(Selmeci János jegyzete) Csúnyán fogok nézni, ha meglátok az autópálya szélén egy paksi atomerőműves plakátot, mert az biztos, hogy sosem fogok atomot venni, viszont zöldséget néha jó lenne, maradjon szépen az államkasszában a hirdetés ára, ne kelljen újabb adókkal még feljebb verni az árakat a lyukak tömködéséhez. (A nyitó kép forrása: zarojel.hu)

Miniszterelnök úr, ön túl sokba kerül nekünk!Félre ne értsen, nem a sokba kerüléshez való jogát akarom elvitatni, végül is egy kevésbé elcsalt választást is simán megnyert volna, de lássuk be, hogy most baj van, a kenyér, a gyümölcs, a bútor és a minden egyre többe kerül. De ön, miniszterelnök úr még többe.

És itt nem csak a Mészáros Lőrincekről van szó, persze, azért legyen szó róluk is, mert Simicska Lajos egy másfél szobás csepeli garzonlakás rezsije volt ahhoz a közpénzhez képest, amit most a nemzeti nagyvállalkozóinkra költünk, akik 10-20 százalékos profitrátával fővállalkoznak az állami milliárdokért egy olyan piacon, ahol mások az 5 százaléknak is örülnek.

Persze nyerjen meg minden közbeszerzést valamelyik Lőrinc, de lehetne úgy, hogy csak pár százalék az a profit, amit esetleg, talán, olybá tűnik, hogy zsebre tették eddig, vagy luxusmajorságot építettek belőle miniszterelnök úrnak… azt most, kéretik szépen, hagyják bent a közösben.

Miniszterelnök úr, nagyon kellenének az uniós források, hogy ne kelljen még több veszteséges vállalkozás „extraprofitját” megadóztatni. Tudom én, hogy ön ott a karmelitában sokkal jobban tudja a woke-progresszív brüsszeli bürokratáknál, hogyan kell elkótyavetyélni az uniós adófizetők pénzét, de most mégis meg kellene ígérni nekik fűt-fát, antikorrupciós csomagot, és hogy púder-rózsaszínű kis angyalok leszünk az EU-s pénzek közelében, nem pedig sötét tolvajok, mint eddig.

Beszéljünk a nagy kék plakátokról is, sőt, bármilyen plakátról, amin az állam hirdet bármit is. Na, ez most speciel nem kell, sem plakát, sem nemzeti konzultáció, sem YouTube reklám, sem Facebook-hirdetés. Csúnyán fogok nézni, ha meglátok az autópálya szélén egy paksi atomerőműves plakátot, mert az biztos, hogy sosem fogok atomot venni, viszont zöldséget néha jó lenne, maradjon szépen az államkasszában a hirdetés ára, ne kelljen újabb adókkal még feljebb verni az árakat a lyukak tömködéséhez.

A közmédiára sok szót nem is érdemes vesztegetni, a kultúra maradjon, nyilván a sport is, a többi mehet a kukába. Apropó sport, te jó isten, azt fel sem merem vetni, hogy adózzanak rendesen a focisták is, de legalább az ön-taózó vállalkozó ne most építsen újabb csarnokot a saját csapatának kvázi állami pénzből, és talán olimpiák meg világbajnokságok rendezését sem most kellene megpályázni.

Mi, bérből és fizetésből élő állampolgárok tudjuk, hogy nehéz évek jönnek, rosszabb szalámi a boltból – már akinek jut szalámira –, spóroljon hát velünk az állam is, spóroljon velünk ön is, miniszterelnök úr, legyen egy közülünk, és ígérje meg, hogy legalább ezekben a válságos években egy kicsit olcsóbban fognak lopni.