Győr többet érdemel(ne) a városházi hallgatásnál

Szeretném remélni, hogy a koronavírus nem bénította/bénítja meg Győr közigazgatását. Mert ha legyőzné az önkormányzat tisztségviselőit és tisztviselőit, bizony, nagy baj lenne. Feltételezem, hogy a nagy többség, ha be nem jár is a munkahelyére, távmunkában (hála az adminisztráció digitalizálásának) képes az ügyek intézésére. (A nyitó kép: Győr, Kossuth Lajos utca 29.)

Az olyan ügyekére is, amelyek immár három év óta várnak legnagyobbrészt „igen”-re, „nem”-re, pusztán a Borkai-féle városházi apparátus félelemből, gyávaságból nem volt hajlandó megnyilvánulni az Infovilág munkatársai által megfogalmazott kérdések sokaságára.

Mi több, az az adminisztráció (reménykedjünk, a mostani már nem olyan!) egyszerűen láthatatlanná, elérhetetlenné vált olyankor, amikor egy-egy újságíró egyenes és konkrét kérdést intézett hozzá.

Nem volt tehát véletlen, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) legfrissebb tanulmánya az újságírói munka akadályozói között rossz példaként éppen a győri önkormányzat hivatalnokainak (három év alatt két sajtófőnök is hirtelen távozott a városházáról) minősíthetetlen magatartását rögzítette a dokumentumban.

Olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk az Akadályozott újságírók – TASZ-példa: Infovilág című tudósításunkat. Az előzmények közül néhány itt olvasható:

# Háztáji, egyúttal közérdekű – a HIVATAL és a sajtó

# Ceterum censeo „levélre válaszolni illendő dolog”

# Mi lesz veled, Rába-parti műemlék csónakház? – A Duna-parti is fölújításra vár

(Ez esetben nem csupán a városháza, hanem a 19. század végén épített, műemlék besorolású Radó-szigeti csónakház tulajdonosa, az Unicentral Vagyonkezelő Kft. sem volt hajlandó máig sem nyilatkozni lapunknak arról, hogy végül is mi a terve Győri Körzeti Telekkönyvi Hivatal 7494. számú helyrajzi bejegyzése szerint 1360 négyzetméteres ingatlanon álló felépítménnyel. Netán nincs a tulajdonosnak annyi pénze, hogy fölújítsa a csónakházat? Vagy megvárja, míg összeomlik (amire a jelek szerint nem kell sokáig várni)? Esetleg valami oda nem illő borzalmat építtet a helyére? Mert a helyszín egyike a legjobbaknak Győrött…)

# Vitakulturálatlanság és szegénységi bizonyítvány címmel egy egészen egyedülálló esetet voltunk kénytelen szóvá tenni. Részlet a cikkből:

„…Mondják a helyi körülményeket jól ismerők, hogy a torony alatt a többség kiválóan dolgozik, tisztességes, szakértő, az embert emberszámba vevő, tárgyalóképes. Vannak viszont – miként ez kies hazánkban oly’ rég óta hagyomány – olyanok is, akiknek miután az isten (pártja) íróasztalt és tisztséget adott, már kisistennek képzelik magukat, ennél fogva képtelenek belátással viseltetni mások iránt a saját, megfellebbezhetetlen(nek látszó) igazságuk (hamis) tudatában. Ismerős? Hát persze, voltak, vannak és (sajnos) lesznek is ilyenek, főként azért, mert meggyőződésük: a világ végéig nekik áll az (egy a) zászló, tehetnek bármit, példa előttük számos, sőt, számtalan.

Ez is Győr-Újváros; a többi között a Tűz utcai áldatlan állapotokról szerettünk volna érdeklődni az alpolgármestertől.

Hetekkel előre megbeszélt helyszínen és időpontban megjelenik e személyiség összes termeiben a torony alatt a közt tájékoztatni hivatott krónikás, és a kölcsönös bemutatkozás után igyekszik a tárgyra térni, udvariasan tudakolván (miként ez a hivatását jó fél évszázada gyakorló, tehát régimódi újságíróktól elvárható), mennyi ideje van a fő-tisztséget viselőnek a beszélgetésre. A válasz: legföljebb fél óra. A vendég – ismervén sok ezer beszélgetőtársa szokásait, legfőképpen azt, hogy a nagy többség képtelen sűríteni a mondanivalóját – megjegyzi: azért, hogy a kérdezz!–felelek beleférjen a fél órába, fölajánlja a hivatásban évtizedek óta elterjedt hangrögzítő (magnetofon) használatát, kímélendő a fő-tisztséget viselő drága idejét. Krónikás veszi is elő a parányi készüléket, ám az íróasztal gazdája fölhorkan: nem engedélyezi a hangfelvételt.

És ez számára még nem is elegendő: emelt hangon követeli a vendégétől (!), hogy mutassa meg: be van-e kapcsolva vagy sem. A hivatását a hetekkel előtte egyeztetett időpontban gyakorolni szándékozó vendég meghökken, elvégre főíróasztal-bajnok neki sem rokona, sem ismerőse, de még (hála a mindenhatónak!) nem is följebbvalója, határozottan leszögezi: a készülék még nincs bekapcsolva. A követelés és rá a nyugodt válasz háromszor ismétlődik, majd egy újabb követelés a vendéghez intézve: „Adja le a táskáját az előszobámban!” (Ehhez az epizódhoz aligha szükséges kommentár; a lényeg: Győrött történt, Borkai félisten uralkodásának 12. esztendejében. A főszereplő főhivatalnok máig az íróasztalánál ül főirodájában.)

Évtizedek óta pusztul a valamikori pénzügyőri palota Győrött. Akár pompás szálloda is lehetne belőle.

