A műtüdőre kapcsolt covidosok háromnegyedét megmentik Bécsben

Az osztrák főváros egyetemi kórházában, az AKH-ban (Allgemeines Krankenhaus) a súlyos Covid-fertőzés miatt műtüdő-kezelésre szoruló betegek háromnegyede túléli a betegséget. Ezzel az AKH a világ élvonalában van. Egyszerre huszonöt beteget tudnak ilyen kezelésben részesíteni. (A nyitó képen: ECMO-berendezés az AKH Wien intenzív osztályán © AKH Wien / Fehringer)

Már a koronavírus-járvány előtt is szakmai központnak számított a bécsi egyetemi kórház, az AKH az akut tüdőelégtelenség kezelésében. Az évtizedek alatt szerzett rengeteg tapasztalatnak most nagy hasznát veszik. A súlyos állapotú koronavírus-fertőzöttek háromnegyede a sikeres műtüdő-kezelésnek köszönhetően új esélyt kap az életre.

Tavaly januártól mostanáig az AKH-ban 87 covid-19-fertőzöttnél kellett műtüdőkezelést alkalmazni. A betegek átlagos életkora 57 év volt és ugyancsak átlagosan 16,5 napot töltöttek műtüdőre kapcsolva. A 28 napos mortalitási rátájuk 25,4 százalék volt, vagyis 61 páciens életét a súlyos állapot ellenére is meg tudták menteni.

A „The Lancet” tudományos folyóirat 2020 októberében jelentetett meg egy tanulmányt a világszerte alkalmazott ECMO-/műtüdő-kezelések sikerességéről. A cikk kiemeli: a műtüdő-kezelésben részesülők halálozási aránya világszerte átlagosan 40 százalék körüli, így az, hogy az AKH-ban az ilyen betegek csupán 25 százalékán nem tudnak már segíteni, kimagasló eredmény.

ECMO-kezelést (extrakorporális membrán oxigenizáció) akkor alkalmaznak, ha a koronavírusos páciensnek már a lélegeztetőgép sem elég. Ilyenkor egy gép veszi át a tüdő – és szükség esetén – a szív feladatát és a membrán oxigenátor a testen kívül látja el a beteg vérét oxigénnel és szűri ki belőle a szén-dioxidot. Az eljárásnak köszönhetően a beteg szervezete időt kap a gyógyulásra, vagy áthidalható a tüdőátültetésig lévő idő.

Az ECMO-kezeléshez különleges szaktudású kardiológusokból, orvosokból és intenzíves ápolókból álló csapatra van szükség. A beteget a nyaki vagy az ágyéki vénába beültetett katéteren keresztül kötik rá a berendezésre. A kanülök gondozása, a véralvadás szabályozása, és annak eldöntése, hogy kinél, mikor kezdjék el és állítsák le a kezelést, mind-mind óriási szaktudást és tapasztalatot követel. Sajnos, világszerte kevés az ilyen ismeretekkel rendelkező szakember.

Az AKH és a hozzá tartozó orvosi egyetem, a MedUni Wien intenzívterápiás osztályain egyszerre huszonöt beteg számára tudnak ilyen kezelést biztosítani, ami maximálisan kimeríti a rendelkezésre álló kapacitásokat.