Apró kérés – rövid darab

Hát akkor legyen minden stílszerű! A vígjáték címe: Egy apró kérés, tehát maga a vígjáték is apró. Másként mondva, rövid.

Alig egy óra, a néző elhelyezkedik, egy kicsit nevet, egy kicsit feszeng, mert a téma a házasság, de nem a lélekmelegítő, sokkal inkább a testserkentő. Az amerikai Eve Ensler korábban még a vagináról írt drámát, az osztrák Stefan Vögel aprósága viszont az ágaskodó vagy lekonyuló fallosz, a kocsmákban és a sportpályákon érthetőbben mondják, de a színházi világban tudni illik, hogy mi illik.

A fallosz, görögül a hímvessző, igazából egy hatalmas toronyház Párizs közepén, illetve a makettje, egy díjnyertes pályamű, ha már a falloszok nem indulhatnak a közbeszerzésen. A téma pedig egy házastársi próbatétel, ki adja oda egyik veséjét a rászoruló másiknak. Kész, ennyi, a történet elmesélve, egy órába nem fér több.

Sok csavar nincs, egy kis gyávaság, árulás, hűtlenség, emberek vagyunk, gyarlók, és persze a fallosz, felállítva a színpad közepén, talán keménypapírból, megtekinthető korhatár nélkül.

A rövidség (a vígjátékról van szó!) előnye, hogy a szereplők nem fáradnak el. Szávai Viktória szinte száguld, és tempóját követik a többiek. Lehet, hogy megjátsszák magukat, a színész ilyen, de mintha maguk is élveznék az előadást. Mintha szeretnék benne magukat. Mintha a nézők is szeretnék, talán a kritikusok is.

Apró kéréshez apró méltatás: jó volt.

Stefan Vögel: Egy apró kérés / házastársi ping-pong. Fordította: Zöldi Gergely. Játsszák: Szávai Viktória, Járó Zsuzsa, Debreczeny Csaba, Mészáros Máté/ Rába Roland. Látvány: Gabor Mihac. A rendező munkatársa: Kovács Henrietta. Rendező: Rába Roland. Producer: Orlai Tibor. Belvárosi Színház (Budapest, VII., Károly krt. 5/a).