Eger a wellness mellett színházi élményt is kínál. Ma, február 18-án – az esti BL-forduló előtt – módom volt megtekinteni Az egérfogó című délutáni előadást. (A nyitó képen jelenet az előadásból.)
Diákkori tréfával kezdem. Az 1960-as évek táján, a legelső napon, sőt a nyitó órán beültünk a moziba a 10 kicsi indián című filmet megnézni. Távoztunkkor a mamlasz diáklátogatónak leszögeztük: „Ha nem adtok fejenként 2-2 forintot, megmondjuk, ki a gyilkos.” Jót fagyiztunk a bevételből.
Esetünk hasonló, meg különböző is egyben. Állítólag az Egérfogó című alapművet az Egyesült Királyságban sosem publikálták; mondván, így kitudódott volna a „főhős”, holott szerintem nem csupán a killer arca-neve-lelke a truváj.
Ezúttal Egerben nem kaptam, hanem fair módon kértek némi pénzt az élményért. (Helyesen: ingyen sajt csak az egérfogóban van; a másikban, a kicsiben.) Az egykori – könyvben – 10 kicsi négerhez rokonítható a sztori: a 3 vak kisegér dalával fűszerezve készült, tényleg lélektani csapdákat és csavarokat felvonultató, remekül sikerült krimit adtak Egerben. Az IMDb módjára 8 ponttal minősíteném.
Alapadatok, érdekességek következnek a műről és azok korábbi színre viteléről. Neve: The Mousetrap, rádiójátékból előbb novella lett, majd 1952-től színpadi mű; ízig-vérig Agatha Christie alkotás. Bár nem a legeslegjobb írása, mégis majd’ 70 éve folyamatosan megy Londonban (is). Szöveg(könyv)e, tartalma magyar nyelven is olvasható; sőt online akad olyan színikritika is, mely per tangentem leleplezi a gyilkost, s annak vélt motivációit. (Egerben sorra látogattam 4–5 könyvárust; 8–12 Agatha Christie mű volt többüknél kapható; volt, ahol három egy ezresért. Sehol nem lehetett azonban Egérfogót venni. Ügyes!?)
Mivel a kulcs az, hogy mind a nyolc szereplő lehet(ne) elkövető, nem fair – még ingyen sem – megoldani, közre adni a rejtélyt. Ha jó az előadás, a néző derűs, olykor paródiának is beillő agytorna részese; lépésről-lépésre halad önön becsapása felé; mégis jó érzés a színészek jóvoltából – végül – becsapottnak lenni. Kár, sőt bűn lenne elrontani!
Az egri produkcióhoz eleve magasan volt a léc. Mintegy tucatnyi helyen adták elő az Egérfogót már itthon. Kevés fanyalgás kísérte az előző előadásokat. Jelentős rendezők és színész óriások keze nyoma tűnik fel a színen térben és időben. (Leg)több helyen kellő mélységben ragadták meg a mű lélektani, sőt olykor pszichiátriai súlyát; a karakterek saját baját és kritikus interakcióit egymás között. Majd minden(ki) sikerületlen alak és baljós sejtelem ugyanis ebben a történetben. Jelentősége van a rendezői hangsúlyképzésnek, a színészek korának, vitalitásának, egymás búját-baját kumuláló, felerősítő „igazának”, a nyomozói kihívás és ösztön furcsaságainak, s annyi minden más, első– és másodrangúnak vélt momentumnak. Így lehet csak követhető, élvezhető, együtt gondolkodásra késztető, kerek az egész.
Az egri Egérfogó egyik kulcsjelenete.
Látszólag sima ügy ennek megfelelni; valójában rém nehéz. Például, még a 3 vak kisegér „nóta” mögöttes tartalmának a megjelenítése, avagy a színen előtárulkozó árulkodó jegyek beazonosítása sem könnyed ujjgyakorlat. Egyáltalán, mi valóságos és mi kamu a sok tényleges és/vagy álságos esemény, hivatkozás kapcsán?! /Mint mikor az ember örül, hogy be tudja gombolni a mellényét; aztán rájön, hogy nincs is rajta. / Művészet hosszabb távon fenntartani a feszültséget, az érdeklődést.
Minderre utalhat egy idézet a műből: „…kénytelen vagyok egy őrült, de zseniális elme helyébe képzelni magam. És meg kell kérdeznem magamtól: vajon mi az, amit ez az ember akar tőlünk, és mi lesz az ő következő lépése. Ki kell találnom, és mindig egy lépéssel előtte kell járnom. Mert ha nem így teszek, hamarosan történni fog még egy gyilkosság.” (Megjegyzés: dramaturgiai hiba volt ezt ma az egri előadásban elkenni, évén ez ugrópont a megfejtéshez.)
