(Szerző: Sebes György / hirklikk.hu) Áder Jánossal lényegében teljesen kiüresedett a köztársasági elnöki pozíció. Ehhez elődje, Schmitt Pál teremtette meg az alapokat, az utóbbi tíz év pedig lényegében már csak arról szól, hogy az államfő ne szóljon bele fontos ügyekbe, ne csináljon semmit. Így értékelte a tegnap lezárult elnöki ciklust a Hírklikknek Szentpéteri Nagy Richard. Az alkotmányjogász, politológus határozott véleménye azonban az, hogy a szálakat – nem is annyira a háttérből – Orbán Viktor mozgatja, minden úgy történik, ahogy ő akarja. (A nyitó képhez: Fogtam, fogom, netán vettem? Ki tudja már!? — a kép forrása: 168ora.hu) )

A rendszerváltás utáni hatodik köztársasági elnök – egyben a legfiatalabb és az első nő – tegnap megérkezett a Sándor-palotába. A teraszon látványosan kezet fogott elődjével és ezzel hivatalosan át is vette hivatalát. Az egyelőre kérdéses, hogy Novák Katalin miképpen tölti majd be tisztségét, az viszont biztos, hogy szakértőnk nincs nagy véleménnyel Áder János tízéves tevékenységéről, sőt, arról sem, amit előzőleg feladatául tűztek ki. Szentpéteri Nagy Richard felidézte, hogy már az első kétharmadot hozó 2010-i választás előtt egy évvel lényegében „száműzték” őt az Európai Parlamentbe. Orbán Viktor megbízta ugyan, hogy készítse elő a bírósági szervezeti rendszer átalakítását, ami botrányos volt, de megtette. Aztán Áder szerepet vállalt a választási rendszer átalakításában is. Mindezek után – mint a politológus fogalmaz – „jutalmul, vagy büntetésül államfő lehetett”. De persze nem ő döntött a sorsáról, arról sem, hogy az első ciklus után még öt évre meghosszabbították a tisztségben.

Ezekbe az eseményekbe Szentpéteri szerint „nulla beleszólása volt” Ádernek, mindent Orbán Viktor intézett, így Schmitt Pál megbuktatását is. Az elemző tévesnek tartja azt a véleményt, hogy a plágium miatt távozásra kényszerült egykori olimpiai bajnok ügyét az ellenzék robbantotta ki. A miniszterelnök érdeke volt, hogy megszabaduljon az akkori államfőtől, mégpedig pontosan kiszámított tervek alapján.

Orbán már első miniszterelnöki ciklusa idején kinézte magának a Sándor-palotát. Elő is készítették, hogy 2002-től ott lesz a hivatala, csakhogy akkor elvesztette a választást. Hiába szerezte meg a Fidesz a voksok többségét – ahogy egyébként négy évvel korábban az MSZP is –, egyedül nem tudott kormányt alakítani (ahogyan 1998-ban a szocialisták sem, ő viszont – a kisgazdák közreműködésével – igen). Így aztán a tervei meghiúsultak.

Azt azonban gondosan kiszámolta, ha 2012-ben államfőt vált, akkor a két ötéves ciklus elteltével 2022-ben – abban az évben, amikor elnököt és parlamentet is kell szinte egyszerre választani – jó esélyei lehetnek az államfői poszt megszerzésére. A diktátorok – teszi hozzá a politológus – szeretik ezt a pozíciót. Csak öt évente kell megválasztani, nem is muszáj közvetlenül, a parlament sem vonhatja felelősségre. „Ha valaki nagy hatalmat akar, ahhoz ez nagyon kedvező” – mondja Szentpéteri, majd utal rá, hogy Orbánnak éppen saját sikerei miatt nem lett erre szüksége.       

Magyarországon ugyanis különös uralomforma alakult ki – fejtegette tovább a szakértő. „Nem akarom minősíteni ezt a hibrid-rezsimet, de a hasonló országokban – mint amilyen például Oroszország, vagy Fehéroroszország is – általában az államfő az erős ember. A végrehajtó hatalom élén álló miniszterelnök egy bábu, akit az elnök mozgat.

