Az Orbán-félék uralomra jutása nagy aggodalmat keltett a demokratikus táborban

Orbán Viktor időnként úgy érzi, hogy ő a nemzeti szuverenitás szabadságharcosa Brüsszelben. A politikus éppen a belga fővárosban adott hosszú interjút a Reuters brit hírügynökségnek, miután lengyel és cseh kollégája társaságában találkozott a Bizottság elnök asszonyával.

Orbán egyszerűen blablának minősítette a vádat, hogy Magyarország megsérti a jogállamot. Mint mondta, ő maga sem szegi meg a demokratikus szabályokat, viszont ellenáll azoknak, aki birodalmi jellegű uniót akarnak. Olyat, amely az intézményekre és nem a nemzetállamokra épül.

Szerinte a konzervatív költségvetési politikát folytató északi országok politikai fegyverként igyekeznek összekapcsolni a jogállamiságot, illetve a gazdasági újjáépítési csomagban előirányzott támogatást. Nem ért ugyanakkor egyet azzal, hogy Magyarország korruptabb lenne, mint Ausztria, Németország vagy Dánia. (A válasz arra vonatkozott, hogy az OLAF nálunk tárja fel messze a legtöbb anyagi visszaélést az uniós alapok felhasználása körül – a szerk. megj.)

A kormányfő úgy véli: itt az idő visszavonni az Oroszország elleni szankciókat. Szerinte a kereskedelemben nyitni kell Moszkva felé, viszont katonai vonatkozásban keménynek kell lenni. Egy európai hadsereg korlátozná a Kreml hatalmát. Csakhogy jelenleg pont az ellenkezője az igaz, ám ez ésszerűtlen politika az EU részéről.  

Amikor arról faggatták, rendeljen-e el Brüsszel megtorló intézkedéseket Navalnij megmérgezése miatt, azt felelte, hogy ő nem látja, miért volna rá szükség, de ha az unió ezt szeretné, a magyar fél hajlandó megfontolni a kezdeményezést. Egyúttal védelmébe vette, hogy a jelenlegi döntéshozatali rendszer értelmében akár egyetlen tagállam is megakadályozhatja a neki nem tetsző határozat elfogadását. Szerinte a többieknek tiszteletben kell tartaniuk az eltérő véleményt.

Bátornak nevezte a britek döntését az uniós tagság felmondásáról, hozzátéve, hogy Európa csak magát okolhatja a kiválásért, miután úgy bánt Nagy-Britanniával. Ám Magyarország nem követi ezt az utat, mert nem sziget és gazdaságilag túlságosan is összefonódott a többiekkel. Úgy, hogy nem engedheti meg magának a kilépést.

Elismerte, hogy a szervezet továbbra is igen népszerű a magyarok körében, noha az országnak sok vitája van a többi taggal, a migrációtól kezdve a jogállamig. Ugyanakkor nagy hibának nevezte, hogy hat éve, a brit és a magyar ellenállás dacára – Juncker lett a Bizottság elnöke, mert az EU-t nem a brüsszeli intézmények jelentik, hanem a szuverén tagországok. És azok véleményét csak olyan súlyos következmények árán lehet figyelmen kívül hagyni, mint a Brexit.

A kormányfő meg van győződve arról, hogy Amerikában Trump nyeri a novemberi választást, nincs is terve arra az esetre, ha mégsem ez lenne az eredmény. Szerinte az elnök győzelme nagy csapás volna az öreg földrészen mindazok számára, aki nem a tagok egyszerű közösségének tekintik az uniót, hanem a központosított brüsszeli hatalomból indulnak ki.  

Megerősítette, hogy nem fogadja el a Bizottság javaslatát a menedékpolitika megújítására, mert annak értelmében Magyarországnak migránsokat kellene átvennie. Megjegyezte azonban, hogy még korai magyar vétóról beszélni, mivel hónapokig tart, amíg minden állam kialakítja a maga álláspontját.

