Úgy tűnik föl, azért nem törődik a hatalom különösebben azzal, hányan nem élik meg a holnapot, mert úgy tapasztalja, a népe egy részét sem érdekli ez. Amíg nem ő vagy valaki a közvetlen közeléből hal meg, addig az egész csak statisztika, kényelmetlenség, gazdasági nehézség. (A nyitó képen: Orbán Viktor az akciócsoportok vezetőinek jelentésén; fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs / MTI)
Egy minapi közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy honfitársaink egy meglepően nagy részének fogalma sincs arról, hányan haltak bele eddig a covid-járványba. Az eredmények ismertetésének nyomában járó felzúdulás szerint, ha a nép tisztában lenne azzal, hogy jó ideje Magyarország vezeti a világ halálozási listáját, akkor egyrészt jobban vigyázna, óvatosabb lenne, másrészt elkergetné azt a kormányt, amelyik hagyta idáig fajulni a dolgokat. Ergo, ha nem lopták volna el a sajtót kb. úgy ahogy van és az a valóságot közvetítené és nem a hazug propagandát nyomná, akkor egyenesbe jönnének a dolgok.
Rossz hírem van. Mert a legtöbbünknek fogalma sincs arról ugyan, hogy hányan halnak meg évente Magyarországon alkoholizmus, dohányzás miatt, esetleg autóbalesetben, hányan nem élnek addig, amíg a világ jórészén élhetnének, ha nem nyúljás pacal lenne a nemzeti főeledel és hurka-kolbász-töltő verseny az élet fénypontja, miközben azt azért sejtjük, hogy ezek a dolgok nem hosszabbítanak az életünkön.
És mégis, a nemzeti szabadságharc arany lapjaira íródott föl a szabad és ingyenes pálinkafőzés, és az az ember ne is számítson arra, hogy komolyan veszik, akinek nincs akkora hasa mintha két focilabdát dugott volna a zakója alá. (Ráadásul a labda sem az övé és lopott hozzá stadiont is.)
Mondjuk, azért ki lehetne próbálni, mi van, ha nem a kormánypárt primitív rágalmai és hazugságai mennek éjjel és nappal mindenfelé tetemes közös pénzeket magáncsahosok zsebébe juttatva – de tartok tőle, még ez is kevés lenne.
Szokás ezt a rendszert azért kritizálni, mert nem különösebben érdekli, hányan halnak meg, mondjuk, most a fertőzések miatt. Az olcsó népszerűség fontosabb, mint pár ezer ember élete. A kis vezető nyilván ismeri a nagy generalisszimusz kijelentését arról, hogy egy szovjet katona halála tragédia, egymillióé statisztika.
Node, az istenadta, ugye. Ha tudná, ha eljutna hozzá, hogy napi majdnem háromszáz? Azaz óránként 12, azaz ötpercenként 1 az érdekelné? Ám úgy tűnik föl, azért nem törődik a hatalom különösebben azzal, hányan nem élik meg a holnapot, mert úgy tapasztalja, a népe egy részét sem érdekli ez. Amíg nem ő vagy valaki a közvetlen közeléből hal meg, addig az egész csak statisztika, kényelmetlenség, gazdasági nehézség.
„Amire azonban elsősorban figyelnünk kell, az a járvány második hulláma idején nem a megbetegedések száma, hanem elsősorban a halálozások száma, mert most másképpen védekezünk, és ennek a védekezésnek a következtében magasabb a fertőzöttek száma, de sikerülhet alacsonyan tartani a haláleseteknek a számát. Tehát most a védekezésnek a sikerét a halálesetek, illetve a megmentett életek számában tudjuk mérni” – mondta, aki mondta. Tévedett, hazudott, majdnem mindegy. Nem kéri ezt rajta számon senki.
„A védekezésnek a sikerét a halálesetek, illetve a megmentett életek számában tudjuk mérni”.
Amikor ez az interjú elhangzott aznap 930 fertőzöttet találtak és ketten haltak meg. Annyian egész nap, mint most, e jegyzet olvasásának a kezdete óta idáig. Akkor, mivel a halálozási szám jó volt, abban mértük a sikert. Most rossz, hát másban kell mérni: legyen ez az oltások száma. Abból nem lehet baj, mert az szerencsére most egy ideig napról napra több.
Azt mondtam az imént, hogy az emberek nem kis részét mégsem zavarja, ami történt, ezért lehet megtenni. De ha látom a meteorológiai jelentésben, hogy esni fog, csak viszek magammal esernyőt. A valóság ismerete tud praktikus lenni. Valóságot mindenkinek hát. Hátha lesz rá érdeklődés.
Amikor ezeket a sorokat írom, Dániában egy nap alatt ketten haltak meg, a 66 milliós Nagy Britanniában 38-an. Szóval, add tovább: „a védekezésnek a sikerét a halálesetek, illetve a megmentett életek számában tudjuk mérni.”