Trump éppen azon van, hogy lebontsa az egész amerikai alkotmányos rendet – nyilatkozott Francis Fukuyama a Neue Zürcher Zeitung című svájci lapnak. Az interjút készítő Thomas Müller a világ legismertebb politikatudósának nevezi a most 72 éves amerikai Fukuyamát – igaz, nem mulasztja el, hogy rögtön a beszélgetés elején emlékeztesse őt arra az 1989-i, nemzetközi hírnevét lényegében megalapozó, ámde kapitális tévedésnek bizonyult, és azóta is ezerszer emlegetett tanulmányára, amelyben – a szovjet világbirodalom összeomlása láttán – Fukuyama a történelem végét vizionálta.
A svájci újságíró udvariasan megkérdi, hogy netán visszatért-e a történelem, hiszen – ha nem előbb, akkor legkésőbb az Ukrajna elleni orosz invázió óta – sokan ezt állítják. A politológus elismeri, hogy igen, kézenfekvő, hogy a történelem visszatért, és újra a geopolitika és a hatalom által meghatározott világba kerültünk.
Fukuyama mindenesetre kitart amellett, hogy a liberális demokrácia még mindig a legjobb kormányzati forma az emberiség számára, és szerinte ez Kínára is érvényes: hosszú távon hátránynak fog bizonyulni, hogy a döntéshozatal egyetlen ember kezében összpontosul.
Arra a riporteri közbevetésre, hogy mégis megváltozott a világ, így megjelent az illiberális BRICS-országcsoport, az a válasza: nem gondolja, hogy ezt a csoportot bármilyen átfogó eszme vezérelné, a Nyugat hatalmának a tagadásán kívül. India mindennek ellenére továbbra is demokrácia, Brazíliában is újra megerősödött a viszonylag egészséges demokrácia. Az úgynevezett globális Dél országaiban különféle politikai rendszerek léteznek, de ezek nem nyújtanak alternatív társadalomszervező formát.
Ami az Egyesült Államokat illeti, Donald Trumpról úgy vélekedik Fukuyama, hogy valóban autoriter vezető, aki próbálja lebontani az amerikai alkotmányos rendet, de nagyon meglepőnek tartaná, ha a demokraták a jövő novemberi félidős választásokon nem szereznék vissza a többséget legalább a képviselőházban. Néhány elnöki intézkedés ugyanis, különösen a vámokkal kapcsolatban, igen negatív hatással jár a gazdaságra nézve.
Miért nehezedik világszerte ekkora nyomás a liberális demokráciára? Fukuyama szerint a liberális társadalmakból hiányoznak a vallási, etnikai vagy nemzeti hovatartozáson alapuló erős, közös identitásforrások. Úgy véli, hogy a modern világban ilyesmi nem is lehetséges, mert a társadalmak ahhoz túlságosan többrétegűek. Példaként felhozza a már említett Indiát, ahol Narendra Modi miniszterelnök ennek ellenére arra tesz kísérletet, hogy az ország nemzeti identitását a hinduizmusra alapozza, miközben negyedmilliárd lakos nem hindu vallású. A liberális társadalom sikerességéhez arra van szükség, hogy adott legyen a tolerancia az eltérő nézetek iránt, ne kényszerítsék rá másokra a többségi identitástudatot.
Az, hogy a liberalizmus nehezebben boldogul, mint korábban, Fukuyama szerint a liberalizmus különféle félreértelmezéseiben is gyökerezik. Egyfelől az úgynevezett neoliberalizmusban, a piacgazdaság szélsőséges alkalmazásában, ami megnövelte az országok közötti egyenlőtlenségeket. Másfelől az identitáspolitikában, amely feladja a minden egyént megillető méltóság elvét.
Európa vezetői valami katasztrofális dolgot művelnek: kihátrálnak az elmúlt évek során hozott éghajlatvédelmi intézkedések mögül – teszi szóvá a The New York Timesban megjelent véleménycikkében David Broder.
Mint írja, június végén, e hónap elején hőhullám árasztotta el a kontinenst, főként Spanyol- és Franciaországot. Erdő- és bozóttüzek keletkeztek, aszály ütött be, rendkívüli intézkedéseket kellett hozni, például nukleáris reaktorokat kapcsoltak le, építkezéseket függesztettek fel, szüneteltették a tanítást, lezárták az Eiffel-tornyot. A tíznapos hőhullám mintegy 2300 halálesetet okozott.
Az ilyen vészhelyzetek újra és újra ismétlődni fognak, Európa gyorsabban melegedik, mint más térségek. Az amerikai szerző szerint ebben a helyzetben fel kellene ismerni, hogy határozott cselekvésre van szükség a szélsőséges hőség okainak kiküszöbölése érdekében, és keményebben kell dolgozni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért. Európa politikusai most megmutathatták volna, hogy az EU valóban élen jár a zöld átmenetben. Ezzel a lehetőséggel nem éltek, hanem inkább a biztonság fontosságáról szóló közhelyeket ismételték. A gazdasági kihívások és a geopolitikai zűrzavar láttán a felbátorodott jobboldali kórus azt állítja, hogy az Európai Unió már így is túlságosan sokat tesz a klímavédelem érdekében – állapítja meg a The New York Times vendégkommentátora, és emlékeztet arra, hogy
Ursula von der Leyen 2019-ben még azt ígérte: napirendjének központi elemévé teszi az Európai Zöld Megállapodást.
