Ahhoz, hogy beszélhessünk az előadás kezdetéről, el kell mesélnünk a végét. Tehát lemegy a függöny, a lámpák kialszanak, a főszereplő elhagyja a színpadot. Aztán néhány másodperc múlva, tapsot várva, visszabotorkál a közönség elé… (A nyitó képen: Balsai Móni.)
Ez így, nagy hazugság. Nincs függöny, a fények pislákolnak, és a főszereplő, Balsai Móni nem botorkál vissza, hanem berepül az őt ünneplők közé. Mintha madár szálldosna a biztonságot adó erdőben, a karjai szárnyak, azokkal repdes, ágról-ágra, ha fülemüle vagy pacsirta lenne énekelne, de a rendezői fegyelem csak a mosolyt engedélyezi, pedig, ahogy a régi sláger mondja, a boldogságtól ordítani tudna.
Zárójel, semmi több, a rendező, Ujj Mészáros Károly, a magánéletében Balsai Móni partnere, mellesleg néhány filmben alkotótársa, kiegészítője is. Egy vibrálóan izgalmas nő és a megfontolt nyugodt férfi kapcsolata az övék, kapjon valamit a bulvár is, ha a siker mélységeit kutatja.
Mert siker van: a közönség a színészt, a színész a közönséget ünnepli, szinte felolvadnak egymásban, a pesti Centrál Színház kamaratermében kétszázan lehetnek, többen nem férnek be, tehát ennyien élik át a csodát.
A világ szinte minden pontjára eljutó monodráma Budapesten magyar lesz, mert Shirley Valentine szerint az életünket úgy kell élni, ahogy akarjuk, és nem úgy, ahogyan mások mondják. Ismerősek ezek a gondolatok, esőcseppek a honi közélet zivatarában, de mi nem szeretünk elázni. Bradschaw, lánykori nevén, Shirley Valentine egyszer csak beleun a megszokottba, férje kiszolgálásába, a fallal való beszélgetésbe, és úgy dönt, hogy megkeresi valódi önmagát, feleség, és anya helyett nő lesz, kerül, amibe kerül. Elutazik Görögországba, felfedezi a tájat, a testét, és erről a buktatókkal teli útról mesél Balsai Móni, olykor könnyezve, máskor nevettetve, és amikor már elmondott mindent, akkor visszarepül a hallgatók közé, hogy megmutassa a szárnyait.
A színész nem sportoló, az alakítás nem versengés, igaztalan lenne a korábbi Shirley Valentine-k összehasonlítása a mostanival. Egy 1989-ben forgatott angol filmben Pauline Collins, 12 esztendővel ezelőtt a József Attila Színházban Vándor Éva volt a címszereplő, mindketten éltek a lehetőséggel, hozták a sikert, de sosem tudtuk meg, hogyan zárult a forgatás, és az angyalföldi előadások sem végződtek örömtánccal… Balsai Móni azt a többletet adta, amit a szerző Willy Russell nem írhatott a sorokba, sem a sorok közé, a darabban önmagát megtaláló Balsai Mónit.
Centrál Színház, Willy Russell: Shirley Valentine. Fordította és rendezte: Ujj Mészáros Károly. Címszereplő: Balsai Móni. Díszlet: Fekete Anna. Háttér: Varga Vince. Jelmez: Kárpáti Enikő.