Sajátos pont Európa térképén Spanyolország déli csücske, a máig brit tengerentúli terület, Gibraltár városállam. Joggal mondható, hogy a „pont” rendkívül kicsi, ugyanakkor a történelem századai során stratégiailag kiemelkedően fontos hely, a környéket uraló magas sziklája viszont fontos szerepet játszott a nemzetközi konfliktusokban. (A nyitó képen: a messziről is látható gibraltári szikla.)
Marokkói külszolgálatom idején hajóval átkeltünk az Atlanti-óceánt a Földközi-tengerrel összekötő Gibraltári-szoroson, hogy megismerkedjünk a magyar világjárók által nemigen látogatott földsávval.
A mintegy 34 ezer főnyi lakosságot számláló, arab eredetű nevet viselő Gibraltár nemzeti mottója: „Semmilyen ellenség sem hódított meg bennünket”.
Ma már más fegyvereik vannak a brit haderőnek.
A félsziget a 18. század első éveitől a brit birodalom része, és ezt később több egyezmény is megerősítette. A 19. század első felétől brit koronagyarmatként működött. A 2007-i gibraltári alkotmány szerint brit tengerentúli területnek minősül, amit a mindenkori gibraltári kormány irányít. A testület 2000-ben politikai nyilatkozatot tett közzé, amely szerint Spanyolország nem tarthat igényt Gibraltárra, Nagy-Britannia pedig nem adhatja fel.
Brit katonák vonulása Gibraltárban.
Az ENSZ Gibraltárt „nem önállóan kormányzott területnek” tekinti. Hispánia sosem tudott megbékélni azzal a ténnyel, hogy London irányítja ezt a déli enklávét. Ám igaz: ez nem vezetett katonai konfliktusokhoz a két ország kapcsolataiban. Ötvenöt esztendővel ezelőtt, 1967-ben népszavazást is rendeztek Gibraltáron, a referendum 99%-ban megerősítette a fennálló – azaz a britekhez fűződő – állapotot.
Gibraltár egyik turisztikai látványossága az ott élő mintegy 300 majom. Ennek fontosságáról tanúskodik az az emléktábla, amely szerint „Őfelsége II. Erzsébet királynő és Ő Királyi Felsége Edinburgh Hercege Károly herceg és Anna hercegnő Királyi Felségekkel együtt e helyen barátkoztak a Szikla majmaival gibraltári látogatásukkor, 1954. május 10–11-én”.
Mi is barátkoztunk a majmokkal.
Húsz évvel ezelőtt, 2002-ben újabb népszavazást tartottak Gibraltáron, és a szavazók 99%-a ellenezte a Spanyolországgal való közös, megosztott szuverenitás gondolatát. A 2016-i brexit-szavazáson a gibraltári résztvevők közel 96%-a voksolt arra, hogy London maradjon az Európai Unióban.
Elmondható, hogy a világon ismert „befagyott konfliktusok” között a gibraltári ügyet – ellentétben az olyan konfliktusokkal, mint a kasmíri, a nyugat-szaharai, a posztszovjet területiek, a tajvani vagy az izraeli–palesztin – nem bonyolítják erőszakos cselekmények, ám a diplomáciai, politikai megbeszélések, nyilatkozatok szintjén intenzíven zajlanak. Kétségtelen: spanyol részről továbbra is igényt tartanak e területre, s e kérdésről a múlt években számos konzultáció, tárgyalás zajlott le a két ország között és az EU-ban.
Gibraltár repülőtere.
Madrid azzal a feltétellel egyezett bele 2018-ban az EU és London közötti brexit-megállapodásba és úgy tekintett el a vétótól, hogy Gibraltár ügyében nem lehet egyezségre jutni Spanyolország egyetértése nélkül. A brexit után pedig Madrid és London megállapodott: Gibraltár továbbra is a schengeni övezet része marad, s így az 1200 méter hosszú spanyol–gibraltári határon továbbra is szabad és akadálytalan marad a közlekedés a határ két oldalán dolgozók számára.