A Duna ajándéka: szigetközi kalandozások

Tudja-e, kedves Olvasó, melyik Magyarország legnagyobb szigete? Nos, amelyiket a (a Nagy- vagy Öreg-)Duna, és annak egyik ága, a Mosoni-Duna határolja. A Duna ajándékának is nevezik, mert a síkságon szétterülő víz képtelen volt a hordalékát tovább görgetni, és egy részét lerakva, szigeteket, zátonyokat épített, miközben sok ágra szétválva folyt tovább. Az eredmény egy szövevényes, változatos és titokzatos szigetvilág lett, amely ma számtalan turisztikai programmal és gasztronómiai érdekességgel vonzza a turistát.

Bicikliutak, fürdők, egyedülálló vízi, növény- és állatvilág várja az ide érkezőket. A vízi túrák rajongói kajakkal, kenukkal élvezhetik a Mosoni-Dunát, és a felső-szigetközi Duna-ágrendszert. 

És aki azért jön errefelé, hogy megismerkedjen a térség attrakcióival, az bizonyára szeretne jókat enni, inni is. Nos, az efféle kínálatban is bővelkedik ez a hatalmas szigetvilág.

Ha azt mondom, Lipót, országszerte mindenki a pékségre gondol. Az eredetileg pék és bolti eladó Tóth Péter vállalkozó és sokszoros polgármester egy egész birodalmat épített itt fel, új, magasabb szintre emelve a falut. Látogatóközpont, párját ritkító látványpékség, négycsillagos wellness szálloda, magyar–angol nyelvű általános iskola, hazai és nemzetközi díjak a Virágos Magyarország mozgalom keretében – sok mindent sorolhatnánk még fel, amellyel Lipót dicséretesen kitűnik a hazai falvak közül.

Ha már jó kenyér, akkor kellene hozzá valamilyen finom felvágott, kolbász és sonka is. Nos, abban is bővelkednek errefelé. Tipikus családi vállalkozás Darnózseliben a Darnó-Hús. Éppen negyedszázaddal ezelőtt Kovács János (szakmáját tekintve gépész), az apa megvette a régi, zseli iskolát, anélkül, hogy akkor még konkrét terve lett volna vele. Rá egy évre Kovácsék három alkalmazottal megnyitották a húsfeldolgozó üzemet.

Az erdészből üzletemberré „előlépett” fiúval, dr. Kovács Péterrel pár éve Budapesten találkoztam, amikor gyerekeivel, Péterrel és Bálinttal együtt átvette a Magyar Termék Nagydíjat. Azóta számos más díj büszke tulajdonosa a család, közte például „megyerikumé”; a címet azok érdemlik ki, akik egy megye speciális népművészeti, kulturális, történelmi, gasztronómiai stb. értékét őrzik, ápolják, népszerűsítik.

Kovács Péter elkötelezett hagyományőrző: kezdetben a környékbeli öreg böllérektől tanultak, és bár a receptúrák időközben a kor igényének, ízlésének megfelelően változnak, sikerült megtartaniuk a tradicionális szigetközi ízeket is. A füstölést továbbra is hagyományos módon, bükkfaforgáccsal végzik.

Az üzem időközben egyre fejlődött, ma már ötvenen dolgoznak cégnél. Tulajdonosai bíznak az export bővülésében, miközben számukra a hazai vevő a legfontosabb. Jó ideje nem csupán első rangú sertéshússal, hanem vadhúsokkal, szárnyasokkal, kacsamájjal is dolgoznak a darnózseli Kovácsék. A vásárlók többsége természetesen a hagyományos ízeket keresi, miközben már kialakulóban van egy réteg, amely vevő a franciás stílusú patékra, meg az elegáns csomagolású, 55 százalék májtartalmú pástétomokra, a szivarokra emlékeztető, elegáns dobozban forgalmazott vékony kolbászfélékre.

Hédervár az egyik legszebb szigetközi település. Kár, hogy a kastély – ahol pár éve a Kincsem című film szerelmi jeleneteit forgatták – most zárva van. Juhász József polgármester bízik abban, sokakkal együtt, hogy a felújításra nem kell majd éveket várni. (Lapunk tavaly tavasszal részletesen írt a hédervári kastélyról, tessék kattintani!) A település történetét kiválóan ismerő kísérőnk, Göndöcs László azonban így is érdekes látnivalókra hívja fel a figyelmet. A kolorádóbogár szobra – emlékeztetve a nagy burgonyavészre – egyedülálló az országban.