Ezzel együtt üdvözölte, hogy a tervben immár nincsen benne néhány korábbi tabu. Jónak nevezte, hogy a jövőben fokozott figyelem irányul az elutasított kérelmezők hazazsuppolására. Hangsúlyozta, hogy a beadványokat már a külső határokon el kell bírálni. Hozzáfűzte, hogy a bevándorlás Magyarország számára nemzetbiztonsági kérdés, és a magyarok nem szeretnének párhuzamos, vagy nyílt társadalmat, illetve kevert kultúrát.

Azt hangoztatta, hogy a magyar közvélemény fölöttébb türelmes, az alaptörvény szavatolja a melegek jogait, habár az ilyen párok nem házasodhatnak össze és nem fogadhatnak örökbe gyereket. Mert az nem lenne jó dolog – mondta.  

Úgy vélte, hogy napjainkban a migráció, továbbá az európai keresztény identitás, valamint az életszínvonal megvédése jelenti a legnagyobb kihívást.

Jelezte egyúttal, hogy a kormány a befektetések ösztönzésével, illetve adócsökkentéssel villámgyorsan újra kívánja indítani a járvány miatt leült gazdaságot. Kifejtette, hogy a beruházások önmagukban berúgnák a fejlődés motorját, mert állást teremtenek, még az uniós mentőcsomag nélkül is. A hírügynökség magyarázatként hozzáteszi, hogy Orbán került ekkora próbatétel elé az utóbbi 10 évben, hiszen a gazdaság az idén előreláthatólag 6 %-kal zsugorodik. Márpedig idáig – a migráció elutasítása mellett – éppen a gazdaság volt a nyerő kártya a választásokon a Fidesz számára.

A jogállamiság nem alku tárgya – ezt fejtette ki az osztrák Európa-ügyi miniszter asszony Budapesten Szijjártó Péternek. Karoline Edtstadler elmondta: ez ügyben hagyott semmiféle kétséget. Arra is kitért, hogy összefüggés van az uniós anyagi támogatások és a demokratikus normák érvényesülése között, vagyis nem fizetik ki a pénzeket, ha valamely tagállam letér a közös értékek útjáról.

Szerinte azonban nincs semmi különös abban, hogy időnként különbség mutatkozik a szomszédok és barátok megközelítése között. A házigazda ugyanakkor azt magyarázta, hogy a magyar részről objektív szempontokat igényelnek az országok jogállami teljesítményének elbírálásához.

A tárgyaláson szóba került a menedékügy megújítása is, amiről a vendég azt mondta, hogy a magyar fél borúlátóbban ítéli meg a javaslatot, mint Ausztria. Szerinte azonban ezzel együtt van lehetőség a kompromisszumra, mert az Orbán-kormány tárgyalási alapnak tekinti a csomagot. Abba egyébként az osztrákok sem mennek bele, hogy kötelezően elosszák a menedékkérőket, és azt is hasonlóképpen ítélik meg, hogy véget kell vetni az illegális migrációnak.

Közép- és Délkelet-Európa az eddiginél több figyelmet és támogatást érdemel a Nyugattól, mert a térség társadalmai példát mutatnak az egész földrészen kísértő populizmus ellen – ígya Deutsche Welle. Az emberek – esetenként nagy személyes bátorságot tanúsítva bizonyítják, hogy szabadságot, egyenlőséget és jogot akarnak. Azt, hogy ne mondják meg nekik, miként éljenek, hanem maguk dönthessek róla. Pedig most már ott tartanak a dolgok, hogy ahhoz is merészség kell: valaki ne a „helyes kockát ikszelje be a szavazófülkében. Vagy hogy nyilvánosan elmondja véleményét, illetve tüntessen.

Lengyelországtól, a Nyugat-Balkánon át, egészen Bulgáriáig jóformán mindenütt tekintélyuralmi erők gyakorolják a hatalmat. Minimum megvetik a jogállamot, annak intézményeivel egyetemben. Nacionalista, részben etnicista identitás- és emlékezetpolitikát folytatnak. Az ideológia örve alatt korrupt kegyencrendszert hoztak létre. Az Orbán-félék uralomra jutása nagy aggodalmat keltett a demokratikus táborban és mély bizonytalansághoz vezetett.

