Hit, bizalom, akarat – és eligazítás

Kormos Györgyi második regényének – „Megigazítva” – a bemutatóján zsúfolásig megtelt irodalomszeretőkkel a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár előadóterme. A kötet a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Borítóját és az illusztrációkat Masszi Ferenc grafikus, festőművész készítette a noszvaji riolit tufa barlanglakásokról. A meghitt hangulatú estet Pulay Teréz fuvolaművész és Csonka Szilvia színművésznő előadása színesítette.

A szerzővel Tanai Ibolya, a Savaria Múzeum munkatársa beszélgetett a regény keletkezéséről, a cselekményről, amely egyáltalán nem könnyű téma, hiszen nincs olyan nő, aki ne gondolna szorongással a mellrák-betegség lehetőségére.

A szerző: Kormos Györgyi

„Nem titok, hogy ez egy önéletrajzi ihletésű könyv” vallotta meg közönségének már a beszélgetés kezdetén Kormos Györgyi, aki felvállalja a saját történetét, a mellrák betegséget éppen úgy, mint a hitre jutásnak a lépéseit és folyamatát. De mindenről csak bizonyos távolsággal akart írni, ezért kellett egy főszereplő, Jópál Borbála, akinek az érzései hasonlítanak az övéhez, ugyanakkor olyan erővel ruházta fel őt, amilyen neki a betegsége idején nem volt. A történet öt évet ölel fel, a mellrák diagnosztizálásától, a kezeléseken és a műtéten keresztül egészen a tünetmentes igazolás kézhez vételéig.

Az írónő szerint életünk döntések sorozata és Bori olyan típus, aki nem bízza magát a sorsra, hanem az élet legtöbb helyzetében tudatosan választ, dönt: amikor felfedezi mellében a csomót, megijed, de nem késlekedik, azonnal orvoshoz fordul. – Kormos Györgyi is egy ilyen döntő, eldöntő ember: felvállalta elhatározása következményeit, szűrővizsgálatra ment, majd becsomagolta kis bőröndjét – a regényben Bori is – és elindult a kórházba.

Az idejében felismert mellrák jól gyógyítható – hangsúlyozta az írónő, jelezvén közönségének: bízni kell az orvosban, a gyógyulásban – és hallgatni, figyelni a belső hangra, mi az, ami jót tesz nekünk, mert ez támogatja, kiegészíti az orvosi kezelést. Kiszolgáltatott állapotban nagyon fontos, hogy kik vannak mellettünk, mert az ilyen súlyos betegség soha nem egyszemélyes történet, sok résztvevő van benne, elsősorban a család. Tanai Ibolya kérdésére Györgyi elmondta, hogy a regény néhány szereplőjét barátairól mintázta, és van olyan is, akit fantáziája alkotott. Külön kihangsúlyozta, hogy a történetben szereplő férj olyan lelki és fizikai támasza az asszonynak, ami meglehetősen ritka az életben.

Több stációja is van ennek az öt évig tartó folyamatnak, amit sokan sokféleképpen élnek meg: van, aki büntetésként fogja fel a betegséget, ki-ki hite szerint a sorstól, vagy istentől; talajt vesztetté válnak a nők, ahonnan fel kell állniuk. A könyv a hitre jutás lépéseiről is szól: Bori kezdi elfogadni isten igazságait, egyre többre értékeli az életet, azt az adományt, amit kapott és már kevésbé foglalkoztatja a hiány és a nehézség. Kormos Györgyi vallja, hogy az ő életében a mellrák és a megküzdés története, valamint a hitre jutás története elválaszthatatlan, összefonódik, a hit és a gyógyulás együtt jött el az életében. A könyv címe „Megigazítva” is a hittel való kapcsolatáról vall, Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levelének 8. fejezetében szerepel ez a szó: „Isten, aki megigazít”.

Kormos Györgyi nem akar a könyvével senkit sem tanítani, sem téríteni, erre vonatkozólag egy Weöres Sándor-versből idézett: „Én keresem a célomat:/ célom engem majd megtalál.” Könyvével saját tapasztalatait szeretné másokkal megosztani, elszigetelt, kitaszított beteg sorstársainak segíteni.

Érdemes volt megküzdenie a szerzőnek a betegsége után az írással is. Gyógyító, biztató, eligazító gondolatok. Köszönet értük.