Szavaztak a Magyar Tudományos Akadémia szétbarmolásáról, a változásra voksoló képviselők fotói feltűntek az interneten. A lapozgató feledékeny, az interneten tájakat, épületeket, gólokat, pornót nézhet, a pápa ott mossa a szegények lábát, a francot érdekli Kecskemét vagy Somogy megye országgyűlési képviselőjének fizimiskája. (Nyitó képünk forrása:kormany-hu)
Az Akadémiát Károlyi, Andrássy és Vay nevű urak alapították, és mások között Széchenyi és Batthyány nevű urak finanszírozták. Jobb róluk nem tudni, azt pedig, hogy helyesen leírják ezeket a neveket, nem lehet elvárni az igen gombot a nemmel is összecserélő képviselőtől.
Nincs időm az emlékezetpolitikára, a feleségem, ahogy szokta küld a boltba, cetlivel, mert nálam a háromnál nagyobb tétel már bonyolult matematika, fejben nem jegyzek meg semmit, ha kapnék még egy életet, már gyűjteném is magamnak a kopogtatócédulákat, oda talán még jó lennék. Legtöbbször a CBA-t választom, közel van, a pénztárosok kitűzőt viselnek, ha hibáznának (zárójelben: nem szoktak), akkor a nevükön lehetne őket nevezni. A pénztárosok többsége otthonom környékén lakik, a szomszéd pedig nemcsak köszön, de szóba is áll velem.
Nem titkolom, a nagy kedvencem, Ágnes főpénztáros. Már az áruház megnyitáskor is ott ült a kasszában, és mosolygott. Azóta eltelt húsz esztendő, a gyerekeink felnőttek, a liberális Fideszből konzervatív-keresztény lett, de Ágnes pénztáros mosolya nem változott.
Nincs az a zűrös helyzet, amitől elszomorodnék, pedig manapság a drágaság, az új kollegák betanítása, a pultok átrendezése is cincálhatja az idegeit, de ő nem esik ki szerepéből, mosolya úgy idézi a régi, boldog világot, ahogy az óceánban hánykolódó jégtömb az Antarktiszt. Az emberek annyi mindent hiányolnak a Parlamentből, ha kérdeznének, én Ágnes főpénztárost ültetném be, esküszöm, egy országnak lenne tőle jobb kedve.
Mindezt példaként említem, nem kell az internet, elég a kitűző, és minden ezzel járó hozadék, hogy megismerhessük a sorsunkról döntőket. A keresztnévből, esetleg a tulajdonosára jellemző hívó szóból, az egyszerű emberek rögtön tudnák, hogy az utcán sétálva vagy a villamoson utazva kivel találkoznak. Lehetne Feri, az őszödi, Lajos, az anyukás, Gabi, a kiflis, Ildikó, a patkányos, Flórián, a gerinces, és így tovább.
A személyes konzultáció sok előnnyel járna, Mihályt, a búsképű minisztert, például ha összejönne Ágnes, főpénztárossal, esetleg még vigyorinak is becézhetnénk. A közénk merészkedő miniszterelnök sem maradhatna tisztakezű, a jelzőt csak addig őrizhetné, amíg utazás közben a metrón, vagy betegként valamelyik közkórházban hozzá nem nyúlna valamihez. Trutymósnak persze nem neveznénk, a szippantós dolgozók nagyon tiltakoznának, de mert mindig ott tartja, Viktor, a zsebes lehetne.
Mosolyoghatna, nem kell ahhoz dakota közmondás, a nadrágja alatt is nyugodtan vakaródzhatna. Ahogyan egykori osztályfőnököm, Szabó tanárnő mondaná: értve vagyon…