A vasi megyeszékhely Berzsenyi Dániel Könyvtára adott teret Torjay Valter szombathelyi festőművész, művészettörténész „Az utóbbi évek” című kiállításának, amelynek mai megnyitójára különösen nagyszámú közönség jött el. A tárlatnyitót Flier Edit és Császár János nagyszerű zongora- és hegedűjátéka színesítette.

Nagy Éva könyvtárigazgató megállapította: a vendégeket mindenekelőtt a szeretet és a tisztelet érzése hozta el: „…a szeretet a kedves ember és tisztelet a művész iránt, aki nálunk már nem vendég, hanem barát”. A bibliotéka mindig szívesen ad lehetőséget a Torjay festőművésznek is, hogy bemutathassa alkotásait a széles közönségnek. A kiállítások látogatottsága a bizonyság: az emberek szeretik a befogadható, könnyen érthető képeket.

Torjay Valter valóságos polihisztor, aki a zenetörténettől kezdve a bútorrestauráláson, művészettörténeten keresztül mindenhez ért, ami művészet. A biztos szakmai tudás és a ragyogó képzelet jelenik meg alkotásain, sokféle téma, érdeklődés és nagy műveltség köszön vissza a festményekről.

A festőművész a tárlat megnyitásakor bejelentette: a kiállítását tisztelete jeléül dr. Szabadfi Józsefné Elvira néninek ajánlotta, aki nagy szolgálatot tett a művészetnek: felajánlotta elhunyt műgyűjtő férje impozáns hagyatékát, régi, Vas megyei művészek munkáit, melyeknek Torjay és kollégája, Tóth Csaba Vasvárott talált helyet, megteremtve ezzel a Vasi Panteont.

A művész festményeivel kapcsolatosan elmondta: stílusa a szimbolizmushoz áll közel, alkotása a századforduló világának hangulatát, harmóniáját sugározzák. Szerinte ez a figurális művészeti irányzat ma nem divatos Magyarországon, vannak galériák, ahol festményeivel nem is szerepelhet. De úgy érzi, hogy képeivel elnyeri az emberek szeretetét, olyan élményeket tud adni, amit ma viszonylag kevés helyen kapnak meg a művészettől.

Nem mindenütt van ez így, hangoztatta a művész, nagy számban alkotnak fiatal, figurális festők Amerikában, Oroszországban és Nyugat-Európa-szerte, akik egyedien, nagy szakmai felkészültséggel, izgalmas módon újítják meg a hagyományos figurális festészetet.

Beszélt még arról is, hogy igyekezett mindig az örök emberi dolgokkal foglalkozni, és a széles rétegeket is vonzó vizuális élményt kínálni úgy, hogy senki se csalódjék, aki képeiben a mélyebb tartalmat is keresi. Örök vágya volt, hogy szabadságát művészetében is megőrizze, mert a művészet a szabadság szférája. Idézte Otto Modersohn (1865–1943) német festőművész gondolatát: „A művészetben az érzés a legfontosabb, mi maradna, hogyha ez sem volna az enyém?”

Torjay Valter szerint az igazi művész sajátos, egyéni érzéssel alkot, minél erősebb ez az érzés, annál értékesebb a művészet: az a legnagyobb művész, akinek a benső érzése a szabadabb, és egyénibb.