magyarországra. Ugyanitt csapbőrözést vállal.

Amúgy a Posta és a MÁV után lett a legnagyobb foglalkoztató „Mészáros”, ami azért is vicces, mert a Posta és a MÁV az a két cég, amelyik a legtöbb kalandot kínálja a kedves magyar fogyasztóknak – stabilan és évtizedek óta botrányos szolgáltatást nyújtva.

No, és akkor még a Vodafone-t is bekapja a kisgömböc. Ez azért is érdekes, mert a múlt években a magyarországi Vodafone öles léptekkel haladt azon az úton, hogy népszórakoztatás tekintetében fölzárkózzék a Posta és a MÁV után. És még itt sincs az állam, amelyik, mint tudjuk, remek gazda. Lásd Wartburg–BMW-párhuzam.

A pedagógusoknak coki, bár azért a gyerekvadász-századokba mindig van csendőr-felvétel. Fűtésre nincs pénz, a katások így jártak, az iskolai étkeztetés ára 30 százalékkal megugrik, ha szakorvoshoz mész, akkor telefonálj majd újra decemberben az időpontért, ja, és az onkológiai diagnosztikai központra sincsen pénz. De a Vodafone-t megvesszük! Ráadásul, a korszak egyik legrosszabb üzlete következik. Már nem a Vodafone szempontjából. A magyar ellenzék, azaz Hadházy Ákos szíves közlése szerint ugyanis a piacvezető Telekom részvényértéke 325 milliárd forint, miközben a piaci részesedése 44 százalék. Szemben a Voda 26 százalékával, ami ugye 750 milliárd, vagyis, durván két és félszeres áron jut Orbánékhoz, és nyilván a különbséggel is lesz valami.

Amúgy lebeg felettünk V. I. Lenin szelleme, aki a Szmolnij nevű leánynevelőből irányította azon a november 7-i napon a forradalmat, és első parancsa szerint a nemzeti bankot és a telefonközpontot kell elfoglalni. A nemzeti bank már rég megvan. Most a telefont – és korunk telefonját az internet-szolgáltatást – is behúzták. Hogy ha úgy hozza az élet, kihúzzák?

Ki lehet nevezni majd menedzsmentet, csupa derék fidesznyiket – és ha az ellenzék feltámadna, akkor az állami részt még gyorsan valami alapítványocskába is ki lehet szervezni. Addig is „Mészáros” kap majd néhány megrendelést.

Halló, hallanak?