A Barátság csővezeték működésének a leállításáról szóló tudósításában a Reuters azt írja, hogy a vezeték csehországi szakaszának üzemeltetéséért felelős MERO prágai állami vállalat közlése szerint néhány napon belül várható a kőolajszállítás újraindítása.
Az orosz Transznyefty még július 22-én átutalta az augusztusi tranzitdíjat az ukrán UkrTranszNaftának, de a pénz 28-án visszaérkezett. Az átutalást intéző Gazprombank arról tájékoztatta a Transznyeftyet, hogy erre az európai korlátozások miatt került sor. Ennek nyomán az olajszállítást augusztus 4-én állították le.
A szankciós intézkedések értelmében az európai bankoknak engedélyt kell kérniük az illetékes kormányzati hatóságtól az ilyen tranzakciók lebonyolításához, és a Transznyefty szerint az európai szabályozó hatóságoknak ezzel kapcsolatban még döntést kell hozniuk a minden bankra érvényes algoritmusról, ami komplikálja az ügyletek lebonyolítását. A Transznyefty megkérte az engedélyt a tranzitdíj-kifizetési átutalásra, de most alternatív fizetési mód igénybevételét mérlegeli – ismerteti a hírügynökség az erről szóló közleményt.
Az elvben csak Közép-Európát érintő energiatovábbítás leállítása és annak globális olajpiaci következménye – egyáltalán nem meglepő módon – a világsajtó egyik vezető témája lett. A La Libre Belgique című brüsszeli lap a hátteret felvázolva emlékeztet arra, hogy az orosz olaj importját az Ukrajna elleni agresszió miatti szankciók keretében megtiltó Európai Unió a Barátság vezetéken keresztül úgymond átmenetileg, de időkorlát meghatározása nélkül kivételképpen engedélyezte az olajbehozatalt a tengerrel nem rendelkező – így tankhajókat sem fogadó – közép-európai országoknak. Ezt az engedményt – írja a belga lap – a Vlagyimir Putyinnal közeli kapcsolatot ápoló Orbán Viktor magyar miniszterelnök érte el, akinek az országa kétharmadrészt orosz olajat használ. Az európai államok az ukrajnai konfliktus miatt igyekeznek csökkenteni az orosz energiahordozóktól való függésüket, és azzal vádolják Moszkvát, hogy fegyverként használja a szénhidrogének szállítását – teszi hozzá a La Libre Belgique.
A téma egy másik vetülete az energia európai drágulása. A Handelsblatt című német üzleti napilap beszámolója szerint az ország nagyvárosaiban a gázszolgáltatók egymással szinte versengve emelik az árakat. Köln energiaellátásának a felelőse, a Rheinenergie például október elsejével 116 százalékkal emeli a földgázért felszámított tarifát.
Most pedig kissé rugaszkodjunk el a napi ügyektől, és pillantsunk rá az 1857-ben Bostonban alapított, The Atlantic című magazin honlapjára. Amerika szövetségesei számára nagy talány az, hogyan viszonyuljanak egy hanyatlóban levő nagy birodalmi hatalomhoz, ami még mindig nagy birodalmi hatalom – olvasható egyik cikkükben.
A The Atlantic szerzője szerint sok európai ország már sok éve elkerülhetetlennek látta az Egyesült Államok hanyatlását, és igyekezett erre felkészülni. Az EU német és francia nyomásra kereskedelmi és energetikai ügyletekre törekedett Amerika olyan riválisaival, mint Oroszország és Kína. Az volt az elképzelés, hogy minél inkább csökken Amerika európai elköteleződése, annál határozottabban kell fellépniük az európaiaknak.
De az Ukrajna elleni orosz invázió mindent megváltoztatott. A nagy európai stratégia hirtelen szertefoszlott, és Amerika ereje láthatóan megnőtt. Európa rájött, hogy nem függetlenebbé vált Amerikától, hanem ellenkezőleg, növekedett a függése. Sőt, Európa már mindenkitől függ: Oroszországtól az energiát, Kínától a kereskedelmet, Amerikától a biztonságot illetően. És Európa kénytelen újra annak a szörnyetegnek, Amerikának a karjaiba hullani, amelyik – félő –, hogy talán nem is lassan veszít a hatalmából, hanem akár hirtelen össze is omolhat – legalábbis a The Atlantic víziója szerint.
A cikk Amerika feltételezett hanyatlásának az alapvető okát a belföldi, úgymond diszfunkcionális folyamatoknak, a heves, erőszakos formákban is megnyilvánuló társadalmi felfordulásnak tudja be, és úgy véli, hogy ezek a belső gondok elvonják Washington figyelmét a világ ügyeinek befolyásolásától.
A The Atlantic kitér az autonóm Európa megteremtésének a nehézségeire is. Ennek okai közt említi, hogy Magyarországot szoros kötelékek fűzik Moszkvához. Európa valódi Achilles-sarkának azonban az általa „német irracionalitásként” említett jelenséget nevezi, ami szerinte abban áll, hogy Berlin semmi mást nem akar, mint nyitott világpiacot, ahol eladhatja a termékeit, és ha ez más országoktól való biztonsági, illetve energiaügyi függéssel jár, akkor abba bele is nyugszik.
(A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu.)
Der Spiegel Elsősorban Magyarországot hozza nehéz helyzetbe, hogy egy hete leállt az olajszállítás a Barátság-vezeték déli ágán. A csövön a magyarok, szlovákok és csehek normális körülmények között napi 250 ezer hordónyi kőolajat kapnak, de a magyar ellátás került leginkább veszélybe.
