Meglehetősen kínosan éreztem magam negyven esztendővel ezelőtt Berlinben. A keletnémet főváros már teljes gőzzel készült a karácsonyra, német kollégáim, barátaim, versengve, finom sütis-kávés beszélgetésekre invitáltak, ám sajnos, nem sok időm maradt a kedves meghívások teljesítésére, mert a többi között eleget kellett tennem „házi feladatomnak”, aminek eredménye alább olvasható (megjelent az akkori félhivatalos kormánylap, a Magyar Hírlap 1984. december 14-i számában). Aligha kell bárkinek is sorok között olvasnia, hogy megállapíthassa: elképesztő (kelet-)német fegyelmezettséggel fogalmazott lózungok sorából voltam kénytelen építkezni. Meggyőződésem, hogy a beszélgetést színfalak mögött rögzítették és szóról szóra összehasonlították a vezető magyar napilapban megjelent szöveggel. Hja, kérem szépen, ilyen is volt egykoron. (Csak egykoron?) – A nyitó képen: az egykori Német Demokratikus Köztársaság gigantikus méretű külügyminisztériumi épülete „Berlinben, az NDK fővárosában”. (Foto: Bundesarchív.)

Dr. Herbert Krolikowski, az NSZEP (—> Német Szocialista Egységpárt) Központi Bizottságának tagja, államtitkár, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének első helyettese, az NDK–magyar kulturális és tudományos együttműködési bizottság NDK-tagozatának elnöke Berlinben fogadta Kulcsár Lászlót, lapunk munkatársát és válaszolt kérdéseire.

– Rövidesen véget ér az 1984. esztendő. Kérem, vonja meg az NDK nemzetközi kapcsolatainak idei mérlegét. Miként értékeli általában a nemzetközi politikai helyzetet?

– Hazánk nemzetközi kapcsolatainak fejlődését tekintve, 1984-et, az NDK megalapításának 35. évét, mindenképpen pozitív mérleggel zárhatjuk. Tovább szilárdult testvéri barátságunk a Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal és a többi szocialista országgal, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival. Mindez kifejezésre jut a szövetségi rendszerünkhöz tartozó államok egyeztetett föllépésében a nemzetközi fórumokon, és persze a szocialista integráció keretében megvalósuló elmélyült politikai, katonai, tudományos-műszaki, gazdasági, valamint kulturális együttműködésben is. Tovább erősödtek országunk nemzetközi pozíciói és ennek köszönhetőén az idén még több lehetőségünk nyílott arra, hogy konstruktív módon vegyünk részt a népeket leginkább foglalkoztató, legégetőbb problémák megoldásában. Ez megnyilvánult az NDK képviselőinek a bécsi, a stockholmi és a genfi tárgyalásokon, valamint az ENSZ-ben kifejtett tevékenységében, javaslataiban. És mindenekelőtt ugyanez jutott kifejezésre azokon a tárgyalásokon, amelyeket Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke folytatott az idén a különféle társadalmi berendezkedésű államok képviselőivel itthon és külföldön.

– Az eredményes párbeszéd azért is különösen fontos – és ezzel rátérnék kérdése második részének a megválaszolására –, hogy mielőbb kedvező fordulatot érhessünk el a még mindig rendkívül kiélezett és aggasztó nemzetközi helyzetben. A legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy minden erőnkkel megakadályozzuk a nukleáris infernót, és azt, hogy az USA és a NATO-államok katonai erőfölényre tehessenek szert. Éppen ezért népünk teljes egyetértésével találkozott Andrej Gromiko (—>szovjet külügyminiszter) és George Shultz )—>az Egyesült Államok külügyminisztere) tervezett genfi megbeszélése, amelytől a nukleáris fegyverkezési hajsza csökkenését várjuk.

– Lát-e lehetőséget az enyhülési folyamat mielőbbi visszatértére?

– Véleményünk szerint a nemzetközi helyzet nagyon komoly, de nem visszafordíthatatlanul rossz. Az imperializmus békét fenyegető, konfrontációra törekvő, a fegyverkezési hajszát élező politikája elleni küzdelemben létünket meghatározó jelentőségű, hogy a szocialista közösség államai a jövőben is cselekvő módon közreműködjenek a béke legfontosabb tényezőjének, a szocializmusnak az erősítésében, tovább szilárdítsák egységüket, érvényre juttassák egyeztetett békepolitikájukat.

– A VSZ tagállamainak, mindenekelőtt pedig a Szovjetuniónak a javaslatai reális alapot kínálnak a fegyverkorlátozást és a leszerelést szolgáló tárgyalásokhoz, az egyenjogú államok együttműködéséhez a biztonság és az enyhülés légkörében. Ezek a javaslatok az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén nyugszanak; csakis figyelembevételükkel képzelhető el haladás a kelet–nyugati kapcsolatokban, beleértve a leszerelés kérdéseit is.

– Abból indulunk ki, hogy nukleáris korunkban nincs alternatívája a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének. Senkinek sem engedjük meg, hogy erőfölényt vívjon ki a szocialista közösséggel szemben. Kitartóan azon munkálkodunk, hogy újra a józanság és a realizmus uralkodjék a nemzetközi kapcsolatokban. Az NDK mindig is helyeselte a Szovjetunió ismételten kifejezett készségét az egyenjogú, becsületes és alkotó szellemű párbeszédre az USA-val. A Szovjetunió és az USA nemrég bejelentett szándéka, amely szerint új tárgyalásokat kezd a nukleáris és az űrfegyverek egész komplexumáról, véleményünk szerint, igen nagy jelentőségű lehet az enyhülés szempontjából.

