Az újságíró archívumából – az 1961. év tudományos szenzációi

Szó szerint: „minden” iránt érzékeny s fogékony újságíró-gyakornokként – ma már nem emlékszem, hogy honnan, milyen forrásokból – igyekeztem összegyűjteni az emberiség számára akkor, éppen hatvan esztendővel ezelőtt fontos és emlékezetes tudományos eredményeket. Akkoriban a megyei napilapoknak nem volt lehetőségük külföldi (főleg nyugati) sajtótermékek vásárlására, ekként maradt forrásként az osztrák televízió és rádió, továbbá az (1953 óta) Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár (azaz a győri Magyar Vagon- és Gépgyár) szerfölött gazdag műszaki könyvtára és a vele gyakorta kooperáló Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár kincsként őrzött és csak helyben olvasható-tanulmányozható „nemzetközi” részlegének kínálata. Az 1961. december 28-án a megyei lap „tudomány és technika” rovatában megjelent összefoglaló alább olvasható:

«Az 1961-es év tudományos és technikai szenzációkban hallatlan eredményekben bővelkedik. A rengeteg érdekesség közül nehéz kiválasztani, hogy melyiket tartja valaki az év legérdekesebb tudományos vívmányának.

Az első űrhajós

Világszerte nagy lelkesedést és elismerést váltott ki a Vosztok szputnyik-űrhajó április 12-én történt felbocsátása. Ez volt az első űrhajó, amelyben embert lőttek ki Föld körüli pályára. és sikeresen vissza is hoztak a földre. Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy történelmi jelentőségű utazásával az emberiség megtette az első lépést ősrégi álma, a világűr megismerése és meghódítása felé.

Kísérjük végig Gagarin őrnagyot űrrepülésében technikai szempontból!

Az indítás előkészítésének időszakában szerelőállványzat segítségével összeszerelik a hatalmas, több fokozatú rakétát. Elsőnek az indítótalapzatot, azután a rakétatest különböző fokozatait szerelik össze és bekötik az elektronikus vezérlőberendezést, majd végül az orr-részben elhelyezik a szputnyik űrhajót. – Mihelyt elkészült az egész rakétaépítmény, úgynevezett vakindítást hajtanak végre a mérnökök. Ez abból áll, hogy ellenőrzik az egyes fokozatok hajtóművének elektromos indítóhálózatát, a vezérlőberendezést és az űrhajó belső berendezését is, ami nem más, mint egy laboratórium. Az általános műszaki ellenőrzés után betöltik a hajtóanyagokat, majd beszáll az űrhajós, és rádión jelenti, hogy felkészült az induláshoz. A szerelőállványt síneken elgördítik a rakéta mellől és készen áll a rakéta az indulásra. Az indítóállomás parancsnokának utasítására külső áram forrással elindítják a rakéta első fokozatát, és a hatalmas szerkezet lassan, méltóságteljesen felem elkedik a földről, a csillagok felé, hogy a világűrben hirdesse az emberi lángelme diadalát, a szovjet tudomány és az egész szocialista rendszer hatalmas alkotóerejét…

Mi történt ezután Gagarin őrnagy rakétájában, hogyan tért vissza a Földre, azt a kedves olvasó jól tudja.

A lombikbébi

Daniele Petrucci olasz professzornak, a bolognai egyetem kutatójának sikerült egy mesterségesen megtermékenyített emberi petesejtből embriót kifejleszteni és hatvan napig életben tartani, anyaméhen kívül. A hír óriási hullámokat vert fel az egész világon. A tudományos haladás élharcosai Petrucci eredményét az élet titkainak feltárásában elért újabb hatalmas sikerként, a tudomány kimagasló diadalaként üdvözölték. Petrucci professzor április 28-án a római Eastmann Intézetben bemutatta azt a filmet, amely a világ elé tárta egy megtermékenyített emberi pete szervezeten kívüli fejlődését – a hatvanadik napig. A mozgókép infravörös sugárra érzékeny filmje kétségbevonhatatlanul bizonyította, hogy a magzat él. A professzor és munkatársai az anyaméh hőmérsékleti viszonyait tökéletes kondicionáló berendezéssel, az embrió táplálását pedig terhes nő plazmájával oldották meg. Kutatásának, kísérletének igazi jelentősége nem abban van, hogy esetleg lehetőség nyílik egy gyermek életre hozására lombikban, hanem abban, hogy csakis a megtermékenyített pete összes fejlődési szakasza laboratóriumi nyomon követésével olyan sejtjellegzetességeket tanulmányozhatnak a tudósok, melyek bizonyos rendellenességeket, deformálódásokat, vagy betegségeket idézhetnek elő az emberi szervezetben. Petrucci professzor kutatásai tehát a fehérvérűség és a rák okaira is rávilágíthatnak.

