Amerikai álom vörös rakétán

Bizony, a jóléti társadalmaknak is van egy keskeny pereme, amin milliók egyensúlyoznak naponta, hogy ne zuhanjanak a nagy büdös semmibe. Persze, minél élhetőbb egy ország, annál profibban kezeli a leszakadókat, bajbajutottakat, elesetteket.

Ezekről a milliókról ritkán készül film, mert a népek inkább félrenéznek, elfordulnak, ha nem elég üdítő a látvány, hát még álomgyári termékek esetén! Ott aztán tuti az a nyerő vállalkozás, ha andalító a mese, mi több, egyenesen vérpezsdítő a csillogás, a könnyes-bús történetek is szívsimogatók. Mozizni ki a fene akar felzaklató, zavarba ejtő, egyenesen pofán vágó élményért?   

Szerencsére (mások mellett) van Sean Baker, aki a Floridai álom és a Tangerine után újra azok felé fordul, akikről mások elkapják a tekintetüket az utcán. A „Vörös rakéta” című új filmje 32 rangos fesztiválon 13 elismerést szerzett, a többi között bemutatták a Miskolci Cinefesten, és Cannes-ban is nagy elismerést vívott ki magának.   

Baker ezúttal egy expornós kudarcos útkeresésén keresztül varázsol filmre kívánkozó atmoszférát egy isten háta mögötti olajfinomító kisvárosból: története egyszerre vicces és szomorú, mint egy naptól kifakult, a hátsó kertben megtalált pornómagazin címlapja.

A független filmes rendező legújabb alkotása egy ex-pornósztár hátán repíti a nézőt 2016-ba, az olajfinomítókkal övezett Texas City-be, ahol a munkanélküli céltalanság mindennapos, legális a fű és Donald Trumpra szavazni a legtermészetesebb dolog a világon. Az élet pedig itt is kuporgatás, guberálás, stratégiázás – és árulása annak, ami maradt: a testnek, a „legősibb szakma” örök munkaeszközének.

A „Vörös rakéta” egy újabb epizód a nárcisztikus, szociopata szélhámosokról szóló filmek alműfajából azokról, akik a külsejükre és/vagy a sármjukra támaszkodva lavíroznak az életben. Főszereplője Mikey Saber (Simon Rex), egy volt pornósztár igazán jóvágású fickó ahhoz képest, hogy 50 felé jár, és 20 évig úgy élt, mintha nem lenne holnap. Mikey szemérmesen hallgat arról, hogy pontosan mi hozta is vissza szülővárosába, Texas Citybe, de a háttérsztori foszlányai, amiket dicsekvések, hazugságok és egyéb agymenései közepette elkottyant, azt sugallják, hogy nem önszántából hagyta el Los Angelest. Azért van itt, hogy eltörölje a múltját, és újrakezdje: az amerikai álmot.

Jelenet a filmből.

Az amerikai álom azonban egy olyan mese, ami nem úgy szokott végződni, ahogyan azt szeretjük elképzelni. Mikey olyan ember, aki bejelentés nélkül jelenik meg egy hozzátartozója életében egyszál ruhában. Ahogy a történet kibontakozik, megértjük, hogy ez Mikey alapállapota. Velejéig opportunista, mások bizalmába férkőző. Minden, ami vele kapcsolatos: hazugság, az állítólagos hírnevétől kezdve (azt mondja, hogy a videóinak „81%-os az nézettségi aránya”), és a kis kék pirulák jóvoltából bekövetkező az erekciójáig. Folyamatosan összezavarja a dolgokat, majd elmenekül a katasztrófa helyszínéről, miközben „önkiszolgál”: pénzzel, fűvel, szexszel, közlekedési eszközzel vagy szállással, mindennel, ami az útjába kerül. És mégis többnyire szerethetőnek látszik, a néző még szurkol is neki meg az ő ábrándjainak. Kicsit megbicsaklik a szimpátia, amikor a fánkárus kislányt behálózza, de a végkifejlet bebizonyítja, hogy vérbeli lúzer (=önmegvalósításra, sikerek elérésére lényegileg alkalmatlan, reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személy).

E keserű komédia szerethetőségét, és azt az élményt, hogy hosszan velünk marad az érzés és élmény, azt a remek szereplők alapozzák meg. A főszereplő Simon Rex nagyszerű, ahogyan az elhidegült feleségét játszó Bree Elrod is, ám az igazán zseniális telitalálatok azok az amatőr szereplők (az anyós, a szomszéd), akik feledhetetlen és egészen lehengerlő figurákat hoznak. A valós helyszínekkel áll össze a kép, ami értelmezi, megmagyarázza Mikey cselszövését, csavargását és nyüzsgését az amerikai mélyrétegben. Mikey egy olyan ország útvesztőiben bolyong, ahol egy maroknyi embernek milliószor több van, mint amennyire bárkinek szüksége lehet, és mindenki mást egy elbocsátás vagy diagnózis választ el a hajléktalanságtól. Ebből a nézőpontból láttatja a „Vörös rakéta”, hogy Mikey miért akarja mindenáron megragadni az élvezet és a diadal valamennyi röpke pillanatát.

Mi, néző, meg ott maradunk a végén kicsit megroggyanva, de mindenképpen egy értelmesen eltöltött másfél óra után.

A „Vörös rakéta / Red Rocket” című amerikai független film hamarosan a Pannonia Entertainment forgalmazásában jelenik meg a hazai mozikban.