(Szerző: Selmeci János) Mintegy hétmillió forint bírságot rótt ki a Gazdasági Versenyhivatal a hazai fesztiválok legnagyobb fizetőterminál-szolgáltatóira; a hatóság szerint pszichés nyomás alá helyezik a fogyasztókat, hogy adjanak borravalót. A probléma, persze, nem a jogszabályok alapján működő GVH-val, hanem az állampolgárokat gyerekként kezelő állammal van, a labda pedig nálunk pattog, hogy eldöntsük: mit várunk és fogadunk el az államtól.
A koronavírusról szóló ijesztő cikkek árnyékában nem sok figyelmet kapott, hogy a Gazdasági Versenyhivatal hétmillió forintos bírságot szabott ki a hazai fesztiválok és más szórakozóhelyek fizetőterminál-szolgáltatóira, az alapbeállításként használt tízszázalékos borravaló miatt. (Ez röviden azt jelenti, hogy a terminál egyből a tízszázalékos borravalót ajánlja fel, és ha nem akarunk borravalót adni, át kell kattintanunk a nullára.)
Ez, ugye, ugyanaz a GVH, ami szerint tök rendben van, hogy egy fideszes alapítványé az összes megyei napilap meg a fél sajtó, az viszont már tisztességtelennek minősülő pszichés nyomás, ha előre sugallják, hogy mennyi borravalót kellene adnunk, mindez abban az országban, ahol nem számít tisztességtelen pszichés nyomásnak teleplakátolni az országot „veszedelmes” migránsokkal.
Tudom én, hogy az egyéni felelősségvállalásban és a tudatos cselekvésben való hit kevésbé népszerű manapság, a járvány alatt számos döntéshozó (és egészségügyi szakértő) gondolta úgy, hogy az állampolgárok képtelenek bármiféle kockázat önálló mérlegelésére, ebből lett aztán a parkok lezárása meg a kötelező szabadtéri maszkviselés. Pedig sikeres országot jellemzően önálló emberek tudnak teremteni, és számtalan döntés van, aminek a meghozásához nincs szükség állami segítségre.
Tipikusan ilyen a borravaló, az ember szépen el tudja dönteni, hogy kinek és mennyit ad, ha pedig nem akar adni, akkor megküzd az esetleges pszichés nyomással, jöjjön az a társadalom, a mosolygó pultos, vagy egy terminál felől. Ha valaki annyira részeg, hogy nem tudja megkülönböztetni a tízest a nullától, akkor magára vessen, de ehhez sem kell a versenyhivatal.
Probléma persze nem a jogszabályok alapján működő GVH-val, hanem az állampolgárokat gyerekként kezelő állammal van, a labda pedig nálunk pattog, hogy eldöntsük; mit várunk és fogadunk el az államtól. Szeretnénk-e, hogy döntsön helyettünk, hogy megvédjen a rezsitől, a benzinártól, a mocskos kapitalisták trükkjeitől, a versenytől, a nehéz döntésektől, és akkor már magától az élettől is.
Biztosan kell az nekünk, hogy az Állam bácsi mindig fogja kezünk, és kiszámolja helyettünk a borravalót?