
(Cikkünk szerzője: Matuscsák Tamás, azaz Alexander G. Thomas – a bal oldali képen.) Egy mai naptárbejegyzés a Wikipediából: 166 esztendővel ezelőtt született Nikola Tesla szerb-amerikai fizikus, feltaláló, villamos- és gépészmérnök, filozófus. Életében 146 szabadalmat jegyeztek be a neve alatt. Róla nevezték el a mágneses indukció SI-mértékegységét. A horvátországi Smiljanban született: 1856. július 10-én, és New Yorkban hunyt el 1943. január 7-én. Habsburg-birodalombeli osztrák–magyar állampolgárnak született, majd szerb és amerikai állampolgár lett. Tudása, alkotásai az egész emberiséget szolgálják. (A nyitó képen: Tesla és Edison.)

Habár Elon Musk elektromos hajtású autói révén a világ valaha élt egyik, ha nem a legjelentősebb feltalálójának neve ma is közszájon forog, a legtöbben mégsem ismerik eléggé fordulatos életét és lenyűgöző munkásságát.
Nikola Tesla hihetetlen életútja a Plitvicei-tavakhoz közeli Smiljan tanyaszerű paplakjából indult, ahol édesapja a környék megbecsült ortodox papja volt, aki több nyelven beszélt, és kimagasló szellemi képességekkel rendelkezett. A kis Nikola mégis inkább az édesanyjára nézett fel, aki a gyerekei kedvéért olyan eszközöket is feltalált, mint például a ma is jólismert kézi habverő.
A család szemefénye Nikola bátyja volt, aki azonban egy lovasbalesetben kilencévesen az életét vesztette, ami miatt az öccse fokozott erővel készült az életre, hogy kettejük helyett is teljesítsen. Nikolát is érte baleset, ami azonban később a hasznára vált.
Egy vihar idején a tornácon játszott, és a villám a közvetlen közelében belecsapott a vaskorlátba. Ez egyrészt felkeltette az érdeklődését az elektromos jelenségek iránt, másrészt ezt tarthatjuk azon különleges képessége forrásának, ami a gondolkodását szinte mindenki másétól megkülönböztette.

Képes lett mindent, akár még a legbonyolultabb berendezést is fejben megtervezni, annak működését lelki szemei előtt lepergetni, és az esetleges hibáit megszüntetni, így minden tervrajza már tökéletesen kivitelezett munka volt. Megvalósítván őket nagyszerű találmányok százai kerültek ki a keze alól, de önmagukban is szinte képzőművészeti remekeknek mondhatók.
Tesla legfontosabb munkája is a gyermekkorából eredeztethető. Ahogyan azt manapság is láthatjuk, azon a tájon a báránysütés bevált módszere a kis patakok vízerejét felhasználó egyszerű forgatóberendezés. A kis Nikola, aki gallyakból és falevelekből gyakran készítette el ezek apró modelljeit a házuk mellett csörgedező vízfolyáson, 5-6 éves korában kijelentette, hogy ő a nagybátyjától kapott képeskönyvben látott Niagara vízesésre fog építeni egy olyan erőművet, ami az ottani, gigantikus víztömeget fogja munkára kényszeríteni.
Évtizedekkel később meg is valósította gyermekkori álmát, egész New York és környéke áramellátást fedezve ezzel. Odáig azonban még hosszú út vezetett. A prágai egyetemről (amit sosem végzett el) Budapestre vezetett az útja, ahol Puskás Tivadar telefonközpontjának lett a főmérnöke, de rövid ideig együtt dolgozott a Bláthy–Déri–Zipernowsky hármassal is. A legenda szerint itt, a Városliget sétaterének homokjába rajzolta fel barátjának, Szigeti Antalnak az elektromotor máig használt alapelvét.
Pestről Párizsba került, ahol egyebek mellett az operaház gázlámpáinak villanyvilágításra cseréjében vett részt, majd kiváló munkája alapján beajánlották a korszak feltaláló zsenijének tartott Edisonhoz, az Egyesült Államokba. Az együttműködés azonban zátonyra futott, mivel Edison már annyira elkötelezte magát (és befektetőit) az egyenáram mellett, hogy a váltóáram mellett kardoskodó Teslával hamar kenyértörésre került a sor.
Ez Teslát igen nehéz helyzetbe hozta, hosszú ideig árokásóként volt kénytelen eltartania magát, ám a vasúti fékrendszerekből milliomossá vált George Westinghouse megértette az elgondolása zsenialitását, és segítette az „áramok harcaként” elhíresült kíméletlen küzdelemben. Ehhez Edison még egy elefánt nyilvános kivégzését is bevetette, „melléktermékként” pedig megkonstruálta az első villamosszéket.

A Tesla–Westinghouse-páros a Chicagói Világkiállításon bebizonyította a világnak, hogy a váltóáram, aminek teljes vertikumát kifejlesztette az erőműtől a magasfeszültségű vezetékeken és transzformátorokon át egészen a kapcsolókig, izzókig és elektromotorokig, biztonságosan, kényelmesen és gazdaságosan működtethető, szemben a nehézkes, drága és csak helyileg használható egyenárammal. E nagyszabású bemutató nyomán nyerték el aztán a Niagara erőmű projektjét.

Nikola Teslát (postréja a bal oldali képen) attól kezdve már az elektromágneses hullámok érdekelték csak igazán, és bár a rádió feltalálásának elsőbbségéért élete végéig harcolt, az utókor mégis őt nyilvánította ki győztesnek volt tanoncával, Marconival szemben.
E hullámokkal kapcsolatos kutatásai vezettek később egyebek mellett a távirányító, a radar, a mikrohullámú sütő, a nagyfrekvenciás gyógyászati eszközök és a mobiltelefonok kifejlesztéséhez is, de ezen hullámok látható tartományba eső részével is hosszasan foglalkozott, így az utcai neonoktól a lézerekig e területet érintő sok találmányt is neki köszönhetünk.
Tesla a mechanika területén is csodákat alkotott, turbináit ma is használják, az általa kitalált szelep hihetetlen tulajdonságait csak most kezdik igazán megérteni, de olyan hétköznapi eszközöket szintén neki köszönhetünk, mint például az autók odométere, az az eszköz, ami a kilométerórákon a gépkocsi által megtett távolságot mutatja.
A fentiek mellett az életünk számtalan területén használt elektromotorok, hangszórók és egyéb találmányok miatt is kötelességünk ápolni Nikola Tesla emlékét, karrierje és magánélete pedig olyannyira kalandos, hogy ezek megismerése is hasznos és szórakoztató program.

A cikk szerzője Alexander G. Thomas írói álnéven kétkötetes regényt írt Nikola Tesla életéről, feldolgozva és tovább gondolva egyebek mellett a tudós egyik kedvenc témáját, a teleportációt.