Az eddigi „egércsapdák” a darab 8 fős színészi gárdáját is keményen próbára teszik. Egyikük sem súlytalan kisegér itt, ám különös kockázat a nagyon karakteresen megírt, konfrontálódó szerepek túljátszásának a veszélye. A 4 férfi, 4 nő arány is elvár bizonyos egyensúlyt, ami a színészvezetés próbája.
Nagy András és Babócsai Réka.
Két felvonásból áll a produkció; fenn kell tartani a néző türelmét, kíváncsiságát és elmebeli kihívását a szünet alatt és után is; noha a publikum zöme a szünetben a mobiltelefon után nyúl. Előre bocsátom: a rendkívüli összetételű és lelkesedésű egri publikum tökéletesen hozta ezt!
A szakmai krónika két előbbi előadás keresztmetszetét villantja fel különösen: a Thália Színházét és a kecskeméti Katona József Színházét. Az egyiket a színészi sztárparádé, a másikat a kreativitása miatt szokás kiemelni. Érdemes (volt) utána olvasni. És akkor jöjjön Eger!
Nagy Fruzsina Lilla, Baranyi Péter, Babócsai Réka és Nagy András.
Egerben Az egérfogót Kiss József rendezésében bő 3 éve adják. Sikerrel. Érett, összecsiszolt produkció áll előttünk. Általam – sajnos, eddig – kevésbé ismert színművészek játszanak a darabban; jól. Épp az is jó az előadásban, hogy talán senkit sem muszáj jó vagy rossz értelemben kiemelni közülük. Amennyiben mégis kitűnhet a játéka miatt valaki, úgy ezt szubjektíve Saárossy Kinga, Babócsai Réka és Baranyi Péter esetében érzem feltűnően jónak, a többiekét pedig helyénvalónak.
Van, ami azonban még ennél is fontosabb. Egy évben egyszer talán szabad, mert érdemes nekem a közönségről elismerő, derűs képet, sőt beszámolót adni. A nézők kb. 90%-a alsó-tagozatos kisdiák volt. Pont úgy viselkedtek, mint a klassz srácok az isiben órán és szünetben. Óriási visítás volt hallható a sötétség pillanataiban; értő, őszinte reagálás akkor, amikor ez szólt a színen: „Minden gyerek egy kis szadista”; tapsvihar a legjobb poénok esetén, pl. ha a színész „társasjátékot!” kiáltott. Első osztályostól negyedikesekig formálódott a diáksereg; lelkesedésük, gyermeki bájuk megható volt.
Nem firtatnám most, hogy kell-e 7–10 éves gyermekeket krimire vinni?! Az egri előadásnak nem volt életkori karikája! Idéznék reakciókat a diákok részéről: „Azért annak örülök, hogy meghalt a rohadék”; „nem féltünk, én azért izgultam, én meg kicsit betojtam”; „én már tudom, ki a gyilkos; lécci-lécci”; egy hetedikes srác pedig: másodszor látja, olvas is Agatha Christie-től mást is. A II. felvonás csúcsjeleneténél felrobbant a nézőtér, a végén pedig olyan, csápolós tapsvihar tombolt, mint rock koncerteken szokás. Mindez tükröződött a tapsot integetve is fogadó, örömtől eltelt színészek reakcióin is.
Gárdonyi városa az élő művészet tekintetében is jó színtér. Brávó! Eger nézői utánpótlása is jó kezekben van.
Saárossy Kinga, Vókó János és Babócsai Réka.
Főbb alkotók és közreműködők: Az egérfogó; Agatha Christie két felvonásos krimije az egri Gárdonyi Géza Színházban, fordította: Mészöly Dezső; rendező: Kiss József Jászai-díjas; díszlet: Horesnyi Balázs; jelmez: Harák Judit, a nyolc főszereplő pedig: Mollie Ralston: Babócsai Réka, Giles Ralston: Nagy András, Christopher Wren: Kardos Kristóf, Mrs. Boyle: Saárossy Kinga Jászai-Díjas, Metcalf Őrnagy: Vókó János, Miss Casewell: Nagy Fruzsina Lilla, Mr. Paravicini: Baranyi Péter, Trotter Felügyelő: Radvánszki Szabolcs, Jimmy: Bóta Benett/Almádi Mátyás
(Az egri Gárdonyi Géza Színház Az egérfogó című előadásáról a képeket Gál Gábor készítette; köszönjük!)