Orbán kacérkodott a gondolattal, hogy nálunk is ilyen rendszert honosítson meg. Van nyoma annak, hogy átalakította volna a parlamentáris rendszert, miáltal elnökként erős pozíciókat szerezhetett volna. Végül azonban azt a megoldást választotta – ami viszont egyedi a nemzetközi színtéren –, hogy itt a kormány első embere az erős, az államfői tisztség pedig lényegtelen.

Kiépítette tehát az erős miniszterelnöki rendszert, ami kuriózum egy nem demokratikus államban – és bele is ragadt ebbe. 2022-ben emiatt már biztos lehetett abban, pártja nyer a választáson. Inkább az lett volna a csoda, ha nem a mostani eredmény születik a parlamenti választáson.” Így nem volt szüksége arra, hogy váltson.

2012-ben azonban ezt még nem lehetett biztosan tudni. Ezért kellett Schmitt Pálnak mennie. Szentpéteri Nagy Richard szerint az egykori olimpiai bajnok tulajdonképpen azzal a kijelentésével követte el a végzetes hibát, hogy motorja akar lenni a rendszernek. „Ez nem az államfő dolga. Nem ezt várják tőle, nem is arra van kitalálva a rendszer, bár igaz, nem is arra, hogy akadályozza a kormányzást, Tényezőnek kellene lennie, de ő nem volt az. Schmitt abban a pár napban volt a helyén, amikor házelnök volt és azt kiválóan látta el. Az a kabát neki való volt, az államfői viszont már túl nagynak bizonyult. Orbán meg úgy gondolta, jobb lesz megbuktatni.”

Így következhetett Áder János, akiről az elemző úgy tartja, hogy semmit sem csinált. Az elnöki pozíció kiüresedése már korábban elkezdődött – idézi fel a szakértő. „Göncz Árpád még jól csinálta, közmegbecsülésnek örvendett és közmegelégedésre végezte munkáját. Mádl rosszabb volt ugyan, de a közvélemény elfogadta. Sólyom László azonban már katasztrófa volt, Schmitt Pál pedig egyszerűen rossz választás. Ő egyébként egy banánhéjon csúszott el, bármelyik NER-tag ennél sokkal többet csinált. Az ellenzék meg nem győzte ünnepelni, hogy ’győzött a becsületesség’ és hogy milyen demokratikus az a rendszer, ahol meg lehet buktatni egy elnököt. Miközben mindez Orbán műve volt”.

Az alkotmányjogász azt is rémesnek tartja, hogy Magyarországon ahhoz mérik egy elnök tisztességét, hány törvényt dobott vissza és hányszor fordult az alkotmánybírósághoz. „Ez azt jelzi, hogy teljesen fordítva ülünk a lovon. Egy államfőt nem arra választunk, hogy törvényeket dobjon vissza. Ahogy a parlamentnek sem az a dolga, hogy olyan törvényeket alkosson, amelyeket az államfő nem tud aláírni.”

Szentpéteri Nagy Richard elrettentő példának említette, amikor – még a botrányos CEU-törvény elfogadásakor – az ellenzék a parlamenti ülésteremben egy molinót feszített ki azzal, hogy „Ne írj alá, János”. Hiszen mindenki tudta, hogy előbb-utóbb aláírja. Ez meg is történt.

Végül is az elemző szerint egy demokráciában – hozzáteszi: Magyarország nem az, de eljátszhatunk a gondolattal – úgy kellene felfogni az államfői hatalmat, mint ami nem tesz keresztbe a kormánynak, de nem is a motorja a kormányzásnak. Semmi köze a kormányzáshoz. Az elnöknek tényezőnek kellene lennie. Áder János azonban – néhány elődjéhez hasonlóan – nem volt az. A Sándor-palotából persze szép a kilátás, fűtenek is, az elnök azt csinál, amit akar, közben tisztelet övezi. „Aranykalitkában ül, s ennél nagyobb áldozatokat is látott már a magyar történelem” – fejezte be gunyoros elemzését Szentpéteri Nagy Richard.