„Diktatúra. Ennyire egyszerű”. 1956-ban egyszer már elköszönt Magyarországtól Kasza László újságíró, a Szabad Európa Rádió (SZER) egykori igazgatóhelyettese, most 80 évesen pedig úgy döntött: végleg távozik. – „Ami itt van, az már nem az én hazám” – írja az Élet és Irodalomban megjelent „Isten veled, Magyarország!” című publicisztikájában. Akkor mi? – „Diktatúra. Ennyire egyszerű.” – Így kezdődik Zoltai Ákos interjúja Kasza Lászlóval a Népszava 2018. január 7-i számában. (Mindenkinek ajánlom, olvassa el ezt a remek beszélgetést!)
Szerénységem három évtizeddel azelőtt (Mai Nap, 1993. április 8.) készített interjút a Szabad Európa Rádió ikonikus alakjával, Kasza Levente Lászlóval. Akkor sem volt fenékig tejföl az élet a Szabad Európa Rádió és munkatársai számára, tekintettel arra, hogy a túlélésért küzdöttek, az eredményt pedig bárki tudhatja, mert ma már csak egy történelminek számító hangfelvételt hallgathat meg a SZER-ről. (A nyitó képen: a Szabad Európa Rádió stúdiója Münchenben; kép: OSZK)
«Elterjedt a hír: megszüntetik a müncheni Szabad Európa Rádiót. És egy másik is: nem számolják fel a Szabad Európa Rádiót. Mi az igazság? Van-e jövője – vagy már csak múltja? – a 23 nyelven sugárzó SZER-nek és testvérintézményének, a Szabadság Rádiónak? A Mai Nap munkatársának kérdéseire Kasza László (55), a SZER magyar osztályának igazgatóhelyettese válaszolt.
– Mint minden amerikai költségvetési intézményre, a Szabad Európa Rádióra költhető összeg nagyságát is a washingtoni törvényhozás határozza meg. A döntés megszületett: a mostani formában 1995-ig működhet a SZER. Az igazi kérdés: folytatja-e a Clinton-kormány a Bush-adminisztráció által elkezdett átszervezést, amelyet az új világpolitikai helyzet, a kommunista diktatúrák összeomlása idézett elő. A tervezett változás persze az Amerika Hangját éppúgy érinti, mint a Szabad Európa és a Szabadság Rádiót.
– Mi az átszervezés lényege?
– Fölvetődött, hogy másutt – Kína, az indokínai térség, valamint a széteső Jugoszlávia lakossága számára – is szükség lenne a SZER-hez hasonló rendeltetésű rádiókra. Bővítésre szorul a Kubának sugárzó Radio Marti is. Csakhogy az amerikai költségvetés is súlyos hiánnyal küszködik, ekként a külföldre dolgozó rádiók, tévék átszervezésének a szigorú takarékosság jegyében kell végbe mennie. Ebből kiindulva, nemrég egy költségvetési albizottság – az USIA, az Amerikai Tájékoztatási Ügynökség javaslatára – a SZER megszüntetésére voksolt. Csakhogy erről egyedül a Kongresszus dönthet, miután a különféle kormányszervek megfelelő indoklással eléje terjesztik. Addig viszont évek telhetnek el. Nem sokkal az első hír után terjedt el, hogy Warren Christopher amerikai külügyminiszter síkraszállt a SZER fenntartásáért. (Tette ezt 1996 tavaszán is Prágában, a Szabad Európa Rádió (RFE) új otthonában: „a rádió munkája hat évvel a kommunizmus bukása után is fontos” – a szerk. megj.) Akkor viszont azt írták a lapok, hogy megmarad a rádió. A lényeg: se így, se úgy még nem határoztak ez ügyben. A leghamarabb az ősszel várható végleges döntés a ’95 utáni időszakra vonatkozóan. Eddig egyetlen korlátozó változás történt: Izraelben leállították annak az adóállomásnak az építését, amely a Szovjetunió ázsiai tagországainak sugározta volna a Münchenben készülő műsort. A „szocialista nagyhatalom” fölbomlásával ez a beruházás szükségtelenné vált.
– Negyedére csökkent közben a SZER magyar adásának a műsorideje is. A munkatársak száma is?
– Igen, este hattól éjfélig hallható magyarul a Szabad Európa Rádió. E hat órában viszont csak friss, új anyagok hallhatók, megszűntek az ismétlések. A munkatársi gárdánk száma is csökkent, mert az időközben nyugdíjba vonultak, az elhunytak státusát nem tölthettük be. A két, müncheni rádiónak összesen 1800 munkatársa van, beleértve az állandó tudósítókat, a portugáliai műszaki személyzetet és az amerikai szerkesztőséget is. A magyar osztályon mintegy ötvenen vagyunk.
– Becslése szerint hányán hallgatják itthon manapság az egykor „a szabad Magyarország hangjának” is nevezett Szabad Európa Rádiót? Egyáltalán: szükség van-e a SZER-re – mint évtizedeken át volt –, ha a magyar hallgató az igazságra kíváncsi? Megtalálta-e már a helyét a SZER magyar szekciója a gyökeresen megváltozott politikai körülmények között?
– A hallgatottságra alapvetően hatnak a műszaki feltételek. Miközben Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában, Lengyelországban közép- és ultarövidhullámon is hallhatók vagyunk, mert kérésünkre azonnal frekvenciát kaptunk, itthon a moratórium ezt nem teszi lehetővé. Néhány szomszédos ország felajánlotta, hogy tőle sugározzuk be Magyarországot a műsorunkkal, de nem akarunk vitát provokálni…
– …és műholdról?
