(Szerző: Kárpáti Iván) Orbán Viktor veszélyes játékot űz, eddig többnyire szerencséje volt.
„Nem szabad megengedni, hogy Magyarországot a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék” – jelentette ki Orbán Viktor 2007-ben. Majd azt is hozzátette: az olaj keletről jön, de a szabadság nyugatról. Nem tudom, hogy valójában mit gondolt erről akkoriban, de még ezt mondta.
MTI, 2007. január 3.: „…A Fidesz elnöke szerint a kormány abba az irányba halad, ahol gazdaságilag túlzottan függene Oroszországtól...Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!”.
Orbán Viktor, 2007: “Mi az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy ezek a dolgok visszamásszanak az ablakon.
Merthogy Magyarországon ma éppen a demokrácia lényege, a felelősség és az elszámoltathatóság hiányzik, ami maradt, azok az intézmények.
A fiatalok továbbra tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy Magyarországot erről az útról letérítsék…”
Azóta Brüsszel lett retorikájában Moszkva, a Nyugat pedig egyenlő Sorossal. A hidegháború óta nem látott feszültséggel terhelt időszakban utazott Putyinhoz. Ez végtelenül imponálhat neki, évek óta magát már nemzetközi tényezőként igyekszik felépíteni. Persze ezt csak úgy teheti meg, hogy egy EU- és NATO-tagország miniszterelnöke. Ha nem az lenne, akkor annyira lenne érdekes az orosz elnök szemében, mint egy észak-macedón polgármester. Veszélyes játékot űz, eddig többnyire szerencséje volt. Ha egyszer megtörik a szériája, az minket is a mélybe ránt. Az oroszokkal mindenki tárgyal és mindenki bizniszel, de a többség nem bízik meg bennük és nem szolgáltatja ki magát nekik, csak amennyire feltétlenül szükséges.
Orbán már túl van a pragmatikus gesztusok határán, nehéz lesz hátrébb lépni.