Az emberi vér tiszteletért kiált

Hetvenhét esztendővel ezelőtt ezen a napon, 1945. január 27-én verték agyon a nyilasok Szerb Antalt. Vajon hányan tudják ma Magyarországon, ki volt Szerb Antal? Hányan tudják, mi az a holokauszt és mikor is történt? Vajon hányan vannak a mai nem egészen tízmillió országlakóból, akik gyűlölnek a bármiféle másságot, vagy amit ők maguk másságnak gondolnak? Mindig, minden a gyűlölettel kezdődik! (A nyitó képen: Margot Friedländer holokauszt-túlélő az Európai Parlament megemlékező szónoka.)

Hatmillió zsidó, de összességében 9–11 millió zsidó, cigány, fogyatékos, homoszexuális, Jehova tanúja, szocialista, kommunista, a rendszert bíráló katolikus és protestáns pap végezte náci gázkamrákban a második világháború idején.

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává (International Holocaust Remembrance Day) nyilvánította. A világ emlékezik és emlékeztet minden embert egy olyan borzalomra, amelynek sosem szabadna bekövetkeznie, ám az elmúlt 77 évben a Föld számos pontján mégis történt tömeges népirtás – nem is egyszer. Mégis újra és újra el kell mondani abban a hitben, hogy megállítható a gyűlölet.

Margot Friedländer.

Ma az Európai Parlament is a holokauszt nemzetközi emléknapjára emlékezett. A megemlékezést Roberta Metsola elnök beszéde nyitotta meg, majd a képviselők előtt egy holokauszt-túlélő, a 100 éves Margot Friedländer mondott beszédet. Margot Friedländer 1921-ben született Berlinben. 1943-ban édesanyját és fiútestvérét Auschwitzba deportálták, ahol mindkettőjüket megölték. Huszonegy évesen bujkálni kényszerült, de 1944-ben elfogták és a theresienstadti koncentrációs táborba szállították. A családjából egyedüliként élte túl a holokausztot. Férjével, Adolph Friedländerrel, akivel Berlinben már ismerték egymást és Theresienstadtban találkoztak ismét, 1946-ban kivándoroltak az Anerikai Egyesült Államokba. Margot Friedländer 2010-ben költözött vissza Berlinbe. Azóta is folyamatosan járja Németországot, és elsősorban iskolákban mondja el a történetét és azt, hogy mit tanult az élettől. „Odafigyelnek rám. Kaptam, nem is tudom, közel ezer levelet. Azoknak a nevében beszélek, akik ezt már nem tehetik meg. És nem csupán a hatmillió zsidó nevében. Mindenkinek a nevében, akit megöltek és aki szenvedett” – mondta Margot Friedländer, aki küldetésének tekinti, hogy figyelmeztessen: nincsen zsidó vér, nincsen muszlim vér, nincsen fekete vagy fehér vér – emberi vér van. Az utolsó szó a történelemben nem lehet a gyűlöleté!

Állva tapsolva tisztelegtek Margot Friedländer előtt az Európai Parlament tagjai.

Nekünk pedig álljanak még itt Esterházy Péter szavai is: „Azt is tudjuk – tudjuk, ha akarjuk –, hogy mi, akik azt a nyelvet beszéljük, amelyen a Sorstalanság íródott, nem végeztük el azt a szellemi, morális munkát, szembenézést, amelyet a Sorstalanság tárgya minden emberre, minden emberi közösségre rárótt. Evvel mi még tartozunk, nem a világnak, nem az Európa Klubnak, hanem magunknak.

A szembenézés nem melldöngetés és nem pellengérre állítás, nem a bűnösök és az áldozatok kijelölése. Itt sincs egy tiszta részhalmaza a társadalomnak, mely kárörvendve nézhetné, hogy mit csinál a másik. Megint csak a történetünkről van szó, a saját, valódi történetünkről. És ugyan néhány őrültön kívül senki nem tagadja a holokausztot, de az is tény, hogy kellő mértékben nem ismerjük a saját tényeinket, vagyis nem helyeztük el őket a saját történetünkben. Nem a másokéban, nem a nyilasokéban, nem a szélsőjobbéban, hanem a sajátunkban.” (Esterházy Péter: Az örömről – részlet.)

Az idő pedig egyre sürget: a nagyvilágon és Európában is egyre erősödnek a diszkrimináció, a gyűlölet hangjai, sőt tettei, olyan törekvések, amelyek kísértetiesen idézik a múltat, a félrefordulás, a behúzott függönyök, a „nem a mi dolgunk” attitűd pedig tudható, hogyan tesz mindenkit cinkossá ott, ahol ordítani kellene. Nemcsak egy emléknapon, ami a kollektív felelősségvállalás napja minden erőszak ellen, hanem állandóan.

Minden nap, mert a diszkriminációtól mentes élet emberi alapjog, amiért kiállni, szólni, kiáltani kötelesség. Mert mindig minden szörnyűség a gyűlölettel kezdődik.