Hárman is dolgoztunk harmincöt esztendővel ezelőtt a Magyar Hírlap színeiben az akkor még Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, hogy hitelesen tájékoztathassuk a magyar kormány félhivatalos lapjának olvasóit a meghökkentően gyorsan változó körülményekről: szerénységemen kívül Bánkuti András, az MH kitűnő fotoriportere és Forinyák Éva, aki a nyugat-berlini történésekről számolt be. Alább az 1989. november 13-i berlini tudósítás, természetesen az egy nappal előtti események összefoglalója:
«Kiküldött munkatársunk telexjelentése az NDK-ból:
Forradalom van a Német Demokratikus Köztársaságban. Hála a sorsnak, békés forradalom, hallatlanul gyors ütemű átalakulás: az élet minden területén. Ma egy óra alatt több kedvező változás történik itt, mint máskor évek, évtizedek alatt. Az emberek látják-tapasztalják, hogy komolyan és felnőttszámba veszik őket, és bíznak abban, hogy a kelet-európai reformmozgalom és átalakulás élvonalába tört NDK-ban már nincs lehetőség a régi, a megkövesedett, neosztálinista rezsim visszaállítására.
Berlin, Brandenburgi-kapu: úgy tetszik, helyreállt a rend azután, hogy nyugati oldalról a szélsőséges Republikánus Párt hívei és más kétes elemek megpróbálták fizikailag is kikezdeni az NDK államhatárát jelző falat.
A fal egyelőre marad – jelentette ki szombaton este Modrow kijelölt miniszterelnök a szász fővárosba érkezett észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnökkel, Rauval folytatott megbeszélésén.
A szerepe, hogy jelezze a határt. De mind átjárhatóbbá válik, hiszen a keleti határőrök maguk verik szét sok helyütt, hogy új határátkelőket nyithassanak. Útépítő rohambrigádok aszfaltoznak ott, ahol évtizedeken át ember nem járt.
Réges-rég elfeledett vasútvonalak és összeköttetések keltek életre ezen a hétvégen Németország két fele között: vonat jár az Odera és a Majna menti Frankfurt között, Plauenból Hofba, Saalfeldből Nürnbergbe…mentesítő vonatokat indítottak Drezdából, Berlinből, Rostockból Hamburgba: Berlinből és Karl-Marx- Stadtból Kölnbe, Majna-Frankfurtba, Münchenbe, Lipcséből Stuttgartba. Immár követhetetlen, hogy hol nyílnak új és újabb határátkelők, mert a helyenként 10-12 sávon Nyugatra igyekvőket 35-50 kilométeres kocsisorok nyomják hátulról.
Újabb telefonbeszélgetést folytatott egymással Krenz keletnémet pártfőtitkár-államfő és Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár. Krenz leszögezte: az új utazási kormányrendelet Berlin szuverén döntése volt. Miközben újra józanságra és realizmusra szólított föl, leszögezte: nincs szó Németország újraegyesítéséről. Együtt kell működni viszont a gazdaságban, környezetvédelemben és mindenekelőtt humanitárius ügyekben. Nem vitatkozni kell egymással, hanem arról beszélni, ami összeköti a németeket, a két országot. Kohl és Krenz decemberben találkoznak.
Tegnap soron kívüli ülést tartott az NSZEP politikai bizottsága, és a pártszervezetek javaslatait mérlegelve ma estére összehívta a KB-t. Dönteni kell ugyanis arról, hogy december közepén nem pártkonferenciát, hanem rendkívüli pártkongresszust tartsanak Berlinben.
A Német Szocialista Egységpárt háromnapos KB-ülése után kiadott terjedelmes közlemény lépéseket javasol a megújulás irányába. Az NSZEP akcióprogramja című dokumentum radikális szocialista megújulást, szocializmust még nagyobb demokráciával és dinamizmussal ígér, síkraszáll az NDK demokratikus erőivel való egyenrangú szövetség mellett. Nem említi ugyanakkor a kommunista párt igényét a kizárólagos vezetésre, és igent mond az új politikai formációkra. Demokratikus koalíciós kormányt helyez kilátásba szabad, tisztességes parlamenti választásokat követően, a legszélesebb társadalmi ellenőrzés mellett. A beígért közigazgatási reform magába foglalja egy alkotmánybíróság és a korrupció és kiváltságok elleni parlamenti bizottság fölállítását. A honvédelmi és biztonsági szervezet alkotmányos kontrollja éppúgy egy-egy teendő a párt feladattervében, mint a fegyver nélküli honvédelmi szolgálat bevezetése, a szabad és elfogulatlan tömegtájékoztatás, a piacorientált tervgazdálkodás megteremtése, a szubvenciós politika vadhajtásainak a lenyesése, a meghurcolt párttagok rehabilitációja.