Ám a helyzet cseppet sem reménytelen: a térség új fordulat felé közeleg, mert az utóbbi években jóformán minden országban nagy tiltakozások robbantak ki a korrupt és tekintélyelvű hatalmasságok ellen. A földrészen sehol másutt nem követelik ennyire erőteljesen a demokráciát. Ideértve, hogy mindenki szabadon kifejthesse a nézeteit, és utána ne kelljen az állásáért reszketnie. Továbbá: ugyanolyan jogokat élvezhessen az egészségügyi ellátásban, valamint az oktatásban, mint a kiválasztott kevesek. Azonkívül ne lehessen megvesztegetni a bíróságokat, és hogy azokat, ott fent, meg lehessen büntetni, ha közpénzből szedik meg magukat.  

Legutóbb a bolgárok mutatták meg, hogy elegük van, miután Boriszov rendszere olyan, hogy amellett eltörpül még az antidemokratikus és EU-ellenes magyar és lengyel modell is. De idevág a magyar színművészeti egyetem hallgatóinak akciója is. Viszont a tiltakozások során egyre kevesebbszer láthatók az uniós zászlók, mert a tömegek kiábrándultak az EU-ból. Abból, hogy a brüsszeli vezetők ki nem nyitják a szájukat a keleti megmozdulások kapcsán. Csakis a kormányokra támaszkodnak, és legfeljebb elvéve találkoznak a civilek képviselőivel.   

Az osztrák kancellár jobbról igyekszik előzni, mert neki csak az számít, hogy megnyerje a választásokat, teljesen hidegen hagyja az európai szolidaritás. Ennélfogva hajlandó még a nemzeti populizmusra is, mert hasznot húzhat abból, hogy a migráció kapcsán megosztja a nemzetet – írja a Süddeutsche Zeitung. Így látja Kurzot a legolvasottabb német lap, illetve a szerző, aki korábban a bécsi Der Standard főszerkesztője volt.

Megállapítja, hogy a földrészen egyetlen téma sem kavarja fel annyira az érzelmeket, mint a bevándorlás és a külső határok biztosítása. A Bizottság két napja közzétett elképzelése gyakorlati alap a kérdés rendezésére, de megtorpedózzák azt a megosztók, elsősorban Ausztria. Kurz már akkor azt mennydörögte, hogy a menekültek elosztása kudarcot vallott, amikor a tervet még le sem tették az asztalra. Kötelező kvótákról pedig szó sincs benne, de a V4-ek voltak legalább annyira udvariasak, hogy egyeztetést kértek és nem utasították el eleve a tárgyalásokat.

Az osztrák kancellár újólag bizonyítani kívánja, hogy a témában ő hangadó, de főleg akkor élesíti be a kérdést, amikor választások jönnek. Márpedig alig két hét múlva az urnákhoz járulnak az emberek Bécsben. És jó volna átcsábítani a Néppárt oldalára az Ibiza-botrány miatt kiábrándult FPÖ-híveket. A szavazás megmutatja, mennyire mehetnek el jobbra a konzervatívok. Merthogy a politikus szabadságpárti sínekre állítja rá az ÖVP-t. Ideértve a némileg finomított idegenellenességet.  

Amúgy a kormányfő olyan pártot vezet, amely elkötelezte magát a keresztény-humanista emberkép mellett. De ezúttal még Kurz nagy tisztelője, a német bulvárlap, a Bild is azt írta, hogy a politikus szívtelen, hiszen egyetlenegy embert sem volt hajlandó befogadni a kiégett görög táborból. Ám a politikus csak azzal törődik, hogy magára vonja a közfigyelmet. Az, hogy kapható a nemzeti populista vonalra, közös nevezőre hozza Visegrádi Négyekkel. Ezek az erők profitálnak a megosztásból, a kedélyek felizgatásából. Ez viszont megnehezíti, hogy az EU tartós megoldást találjon a migráció problémájára és ez érinti a német elnökséget is.