# Kedves Nyilvánosság! Legalább háromszor számoltunk be az Infovilág olvasóinak (a nyilvánosságnak) a Győrött, kivétel nélkül a győri önkormányzatnál szerzett elképesztő tapasztalatainkról. A másik két eset: Kedves Nyilvánosság (2.) – Türelemmel várjuk a választ a győri városházától, továbbá

Kedves Nyilvánosság (3.) – Semmitmondó válaszok a győri városházától.

Ha bárki azt hinné, hogy ezek után megszűnik a győri városházát gúzsba kötő kamalduli némaság, az nagyot téved. Hiába írt az Infovilág újságírói kérdésekben gazdag leveleket akár az időközben végül eltávozott/eltanácsolt sajtófőnököknek, polgármesternek (ő is elhajózott uralkodása szerencsétlennek bizonyult 13. évében), válasz semmi, annak ellenére, hogy (ennyi legalább a javukra írható) a leveleinket átvették.

Az idővel sajátos „sportággá” előlépett egyoldalú levelezés pedig folytatódott:

Hallgatag városházi hivatalnok, avagy: Győr többet érdemel(ne)

Nem tud az írni… – Nyílt levél Borkai polgármesternek

Címzett: a győri polgármester – lássa: a Nyilvánosság

Közben vészesen közeledett 2019. október 20-a, amikorra „az ördög ügyvédje” is szolgálatba helyezte magát, és cáfolhatatlan bizonyítékokat szolgáltatott Győr első számú, választott tisztségviselőjének és legszűkebb haveri körének „hajókázásáról”.

Az átmenet időszakából is van egy jellemző esetünk:

Írja meg, oszt jó napot! – mondta indignáltan a telefonba annak az ügyvédi irodának a munkatársnője, akinek főnöke szintén egy hajóban ringatózott Borkai Zsolttal. A telefonhívás oka abszolút ártatlan érdeklődés: mit szándékozik tenni Rákosfalvy Zoltán ügyvéd úr a barokk város legszebb terén évek óta omladozó ikerház tulajdonosaként? A kérdésre lapunk nem kapott választ, ám két héttel az Írja meg, oszt jó napot! című írásunk megjelenése után megtört a jég, maga a ház ura fejezte ki készségét lapunknak, hogy tájékoztatni fogja a fejleményekről. Addig is szépen festett, időjárásálló vászonnal beboríttatta a nem kis saroképületet, amely így messziről már ápoltnak látszik…

Jó két hónappal az újra megválasztott Borkai Zsolt lemond(at)ása után az Infovilág reménykedett, hogy mégis csak rájön a győri önkormányzat: a sajtó, az újságírók érdeklődésére illik válaszolni, elvégre új ember vezeti a várost. Sajnos, a remény hiú ábrándnak bizonyult. Erre föl jelentek meg az alábbi írásaink:

Borkai óta sem változott a „munkamódszer” a győri városházán (2020. 01. 02.)

Győri városháza: borkaiság a neved (2020. 01. 14.)

Gyávaság vagy csakazértis? – Borkai szelleme munkál a győri városházán (2020. 01. 22.)

Ezek után tettük közzé a TASZ bevezetőben idézett jelentését 2020. február 27-én. Tizenkét nappal később, március 7-én kénytelenek voltunk arról tájékoztatni olvasóinkat, hogy Borkai szelleme kísért Audi-városban…

„…Szerkesztőségünk abban bízván, hogy a Borkai-uralom leszereplésével új korszak kezdődik a győri városházán, jó ideje (mindaddig eredménytelenül) forszírozott kérdésekkel fordult (2020. február 19-én) Szeles Szabolcs (Fidesz) alpolgármesterhez, már csak azért is, mert – miután sokáig Győr-Újváros kerület egy részének önkormányzati képviselője volt – minden bizonnyal a legjobban ismeri a levelünkben fölvetett kérdéseket…”

Győr történelmének legsikeresebb polgármesteréről, Zechmeister Károlyról nevezték el azt a Rába-parti sétányt, amelyet sorra hasonlóan pusztuló épületek szegélyeznek.

Kénytelenek voltunk megállapítani, hogy levelünk többszöri elküldése és átvétele (!) után „természetesen” Szeles Szabolcs (Fidesz) alpolgármester sem méltatta (a mai napig!) válaszra a hazai független sajtó 20 évvel ezelőtt alapított és azóta folyamatosan frissülő orgánumát, az Infovilágot.

A győri körülményeket és a Borkai Zsolt utódjául megválasztott dr. Dézsi Csaba Andrást („hivatalból díjátalányozva”) jól ismerő, már nyugdíjas újságíró kollégánk ajánlatára közvetlenül levélben kerestük meg az új polgármestert, aki levelünk elküldése után nem sokkal (egy hónappal ezelőtt!) válaszolt:

„Köszönöm, hogy megkeresett. Sajnálom, egyben elnézését kérem, hogy alpolgármester úr nem reagált a megkereséseire. Beszélek vele, hogy ez miért történt így. A levélben szereplő írásaiban áldatlan állapotok láthatók egyes épületekben. Ez egyértelmű.

Bármi kérdése van, készséggel állok rendelkezésére….” Javasolta egyúttal, hogy keressük közvetlenül a polgármesteri főbiztost. Ez meg is történt.

Azóta csönd, csak a koronavírus serceg. Sorainkat azzal zárhatjuk, amivel e cikket kezdtük:

Szeretnénk remélni, hogy a koronavírus nem bénította/bénítja meg Győr közigazgatását. Mert ha legyőzné az önkormányzat tisztségviselőit és tisztviselőit, bizony, nagy baj lenne. Feltételezzük, hogy a nagy többség, ha be nem jár is a munkahelyére, távmunkában (hála az adminisztráció digitalizálásának) képes az ügyek intézésére.