Kitelt a Jobbik ideje Orbán Viktornál, már nincs szüksége rá. Amíg kellett, használta, de a pártelnök-miniszterelnök úgy döntött, hogy mostantól a Mi Hazánk lesz a Fidesztől jobbra álló párt. Orbán egykor szövetségesként tekintett a Jobbikra, később jó lett ellenfélnek, amikor pedig összefogott a többi ellenzéki párttal, akkor Orbánék rendszeresen a jobbikosok fejére olvasták a Fidesszel sok vonatkozásban közös, nem feltétlenül dicsőséges múltjukat… (A nyitó képen: vajon kivel cseveg Toroczkai a rendőrautó rádióján keresztül 2006 forró perceiben?)
…mely múlttal Orbán Viktornak és a Fidesznek sokáig nem volt baja. Amikor a Jobbik még valódi náci párt volt, és Orbán Viktor ugyanabban a polgári körben politizált, mint Vona Gábor, a Fidesz természetes szövetségesének tekintette a Jobbikot. Orbán tehetséges, a haza ügye iránt elkötelezett nemzeti érzelmű ifjaknak hívta a Fidesz által ma csicskásnak nevezett, egykor Toroczkai Lászlót is foglalkoztató párt tagjait, és sok sikert kívánt a további politikai pályafutásukhoz.
Vagyis: amikor a Jobbik vezetői gyakran tettek vállalhatatlan kijelentéseket, nem volt baja a Fidesznek velük, ám amióta a kemény mag távozott a pártból, és a legszélsőségesebb egykori tagok ma már a Mi Hazánk nevű pártban politizálnak, a Fidesz hol csicskapártnak nevezi, hol pedig a múltjukra emlékezteti őket, miközben a valódi szélsőségeseket, a Mi Hazánkat, egyetlen szóval sem kritizálja.
Vona még időben kilépett a Fidesz által ráosztott, neki nem túlságosan tetsző szerepből. Előbb kitalálta a cukiságot, hogy a Jobbik nem olyan, mint sokan gondolják, majd lelépett a színről, hátat fordított a politikusságnak, és politikai elemzőként próbál érvényesülni.
A Fidesznek addig volt jó a Jobbik, ameddig az szélsőséges volt és kirekesztő. Mostanra azonban fölöslegessé vált, mert nincs már több bőr, amit le lehetne hántolni róla, mehet a levesbe. Ezért hajtja a Jobbik balhéit a Fidesz sajtója, miközben a régi szép időkben hasonló esetekben mély hallgatásba burkolózott.
Most a magukat konstruktív ellenzéknek nevező Mi Hazánkról nem szólnak egy szót sem. Pedig volna mit mondani, de Toroczkai, akinek a 2006. „szeptemberi sajnálatos eseményekben” máig tisztázatlan a szerepe, élvezi Orbán és Fidesz bizalmát. Szükség van rá, mert vele lehet bizonyítani, hogy hiába barátkozik Orbán Le Pennel, hiába támogatta a kampányát – állítólag Orbán kifejezett utasítására – Mészáros Lőrinc bankja, hiába a Putyin iránt érzett lojalitás, nem a Fidesz a szélsőséges párt, hanem a Mi Hazánk. Lehet őt körbehordozni a világban, mint véres kardot, lehet vele példálózni és a választóktól is meg lehet kérdezni: ugye, mennyivel jobb, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök, mintha Toroczkai és a Mi Hazánk kormányozna?
Ez Orbán számítása, ami idáig bevált. Kérdés, hogy a továbbiakban is helyesnek bizonyul-e a számítás, vagy az derül ki, hogy Orbán elszámolta magát. Hogy Toroczkai ravaszabb, mint amilyenek a Fidesz által sokáig csak szalonnazabálóknak nevezett kisgazdák voltak, rutinosabb Vonánál, ügyesebb Jakabnál.
Még az sem kizárt, hogy Toroczkai jobb sakkozó Orbánnál, több lépést lát előre, mint a regnáló miniszterelnök. Ebben az esetben tényleg nem marad más lehetőség, mint hogy az egyik szemünk sír, és a másik is.