Megroggyant, de azért még nincs a földön a független magyar újságírás, bár egyre szűkül a sajtószabadság– állapítja meg az Amerika Hangja. Mindenesetre a nyáron olyan változások voltak, amelyek tartósan hatnak a média önállóságára és arra szolgálnak, hogy Orbán Viktor még inkább kézben tartsa a 4. hatalmi ágat. Idetartozik az Index újságíróinak távozása, valamint a Klubrádió sugárzási engedélyének megvonása. Mindkét szerkesztőség kritikusan viszonyult a kormányzathoz, amely egy évtizede hatalmi és pénzügyi eszközökkel, illetve a tulajdonviszonyok átalakításával igyekszik megzabolázni a szuverén magyar sajtót.

Nagy csapást mért a médiára az, hogy felállt az Index stábjának javarésze, hiszen a portált naponta egymillióan olvasták. Az elfogulatlan tájékoztatás zászlóshajójának számított, miközben az Orbán-hívek vezette KESMA központosította jóformán az egész szakmát. És bár az Index szerepét nem tudja betölteni a most készülődő Telex sem, a főszerkesztő szerint az, amit kitaláltak, megváltoztathatja az egész független sajtó működési módját. Hiszen az állam a legnagyobb hirdető, az pedig a neki kedves orgánumoknak adja a reklámokat. Ezért Munk Veronika csapata közadakozásból gyűjtötte össze az anyagi alapokat, a hírszolgáltatás egy része pedig fizetős lesz.   

A médiahatóság tagadta, hogy el akarja hallgattatni a Klubrádiót. Ezzel szemben Polyák Gábor médiaelemző úgy látja, hogy a döntés jogszerű ugyan, ám a testület tagjait egytől egyik a hatalom nevezte ki, így megkérdőjelezhető az elfogulatlanságuk, mint ahogy az is, vajon a csatorna javára határoznak-e az új pályázat során. A szakértő egyértelműen politikai kérdésnek nevezte, hogy a rádió folytathatja-e az eddigi keretek között. Munk Veronika a Telextől úgy gondolja, hogy a rádió liberális irányvonala befolyásolhatta az eddigi szerződés felmondását.  

Bírálók szerint az EU vonakodott határozottabb lépéseket tenni az idők során Magyarország ellen, és ez csak rontott a helyzeten. Nem túl bizakodó az unió szerepét illetően Munk Veronika sem, mert mint mondta, sorra történnek szörnyű dolgok a magyar sajtópiacon, Brüsszel mégsem tesz semmit. Szerinte a magyar média jövője a közönségtől függ. A hallgatóknak, nézőknek és olvasóknak kell megvédeniük a független tájékoztatást. Csak a társadalom tud segíteni a jelenlegi helyzeten.

Az UEFA azt hangoztatja ugyan, hogy kifogástalan volt a csütörtöki budapesti kupadöntő megszervezése, de a konzervatív német újság, a Frankfurter Allgemeine Zeitung megjegyzi, hogy azért ezt nem mindenki látja így. A szövetség szerint a nézők elfogadták az elővigyázatossági, illetve biztonsági intézkedéseket, megtartották a higiéniai előírásokat. Úgy, hogy most a magyar házigazdákkal együtt megvitatják a tapasztalatokat. Így várhatóan a jövő héten döntenek arról, lehessenek-e nézők a Bajnokok Ligájának találkozóin, illetve a válogatott mérkőzéseken a jövő hónaptól kezdve.

Mindenesetre az európai futball illetékesei szerint nagyszerű volt ismét megtapasztalni a labdarúgás igazi légkörét a pesti Puskás Arénában. A lap ugyanakkor magyar sajtójelentéseket idéz, miszerint azért voltak hiányosságok a lebonyolítás során. Így pl.

a Népszava on-line változata szerint nem mindig tartották meg a kötelező távolságot a lelátókon. Aggasztó volt a tülekedés a bejáratoknál, ahol sokan maszk nélkül zsúfolódtak össze. A Magyar Nemzet viszont azt közölte, hogy a tribünökön nem voltak csoportosulások.