Az EUObserver című brüsszeli uniós hírportálon egy harvardi professzor elemzi terjedelmes cikkben a nemrég lezajlott Salvini–Kaczynski-találkozó nyomán olasz részről elhangzott állításnak a komolyságát, amely szerint Itália és Lengyelország új tengely alkothat Európában a francia–német együttműködés ellenében.
Angelos Chryssogelos, aki elsősorban a populizmus kutatásával foglalkozik, úgy látja: a populisták és euroszkeptikusok lassan felismerik, hogy az EU lebontásának a célkitűzése egyfelől irreális, költséges és népszerűtlen gondolat, másfelől jelentős politikai tőkefelhalmozási és befolyásgyakorlási lehetőségtől fosztaná meg őket. Az olyan politikusok, mint Matteo Salvini, nemzetek feletti politikai porondon terjesztik tanaikat, és ez az Európa-barát pártokat is eddigi hozzáállásuk felülvizsgálatára készteti. Az olasz vezető, miként a magyar Orbán Viktor is, náluk sokkal hozzáértőbben navigál a külpolitika, a transznacionális koalícióépítés és az ideológiai meggyőzés határvidékén – írja az EUObserver vendégkommentátora.
A londoni Financial Times szintén az EU mibenlétét boncolgató kommentárt közöl Gideon Rachman tollából. A szerző alapvető megállapítása az, hogy Európa nem értékunió, hanem olyan szövetség, amelyben a belső megosztottság kevésbé erős, mint az a külső nyomás, amely a tagokat összetartja. A brit pénzügyi körök vezető lapja, amelyet a brüsszeli döntéshozók is mindennap figyelmesen olvasnak, a Brexit-folyamatból azt a következtetést vonja le, hogy Nagy-Britannia folyamatosan meg akarta osztani a több 27 uniós tagországot, de nem járt sikerrel, az Európai Unió – a londoni, de talán szintén a brüsszeli hatóságok legnagyobb meglepetésére méltónak bizonyult a nevéhez, és egységes maradt. Kétségtelen – írja Gideon Rachman –, hogy az EU-n belül mély szakadékok vannak. Lengyelországot most perli az Európai Bizottság azért, mert letévedt a demokratikus útról. Az olaszok és a franciák viszálykodnak egymással a költségvetés és a határellenőrzés kérdéseiben. A magyarok és a németek összekülönböztek a menekültek miatt. Görögországot majdnem kidobták az euró-övezetből. Ami az értékközösséget illeti, a Financial Times publicistája úgy fogalmaz, hogy Orbán Viktorban és Matteo Salviniben sokkal több közös vonás van Donald Trumppal, sőt, még Vlagyimir Putyinnal is, mint Emmanuel Macronnal és Angela Merkellel. Az olasz, a magyar és a lengyel kormány ugyanannak a Brüsszel-ellenes retorikának a híve, amit a brit euroszkeptikusok kedvelnek. De a brexit-tárgyalásokon nem tértek el a brüsszeli irányvonaltól, mert felismerték, hogy gazdasági és stratégiai érdekeiket sokkal jobban szolgálja, ha tartják magukat a 27-ekhez. Ebben az értelemben az EU egyre inkább a közös érdekeken nyugvó szövetségnek látszik, semmint az értékek uniójának.
A Financial Times szerzője kitér a cikkben az európai hadsereg kérdésére is. Úgy vélekedik, hogy ilyen hadsereg megteremtése a fent kifejtettek fényében sem valószínű, mert az unió nem tekinthető egységes államnak, bár Donald Trump minden jel szerint megkérdőjelezi az Egyesült Államok NATO-tagságát.
Az EU még messze van attól, hogy katonai szuperhatalom legyen, és elképzelhető, hogy soha nem is lesz az. De már ma is globális játékosnak számít a kereskedelmi és üzleti kérdések szabályozása terén, és ez fontos dolog, mert a nukleáris korszakban a szuperhatalmak inkább gazdasági, mintsem katonai eszközökkel küzdenek egymással. Az egységes európai piac a jogi biztonság nyújtása, a személyek mozgásszabadságának a garantálása mellett beleszólást tesz lehetővé abba is, hogy milyenek legyenek az előírások. Emiatt aztán az olyan országok, mint Lengyelország és Magyarország, amelyek előszeretettel panaszkodnak Brüsszelre, nagy valószínűséggel nem fogják kockáztatni, hogy távozzanak az EU-ból. Vannak ugyan néhányan Varsóban, akik azt mondják, hogy Lengyelország igenis kivonul majd az unióból, ha elapadnak a nagyvonalú EU-pénzek. A realitás azonban az, hogy az uniós költségvetés nettó befizetői is sokat vesztenének az ilyen távozással – írja a Financial Times.
Végül röviden arról, hogy a Bloomberg amerikai üzleti hírügynökség beszámolója szerint Orbán Viktor átvészeli a szakszervezeti tiltakozásokat, miután a múlt szombaton a megmozdulások apadó létszámának a jegyében csak néhány ezren vettek részt a demonstrációkon.
A brit The Guardian pedig az O1G ellenzéki üzenet rohamos elterjedésének szentel külön cikket, amelyben megjegyzi, hogy a magyar politikában egy ideje nem sok helye van az udvariasságnak, és hogy a kormánypárti média évek óta gyűlöletet szít és félelmet kelt a migránsokkal, menekültekkel kapcsolatban.