Pletser Tamás az Erste elemzője azt mondja, hogy ha szerencsésen alakulnak a dolgok, akkor pár napon belül megoldódik a vita, amit moszkvai közlés szerint az okoz, hogy az orosz fél a szankciók miatt nem tudja átutalni Ukrajnának a tranzitdíjat. De ha függőben marad, akkor a MOL-nak pár hétre elegendőek a tartalékai, utána pedig igénybe kell venni a stratégiai készleteket.
Orbán Viktor számára igen rosszkor ütött be a baj, mert több olajcég is már csökkentette, illetve leállította az importot, mivel nem kért az ársapka miatti veszteségből. Ugyanakkor újabb csapást szenvedett az európai energiabiztonság.
The Guardian Lengyelország ráerősített a Kaczynski által megfogalmazott fenyegetésre: a kormánypárt főtitkára azt közölte, hogy kormánya minden lehetséges fegyvert bevet az Európai Unió ellen, így még az is lehetséges, hogy szövetséget hoz létre a Bizottság elnökének megbuktatására. Krzysztof Sobolewski közölte: ha Brüsszel megpróbálja a falnak szorítani a varsói kormányt, akkor annak nem lesz más választása, mint hogy bevesse az összes rendelkezésére álló eszközt.
Azaz a lengyel fél jogi eljárást indít és megvétózza a döntéseket, ha nem kapja meg az újjáépítési alapból neki járó 35 000 millió eurót. A rendszer erős embere előzőleg kijelentette, hogy az ország az eddigieken kívül semmilyen további engedményre nem hajlandó, bármennyire követeli is azt az EU a demokratikus normák helyreállítására hivatkozva.
Felmérések azt tanúsítják, hogy a lakosság hatalmas többsége a tagság mellett van. Ugyanakkor ellenzéki vezetők arra figyelmeztetnek, hogy a PiS egyre agresszívabb megnyilvánulásai miatt az EU kiteheti az ország szűrét. A Polgári Platform egyik vezéralakja úgy ítéli meg, hogy senki sem vesz komolyan egy olyasvalakit, aki lehetetlené teszi a támogatások folyósítását, viszont szegénységet, törvénytelenséget és jogi kiszolgáltatottságot kényszerít a lengyelekre. Az ilyen ember az őrültség és a hanyatlás jelképe.
The New York Times Paul Krugman megkockáztatja, hogy az amerikai demokraták megmentették az emberi civilizációt az infláció csökkentését célzó törvény elfogadásával, mert az igen nagy hatással lesz a klímavédelemre. A Nobel-díjas közgazdász szerint óriási fejleményről van szó, hiszen katasztrófát kell elhárítani. Márpedig a jogszabály megnyitja az utat a zöld technológiához, növeli az USA hitelét a világban, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ország vezesse a globális küzdelmet az üvegházhatást növelő gázok kibocsátásának mérséklésére.
A republikánusok persze ezúttal is farkast, azaz inflációt kiáltottak, egyöntetűen a javaslat ellen voksoltak. Ám aki ért a kérdéshez, az nagyon fontosnak tartja a fejlődést. Rangos közgazdászok szerint egyáltalán nem kell aggódni az árak emelkedése miatt. Igen lényeges emellett, hogy Amerika úgy döntött: csakis mézesmadzaggal ösztönzi az éghajlat megóvását, korbács, azaz büntetés ezúttal nem lesz.
Ráadásul a megújuló források fokozott bevonása viszonylag jól fizető állásokat teremt. A demokraták többé-kevésbé megtartották, amit ígértek. A jobboldal viszont kizárólag azért feküdt testületileg keresztbe a szenátusban, nehogy a hatalom nyerjen. A jó hír az, hogy az indítvány a kicsinyes akadékoskodás ellenére is átment. Így a világ most több reményt nyújt, mint pár héttel ezelőtt.
Der Standard Putyin vabankot játszik, indent egy lapra tesz föl Ukrajnában, a kínai államfő pedig fenyegetőzésbe kezdett Tajvan miatt – mindkettő azt mutatja, milyen veszedelmesek az autokraták. Ugyanakkor Nancy Pelosi értelmetlenül és életveszélyesen provokált a tajpeji úttal. Így látja ezt Paul Lendvai, aki szerint a látogatás világméretű következményekkel járhat és idővel a Biden-kormányzat végzetes tévedésének bizonyulhat.
Az elnök vagy nem tudta, vagy nem akarta megakadályozni a programot, pedig félreérthetetlen jelzések érkeztek Pekingből. Az USA 3. közjogi méltósága, akit bármilyen személyes megfontolás is vezérelt, új válságot idézett elő. Hszi Csin-ping, aki harmadszor is újra akarja magát választatni, az elhibázott járványkezelés és az abból következő gazdasági gondok miatt minden eddiginél jobban rájátszik a nacionalista kártyára. A jelszó: az anyaország újraegyesítése, vagyis Tajvan erőszakos visszahódítása. Ha sikerül, Hongkong példája mutatja, hogy véget érne a demokrácia a gazdaságilag sikeres szigetországban.
A súlyos gazdasági nehézségek mindkét tekintélyuralmi rendszerben óriási társadalmi robbanás veszélyét idézik fel. Gyakorlatilag vége a látványos kínai gazdasági növekedésnek. Visszaesés és a fiatalok körében tömeges munkanélküliség fenyeget. A volt ausztrál kormányfő, Kevin Rudd úgy értékeli, hogy az autokraták kutyaszorítóba kerültek, mert hatalmukat beárnyékolja, hogy szakadék van a törekvéseik és a gazdasági valóság között.