– A műholdas műsortovábbítás is egy lehetőség lenne, csakhogy ma még túl drága a vevőkészülék. Szóba került, hogy a Magyar Rádió hullámhosszán továbbítanánk a műsorunkat, de csak az éjfél utáni időszakról lehetett volna szó, aminek semmi értelme. Maradt tehát a rövidhullámú rádióműsor-szórás. A magyar politika tehát meglehetősen mostohán bánt velünk. Holott a SZER is, a BBC is megérdemelné, hogy a magyar kormányzat kedvezőbben reagáljon igényeire. Hallgatottságunkat egyébként nem egészen 10 százalékosra becsüljük (a klasszikus időkben a felnőttek 52 százaléka figyelte, mit mondunk), ami nem kevés; a Kossuth rádió esti krónikájáért a hallgatók 17 százaléka kapcsolja be a készülékét.
Szükség van-e ránk? 1990 tavaszán, az első szabad választás utáni hajnalon Ribánszky László kollégámmal, a magyar osztály igazgatójával úgy véltük, feladatunkat teljesítettük. Majd a történészek eldöntik, jól csináltuk-e, vagy sem. Ez a mentalitás a müncheni szerkesztőségben is úrrá lett, mígnem éppen itthoni barátaim, egykori vezető ellenzékiek – Tamás Gáspár Miklós, Demszky, Konrád, Haraszti és mások – győztek meg róla: szó sem lehet arról, hogy kikapcsoljuk a mikrofont.
– Vezető SZDSZ-eseket említett. Ez valamiféle elkötelezettséget jelent?
– A tényt elsősorban. Ezen semmi sem változtat, a kemény időkben számunkra ők képviselték az ellenzéket, velük álltam kapcsolatban. Ezek a barátaim győztek meg arról, hogy a választásokkal a demokrácia nem tört ki automatikusan Magyarországon. A demokráciát meg kell tanulni, szükség van egy olyan intézményre, amely képes közvetíteni a demokráciát Magyarország számára. Ők mindenekelőtt a Szabad Európa Rádióra gondoltak. Egyébként, hogy ne legyen túl egyoldalú az iménti névsor, hadd vegyem hozzá Csoóri Sándort, Antall Józsefet is. Ők is a folytatás mellett álltak ki. Abban viszont már nem vagyok biztos, hogy a kellő színvonalon teszünk-e eleget feladatainknak. Elég gyorsak vagyunk-e az új helyzethez, körülményekhez való alkalmazkodásban? Miként a hazai médiák, akként mi is küszködünk ilyen nehézségekkel.
– Ha már a politikát érintettük: megtudható-e, hogy most a magyar politikai porond melyik oldalához áll közelebb a Szabad Európa Rádió?
– Sokan állítják manapság magukról, hogy függetlenek. Mi sok energiát fordítunk a politikai függetlenségünk, a középút megőrzésére. Csakhogy a mi szerkesztőségünkben is emberek dolgoznak, akiknek meggyőződésük, érzelmeik vannak, kommentárjaikban nem léphetik át saját árnyékukat. Ennek ellenére úgy vélem, híradásainkban mindeddig sikerült megőriznünk pártsemleges mivoltunkat. Sok forrásból tájékozódunk, a nagy nemzetközi ügynökségek anyagaiból éppúgy, mint az MTI-hírekből, a magyar sajtóból és persze a saját tudósítói jelentésekből. Gyenge pontunk egyúttal az erősségünk is: 800 kilométerre vagyunk Magyarországtól. Lehet, hogy nem reagálunk bizonyos dolgokra olyan gyorsan, mintha itthon lennénk. Viszont: ha itthon lennénk, erősebben befolyásolnának bennünket a történtek. Münchenből higgadtabban, kedvezőbb távlatból szemlélhetjük a hazai politikai történéseket. Pártviszályokba nem keveredünk bele, viszont tudatosan közvetítjük azokat a demokratikus értékeket, amelyeket a jól működő polgári demokráciában szereztünk. Jó döntés volt annak idején, hogy mégsem költözött Budapestre a SZER magyar szerkesztősége. Itteni tudósítói irodánk munkatársi-tudósítói gárdája és technikai felszereltsége a tisztességes munka biztosítéka.
– Kezdetben ekként jelentkezett a müncheni adó: „Itt a Szabad Európa Rádió, a szabad Magyarország hangja”. A 60-as évek elején már csak a Szabad Európa Rádióként. Kell-e manapság hangoztatni, hogy a „szabad” Európáról van szó, amikor gyakorlatilag Európa szabad, mindinkább nemzetek fölöttivé válik, egységesülni igyekszik, fölszámolván a fizikai határokat? Nem volna célszerűbb Európa Rádiónak, netán Európa Hangjának nevezni? Egy ilyen névbeli változás talán még nekünk, magyaroknak is használna, erősítené európaiságérzésünket.
– Egy Európa Rádió vagy Európa Hangja adó megteremtése alighanem az Európai Közösség feladata lenne. Ráadásul a Szabad Európa Rádiót az Egyesült Államok költségvetéséből tartják fenn. Lehet, hogy 1995 után már másképp lesz, az sem elképzelhetetlen, hogy (részben) kereskedelmi rádióvá, netán amerikai–magyar vegyes vállalkozássá alakul át.
– Kolléga úr, köszönöm a beszélgetést.»
(Az újságíró megjegyzése: akkor, amikor ez a beszélgetés készült, talán még Kasza László sem gondolta [merte gondolni], hogy fél éven belül, 1993. október 31-én megszűnik a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adása. Íme, itt hallgatható az elköszönés, tessék kattintani!)
“Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)