– Milyen lehetőségei lát ön az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi konferencia sikeres befejezésére?

– Az NDK a szocialista országokkal együtt mindig síkra szállt a helsinki folyamat továbbviteléért. A stockholmi értekezlet is ezen az alapon nyugszik: katonai területre is kiszélesíteni a politikai enyhülést. Meggyőződésünk, hogy az értekezlet akkor tesz eleget hivatásának, ha a szocialista országok által előterjesztett politikai–nemzetközi jogi kérdéseket a specifikus katonai intézkedésekkel szerves egységben tárgyalja. Az ilyen komplex megközelítés egyaránt szolgálja egy esetleges katonai konfrontáció közvetlen kockázatának csökkentését, és megteremti a fegyverkorlátozás és a leszerelés feltételeit.

– Az NDK bérpolitikájának alapelve – német földről soha többé nem indulhat ki háború – az államalapítás 35. évfordulóján is megerősítést nyert. Milyen jelentősége van e cél megvalósításának a két német állam kapcsolatában? Mit jelent az NDK és az NSZK közös felelőssége Európa, a világ békés jövőjéért?

– Létének első pillanatától ez vezérli az NDK-t: mindent megtenni azért, hogy német földről soha többé ne indulhasson ki háború. Az NDK és az NSZK kapcsolatainak a középpontjában is a béke megőrzése áll. Mindkét állam történelmileg indokolt felelősséggel tartozik a békéért. Annál is inkább, mivel határaik egyúttal a világ két, legnagyobb katonai szövetsége választóvonalát is jelentik.

– Az amerikai közepes hatótávolságú rakéták NSZK-beli telepítésével előállott annak a veszélye, hogy német földről – mégpedig az NSZK területéről – újból világégés indul ki, ez alkalommal egy mindent elpusztító atomháború. Azzal, hogy engedélyezte e rakéták telepítését, az NSZK kormánya súlyos felelősséget vett magára. Az NDK-t és a többi szocialista országot aggodalom tölti el az amerikai atomrakéták árnyékában burjánzó revansizmus és sovinizmus miatt. Mindez károsan hat azokra a törekvésekre, amelyek az NDK és az NSZK közötti kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei alapján kívánják folytatni.

– Az NSZK irányában folytatott, a békés egymás mellett élés és a nemzetközi jog normáin alapuló politikánk lehetőségeket teremt a konstruktív lépések számára. Készek vagyunk a párbeszédre mindazokkal, akik fogékonyságot mutatnak a józanságra és a realizmusra, akik a béke megőrzéséért szállnak síkra. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az NSZK-t is rábírjuk: cselekvő módon járuljon hozzá a katonai konfrontáció veszélyének a csökkentéséhez, amely a Pershing–2 és a cirkálórakéták nyugati-európai (ezen belül NSZK-beli) telepítésével hirtelen megnőtt. Éppen ezért olyan intézkedések meghozatalára szólítjuk föl az NSZK-t, amelyekre a magunk részéről bármikor készek vagyunk: megállapodások megkötésére a katonai erő alkalmazásáról való lemondásról, az atom- és vegyifegyvermentes övezetek létrehozásáról, a világűr militarizálásának megtiltásáról. És persze minden olyan kérdés megoldására is készek vagyunk, amely ma még akadályozza az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok teljes normalizálását.

– Miként értékeli a magyar–NDK kapcsolatokat az új ötéves tervek készítésének az időszakában?

– Az 1977-ben kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünkben foglalt elvek gyakorlati megvalósítása az élet minden területét átfogja. Együttműködésünket a nagyfokú stabilitás és dinamizmus jellemzi – szögezte le az államtitkár. Utalt arra is, hogy a két ország vezetőinek találkozói mindenkor ösztönzően hatnak hagyományokban gazdag és gyümölcsöző kapcsolataink fejlődésére.

– Együttműködésünkben különleges helyet foglalnak el gazdasági kapcsolataink; árucsere-forgalmunk az idén meghaladja az 1,7 milliárd rubelt. Ennek jó negyede a két ország közötti szakosodás és kooperáció révén előállított elektrotechnikai-elektronikai, mezőgép-, jármű- és vegyipari termék. A tudományos-műszaki együttműködés hosszú távra szóló programjai – köztük a mikroelektronikai és robottechnikai – szintén igen nagy jelentőségűek mindkét ország népgazdasága számára.

– A mostani ötéves tervidőszak utolsó esztendejét, 1985-öt minden vonatkozásban derűlátással kezdhetjük. Egyúttal elvégezhetjük az utolsó simításokat az 1986–90-re szóló terveinken. Mély meggyőződésünk, hogy együttmunkálkodásunk jelentősége és minősége tovább növekszik. Ez céljaink azonosságából, a fejlett szocialista társadalom felépítésén való közös fáradozásunkból adódik. Az NDK a jövőben is őszintén arra törekszik, hogy megbízható partnerként járuljon hozzá testvéri szövetségünk sokoldalú erősítéséhez.

– Köszönöm a beszélgetést.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)