Előállították a 103. elemet

Úgy látszik, hogy az idei április a tudományos szenzációk hónapja volt. Kaliforniában felfedezték a 103. elemet, és azt ideiglenesen lawrenciumnak nevezték el. A modern aranycsinálók ismét növelték eggyel a világot felépítő alkotórészek számát. A 103. elem felfedezése. az egyesült államokbeli Lawrencium Sugárvizsgáló Intézetben történt, miközben a 98. rendszámú transurán elemet, a kaliforniumot a bőr atommagjával bombázták.

A 103. rendszámú elem is radioaktív, felezési ideje nyolc másodperc. Héliumatommagot sugároz ki, és a 101. számú transurán elemmé, mendeleviummá alakul. Az új elemet úgy állították elő, hogy három milliomod gramm kaliforniumot héliumgázzal töltött edénybe zártak. Azután hetven millió elektronvoltra felgyorsított bőr atommagokkal bombázták. Az eltalált kaliforniummagból néhány neutron szállott ki, és a 103. rendszámú új atom magja leröpült a célról. Miközben a héliumgáz atomjainak ütközött, lelassult, és rátelepült a céllal szemben elhelyezett réz szalagra. Ezt a fizikusok lassan mozgatták, hogy egy számlálócső előtt haladjon el. Az elméleti számítások szerint az új atommagnak hélium atommagokat kell sugároznia. Valóban, óránként legfeljebb öt ilyen részecske kisugárzását állapították meg.

Feltárult a titokzatos atommag, alakul, formálódik az ember kezében annak akarata szerint. Felszabadultak az atommag óriási energiakészletei, s az ember játékszere lett. Játékszer, amely felépítheti a boldog atomkorszakot, vagy szörnyű rombolással elpusztíthatja a világot. Az atommag titka tehát feltárult, de ott van a figyelmeztetés is: „Ember! Ne élj vissza a neked adott erőmmel! Nem rombolni, hanem építeni: ez a dolgod!”

Villamosenergia – baktériumok segítségével

A műszaki tudományok fejlődésével egy új, rendkívül érdekes irányzat figyelhető meg: az élettani tudományok és a műszaki tudományok „házassága”, vagyis bizonyos biokémiai és hasonló jelenségek gyakorlati hasznosítása technikai célokra. – Az energia átalakításában sok szakember az egyik legjelentősebb új eredménynek tekinti azt a biokémiai tüzelőanyagcellát, amelyet az Egyesült Államok Országos Geológiai Szolgálatának egyik biokémikusa, dr. Sisler dolgozott ki, és amely szerves anyag elbontásával közvetlenül termeli az elektromos energiát. A szakemberek véleménye szerint az új tüzelőanyag-cella nemcsak azért igen jelentős, mert olcsó, bőségesen rendelkezésre álló tüzelőanyagokat és oxidálószereket használ fel, hanem azért is, mert ez az első eset a technika történetében, hogy a biokémiát egyéb célokra is felhasználják, mint az ember létfenntartásával kapcsolatos alapszükségletek: élelmezés; ruházkodás stb. kielégítésére.

Megnyílik tehát az út ahhoz, hogy biológiai rendszereket technikai célokra használjunk. Az új tüzelőanyag-cella két rekeszből áll, amelyben elektronok vannak. Az anód- és katódrekeszt ion-diffuziós közfal választja el egymástól, A rekeszekben tengervíz és szerves anyag keveréke, valamint tengervíz és oxigén van. Az energia felszabadulása a szerves anyagot „elégető” baktériumok hatására kezdődik el, maga az energia nem annyira hő, mint inkább elektromos energia alakjában jelentkezik. A feltaláló szerint az oxigént és a szerves anyagot egyaránt rendkívül olcsón lehetne a cellába juttatni, ha a katódrekeszbe élő algákat helyeznek. A cellában a villamos energia tisztán a napsugárzás hatására meghatározhatatlan hosszú ideig termelhető.

Ezenkívül igen sokféle, egyébként haszontalan szerves anyagot lehetne tüzelőanyagként felhasználni napenergia helyett vagy mellett és közvetlenül elektromos energiává alakítani.»

“Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t. A cikk nyitó képének forrása: www.mult-kor.hu)