Kétezerkétszáznál több új régi fényképpel gyarapodott néhány hónap alatt a Fortepan, a szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum, ahol már százezernél több archív fényképet böngészhet és tölthet le bárki, ráadásul ingyen – tájékoztatta szerkesztőségünket Tamási Miklós, a gyűjtemény alapítója, fotókurátor, kulturális menedzser, forgatókönyvíró, szerkesztő, örökségvédelmi aktivista. (A nyitó kép Hámori Gyula archív felvétele.)
A www.fortepan.hu honlap (nevét az egykori, 1922-től 2007-ig működött váci Forte-gyár Fortepan márkájú filmjéről kapta) 2010-ben nyílt meg ötezer, jórészt lomtalanításokon talált fényképpel. Azóta sok száz család, amatőr és hivatásos fotós, illetve közgyűjtemény bővítette adományaival a Fortepant. A honlapon megjelenő képeket a szerkesztőség válogatja ki.
Az október 1-jétől megtekinthető friss kiadásnak a „Hosszú hétvége” címet adták a gyűjtemény gondozói, mivel semmilyen más közös pontot nem találtak a három legfontosabb sorozat között, azonkívül, hogy a fotók jórésze hétvégén készülhetett. Szerencsére mindhárom sorozat önmagában is figyelemreméltó.
Az első sorozat Hámori Gyula fotóriporter, a Katolikus Szó és a Kereszt folyóiratoknak készült képeiből áll. A szerző 1955-től fotózott a katolikus sajtónak, de képeinek jórésze sosem jelent meg nyomtatásban. Riportjai az egyház legfontosabb ünnepein, húsvéti és úrnapi körmeneteken, bérmálásokon, búcsúkban, püspök- és papszenteléseken készültek. Képein feltűnnek a papi szemináriumok, sőt, időnként az Állami Egyházügyi Hivatal eseményei is. Végignézve a csaknem 600 fotót, a korai Kádár-korszak katolikus egyházáról bennünk élő kép is megváltozhat. A salétromos, időnként aládúcolt, fűtetlen templomok teli vannak hívekkel, a körmeneteken ezrek vesznek részt, a búcsúkban népviseletbe öltözött tömegek hallgatják a püspököt. Az egyház egyszerre archaikus (más olvasatban feudális), monumentális és élő.
Vajon az amerikai nagykövetségén önkéntes száműzetését töltött Mindszenty József esztergomi érsek mit láthatott, érzékelhetett ebből? És megfordítva a kérdést: mit gondolhatott az 1956 után újra kiépülő, egyház és vallásellenes rendszer a körmenetek végén vonuló több száz babakocsis családról?
Hidas Gyula – a második fontos szerző – fotóit tényleg csak a „hosszú hétvégékkel” tudnánk az előző, a Hámori-gyűjteményhez kapcsolni. A negatívokon megőrzött csaknem valamennyi kép alternatív zenekarok koncertjein készült 1981–85 között Budapesten. (Ám az is igaz, hogy néhány fotón az LGT, illetve Vikidál Gyula szerepel.)
A korszak legfontosabb együtteseit láthatók testközelből, sokszor a színpadról fotózva. Ritka képek egy alig hihető korszakból, amikor az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Bizottság vagy a Vágtázó Halottkémek nyers és éles számai éppen átírják a magyar könnyűzene történetét. A fotókon teltházas koncerteket látunk, harminc éve megszűnt klubokból és művházakból, csak kalóz kazettákon terjesztett zenekarokkal a színpadon.
Kultúratörténeti értéknek számítanak Hidas Gyula fotói a „második nyilvánosság” zenei életéről: nemcsak a koncertlátogatókat, de a fellépőket is sikerül meglepni velük.
A harmadik sorozat igazi amatőr fotós gyűjtemény, az Obetkócsalád képei az 1956 utáni két évtizedből. A néhány ezer (!) negatívból a fortepan.hu önkéntes munkatársai 550 felvételt választottak ki, amiken egy budapesti család gyerekeit látjuk felnőni, háttérben a nagynénikkel, iskolatársakkal, „családtagnak számító járművekkel” és az átalakuló, de soha el nem készülő várossal.
A harmadik sorozat igazi amatőr fotós gyűjtemény, az Obetkó család képei az 1956 utáni két évtizedből. A néhány ezer (!) negatívból a fortepan.hu önkéntes munkatársai 550 felvételt választottak ki, amiken egy budapesti család gyerekeit látjuk felnőni, háttérben a nagynénikkel, iskolatársakkal, „családtagnak számító járművekkel” és az átalakuló, de soha el nem készülő várossal.
A Fortepan-portált követők alighanem az ilyen képeket szeretik a legjobban, amiken látszólag nem történik semmi, csak valaki apa hátán lovagol, vagy integet egy majdnem leszakadó erkélyről. Ahol a politika csak a kisdobosavatás utáni fagyizás, a film a pesti Tanács mozit, az utazás pedig egy fa vikendházat, esetleg Pozsonyt. Valójában tehát nem egy hosszú hétvégét látunk a képeken, hanem egy 25 évig tartott hétköznapot, amit egy rokonszenves család jórészt sétával és nézelődéssel töltött.
A három hosszabb sorozat mellett, mindenféle más is megjelenik a Friss-ben, a többi között: egy 1955-ben összeállított propagandaalbum a szocialista főváros első tíz évéről; a Korner család fotói Kőszegről, Észak-Erdély visszacsatolásáról és a II. hadsereg ukrajnai jelenlétéről.
Befejezésül két, „szolgálati” közlemény: a Fortepan az idén 140 hívétől összesen 1,2 millió forintot kapott adója felajánlható egy százalékából. A portál munkatársai hálásan köszönik, igyekeznek a leghasznosabban felhasználni.
A másik újdonság az, hogy összeállítottak egy útmutatót a képek címkézéséhez. Talán nem mindenki tudja, hogy a fotókhoz (online regisztráció után) bárki javasolhat címkéket. A címkékről, kulcsszavakról egy kis tájékoztató itt.