A politika 180 fokos fordulatát jelzi, hogy a gerai új első titkár azonnali hatállyal munkásüdülőnek nyilvánította a párt szigorúan őrzött vendégházát, a járási pártbizottságról is kitessékelte az elvtársakat, átköltöztetve őket egy másik pártszerv épületébe, átadva a bizottságot kommunális célokra. Az egyik drezdai színház függetlenített párttitkárnője tömeggyűlésen jelentette be tegnap délelőtt: ezentúl társadalmi munkában látja el politikai teendőit, és ezt másoknak is javasolja. Az erfurti új első titkár, Koka professzor síkra szállt a másként gondolkodók iránti türelem gyakorlásáért, a kulturált politikai eszme- és véleménycseréért, mondván: „Nem biztos, hogy mindig csak nekünk, kommunistáknak van igazunk”. Szenzációnak számító bejelentésnek számít, hogy Lipcsében kiadják Henrich ügyvéd (az új Fórum egyik alapító tagja) „A gyámkodó állam” című könyvét. E műve miatt zárták ki húsvétkor a pártból és tiltották el a jogi pályától.
Keletnémetek inváziója Nyugat-Berlinben – Árubőség az üres legelőn
Forinyák Éva jelenti Nyugat-Berlinből: Az a nyugat-berlini, aki ezen a hétvégén kimerészkedett az utcára, dermedten konstatálta a New York-i állapotokat: bokáig érő szemét, irdatlan tömeg, tűz, közlekedési káosz. A legélelmesebb vendégek már péntek éjszaka odaálltak a köszöntőpénz-osztásra kijelölt bankfiókok elé, hogy reggelikor az elsők között vehessék át az áhított 100 márkát. A kék színű bankóval azután – aminek vásárlói értékéről nem sok fogalmuk volt – elindultak, hogy legalábbis részben kielégíthessék vágyaikat. A legnagyobb rohamot az olcsó üzletek, élelmiszer- és pipereosztályai állták, különös tekintettel a déligyümölcs-, csoki- meg dezodor-gondolákra.
A szomszédolok kissé elveszetten toporogtak a kereszteződésekben, hiszen a hivatalos NDK-térképek ez ideig üres legelőként tüntették fel a várost, s így a látogatóknak nem kis fejtörést okozott eligazodni az utcák dzsungelében. Ezen igyekeznek segíteni a nyugati hatóságok, amelyek információs szórólapokat osztogatnak a határátkelőknél. A hétvége szenzációs hírének számított, hogy megnyitották a Glienickerbrücke-átkelőt, azt a hidat, aminek közepén megannyi keleti–nyugati kémcserét bonyolítottak le.
A másik örvendetes újdonság, hogy a nyugati metró 8-as vonala végre nem robog át megállás nélkül az NDK területére eső elhagyatott és lepusztult „szellemállomásokon”, hanem az egyik ilyen helyen megáll és lehetővé válik a határátkelés. Politikai nagyüzem Nyugat- Berlinben, a városi tanács épülete előtt, ott, ahol 1963-ban Kennedy elnök mondta el híres beszédét („Ich bin Berliner!”), az összegyűlt hatalmas tömeg előtt egymás után léptek a mikrofon elé az NSZK politikai életének nagyágyúi. Momper főpolgármestert, Genscher külügyminisztert és Willi Brandtot tapsvihar fogadta, Kohl kancellárt viszont kínosan kifütyülték. Nem járt jobban Eberhard Diepgen konzervatív politikus, a város előző polgármestere sem, aki a mai napig nem tudta kiheverni januári választási vereségét. Jellemző, hogy miután Diepgen meghirdetett egy esti tömeggyűlést, a nyugat-berlini zöldek – válaszként – ugyanarra az időpontra egy rockkoncertet szerveztek.
Örvendetes, hogy a legfeltűnőbb érdektelenség a szélsőjobboldali Republikánus Párt vezetőinek, Franz Schönhubernek a „tömeggyűlését” kísérte, amelyen a pártvezéren és hű emberein kívül senki sem jelent meg. Egy darabig ácsorogtak a sötétben a Reichstag előtt, aztán hazamentek.
A rendkívüli helyzetre való tekintettel az SPD – lengyel és magyar példára – nemzeti kerekasztal összehívását javasolta, amit azonban a kormányon levő konzervatív koalíció kerek-perec visszautasított, mondván, hogy ez a módszer a válsághelyzetek leküzdésére alkalmazandó, márpedig nem az NSZK-ban van válság, hanem az NDK-ban.»