A Kont-fa pedig, amely szintén néhány lépésre van a kastélytól, a szájhagyomány szerint a Zsigmond király elleni összeesküvés helyszíne, napjainkban hazánk legidősebb fája: a Boldogasszony-kápolna előtt áll közel ezer éve, Árpád vezérnek állít emléket.

Mayer Éva

Szerencsés a község ugyanakkor, hiszen olyan „motorja” van, mint Mayer Éva, aki izgalmas vendéglátó és rendezvény-helyszínekkel bővítette az itteni szolgáltatásokat. Éva Budapesten végzett divattervező és stílustanácsadó, aki úgy döntött, egy időre a vendéglátásban, méghozzá a Szigetközben alkot valami eredetit. Az ízlés, az ötletgazdagság, a 21. századi naprakészség, no meg a gondos női kéz meglátszik a Kont étterem enteriőrjén – ahol Németh Zsolt olimpiai bajnok bronzérmes séf tálalja elénk nagyvilági gondossággal a reggelit… Még inkább az ásványrárói Major éttermen, amely bárhol a világon megállná a helyét. Nem utolsósorban azért, mert az üzemeltető két séf, Miklós Ádám és Luka Gábor évekig külföldön dolgozott, megismerendő a világ gasztronómiai irányzatait, hogy aztán hazatérvén igazi magyar, tradicionális, mégis 21. századi éttermet nyisson.

Az ásványrárói Major helyén egykoron valóban majorság működött, a téeszé volt. Most egy hatalmas kert húzódik mögötte, ahol helyben jóformán minden megterem. Így aztán érthető, hogy roppanósan friss a hegyes erős zöldpaprika és illatos a petrezselyem. Itt minden fogás fiatalos lendülettel készül, hagyományos technológiára épülve. Az étlap elsősorban a Szigetközre jellemző hal- és vadételeket kínál, ízviláguk nagyanyáink korát idézik.

A kocsikeréknyi vadonatúj csillároktól a koptatott faasztalokig és a gyerekeknek szánt, ízléssel-ötlettel berendezett játszószobáig minden a helyén van. Pár nap alatt elterjedt a híre a Majornak, jönnek is messzi földről a vendégek, és elégedetten távoznak. A hely minden részletén érződik a világlátás, az igényesség, a kitekintés.

De itt még mindig nem állt meg Mayer Éva fantáziája. Tovább állunk egy faluval, Kimle az úti cél. Nem titkolhatom: ott ettem életem tán legjobb hamburgerét, amit friss, grillezett ananásszal tettek különlegessé. Méghozzá a Hullahoppban. 

Hogy miért Hullahopp? A válasz kissé morbid: nos, itt vagyunk a temető szomszédságában és a házikóban valaha hullamosó működött…

A streetfood-helyet Rakovszky István álmodta meg: 12 évig Angliában dolgozott, és ott sajátította el a nemzetközi gasztronómia sajátosságai, újdonságait.

Rakovszkyék készítik a helyben vásárolt marhaszegyből a húspogácsát, és ők gyúrják-sütik hozzá a zsemlét is. A pizza ugyancsak az ő kezük s ízlésük terméke. Nemcsak helyben lehet elfogyasztani a fogásokat, hanem a környező falvakban kiszállítva is, mégpedig a szerencsére már nálunk is terjedő „zero waste” elv és gyakorlat alapján: minden csomagolóanyag és szívószál újrahasznosított anyagból készül. Szálláslehetőség nem is egy van errefelé, igaz, a hédervári kastély zárva. Jó példa (és ajánlható is) a Hédervári Lovasklub Lajtamag Kft. által üzemeltett vendégháza: olyan elegáns, mint egy négycsillagos szálloda. Nagyszerű ízléssel rendezték be tulajdonos üzemeltetői: a farmerkék és a világosbarna árnyalatai köszönnek vissza mindenütt, a falakon hatalmas, lovakat ábrázoló fotógrafikák. Minden a lovakról szól, az egyedileg tervezett padozattól a szép kiállítású prospektusig; az egyedülálló tapéta a lovak szőrét utánozza. Jönnek ide természetesen lovasok (a vendégház mellett lovarda található, itt volt a régi téeszistálló), külföldi vadászok és biciklisek csakúgy, mint kenus csapatok.

(A képeket Okolicsányi Zoltán készítette.)