Jó emberöltővel, negyvenhét esztendővel ezelőtt, 1987. április 25-én jelent meg az akkor tekintélyes és nagy példányszámú, külföldön is figyelemmel kísért Magyar Hírlapban az archívumomból elővett alábbi írásom a mostanság meglehetősen ritkán szereplő észak-európai szigetországról, ami nem csupán arról híres, hogy a világ legrégebbi parlamentje ott, a „jeges földön” alakult meg 930-ban. (Akit részleteiben érdekel e csodás szigetország történelme, természetrajza, annak ajánlható a Wikipedia szócikke.) A szerénységem által elkövetett jó néhány izlandi cikk közül az alábbi mindenekelőtt azért időszerű, mert mai közös gondunkról is szól, arról, hogy miképpen sikerült ott leküzdeni a társadalmat sújtó inflációt, és hogyan alakult ki az izlandi gazdasági csoda. Íme:
«Legekben meglehetősen gazdag ország az Izlandi Köztársaság. Az izlandiak ősei voltak a legelső európaiak, akik 1000 táján (amikor a mi Szent István királyunk az államalapítás gondjaival küszködött) – tehát majd’ fél évezreddel Kolumbusz előtt – Amerika földjére léptek. A 201 esztendővel ezelőtt alapított, akkoriban 302 lakosú Reykjavík (magyarul: Füstös Öböl) a világ legészakibb fővárosa; m a 89 ezren lakják. Hosszú időn át Izland „dicsekedhetett” a legkevésbé értékálló nemzeti valutával, a krónurral, azaz koronával. A Moszkva és Washington között nagyjából félúton (ezért is rendezték ott tavaly októberben a szovjet–amerikai csúcstalálkozót), az Atlanti-óceán közepén fekvő szigetországban hasznosítják a legelterjedtebben a vízi energiát és a gejzírek hőjét. Az egykori vikingek és a csodálatos sagák környezeti ártalmaktól (és atomfegyverektől is!) mentes országában élnek európai viszonylatban a legtovább az emberek: a nők átlagos életkora jó 80, a férfiaké 74 esztendő.
És Izlandon, a „tűz és jég országában” működik a világ legrégebbi parlamentje is: 930-ban, azaz 1057 esztendővel ezelőtt (a cikk megjelenésének dátuma: 1987. április 25.) alapították a szabad parasztok törvényhozó és igazságosztó gyülekezetét, az Althingot. Négy esztendőre szóló mandátumának lejártával, ma újra választják a kétkamarás, a múlt törvényhozási időszak óta hárommal kibővült, 63 tagú testületet. Máig ez volt az Althing összetétele az 1983-i választás eredményeként:
százalék képviselő
Függetlenségi Párt 38,7 23
Haladó Párt 18,5 14
Népi Unió 17,3 10
Szociáldemokrata Párt 11,7 6
Szocdemek Szövetsége 7,3 4
Nők Választási Listája 5,5 3
Egyéb 1,0 —
Steingrimur Hermannsson
A szavazatok legtöbbjét, majdnem hatvan százalékát meg szerzett Függetlenségi és Haladó Párt alkotja immár jó ideje az északi szigetország kormánykoalícióját. A miniszterelnök a kispolgári–paraszti Haladó Párt vezetője, Steingrimur Hermannsson (1928–2010).
Az ő nevéhez fűződik a 242 ezer lakosú országban legutóbb végbement „gazdasági csoda”, azaz a költségvetés piros számainak meglepően nagyarányú csökkentése, és nem utolsósorban a száguldó infláció lefékezése.
Kezdjük ez utóbbival! Voltak – nem is olyan régen – évek, amikor az izlandi korona értékcsökkenése az 50 százalékot is meghaladta. Először 1984-ben volt kevesebb húsz százaléknál, tavaly pedig rekordot döntött: 1971 óta a legalacsonyabb romlást (nem egészen tíz százalékot) jegyezhették föl a szigetország pénzügyi krónikájába. Azáltal, hogy Hermannsson miniszterelnök koalíciós többséget tudhatott maga mögött a parlamentben, elérkezettnek látta az időt gazdasági hadjáratának a megkezdésére. Először is két évre fölfüggesztette az áremelkedések/infláció szerinti automatikus béremeléseket, egyúttal 15 százalékkal leértékeltette a nemzeti valutát.
Mindezzel még nem értek véget a drasztikus intézkedések! A reálbérek 25 százalékos redukálásával tetőztek – az első szakaszban. A társadalom és a baloldali ellenzék persze nem nézte jó szemmel a kormány „fogyókúra-politikáját”, sztrájkokkal válaszolt. Azt viszont senki sem tagadhatta, hogy eredményes volt a megszorítás: az 1983-i bruttó hazai termelés (GDP) 3 százalékára rúgó költségvetési deficit 1984 végére 2,3 százalékos többletbe csapott át! Az egy főre számított GDP tavaly 11 ezer dollár volt.
Izlandi gazdasági csodát kezdett emlegetni a nemzetközi szaksajtó a következetes és fokozatos gazdaságszilárdítás tényei láttán. Hermannsson kormánya tavaly februárban elérkezettnek látta az időt arra, hogy az infláció további csökkentésére megállapodást kössön az állam nevében a másik két szociális partnerrel, a munkavállalókkal és a munkaadókkal. A hármas szövetség okmányában 13 százalékban határozták meg az 1986-i fizetésemelések mértékét, ugyanakkor ellentételként az addiginál nagyobb összeget fordítottak a nyugdíjalapból a lakásépítés támogatására, egyúttal a költségvetési bevételek huszadának a mértékéig csökkentették az adókat. Az államkincstár inflációellenes politikája megvalósítását segítendő, egyik napról a másikra drasztikusan, 70-ről 10 százalékra mérsékelték a gépkocsi-behozatali vámot.
A nem kevés önmegtartóztatást is követelő, összehangolt és rendkívül szigorú gazdasági és pénzügyi politika (miként a baloldal nevezi: újliberális lókúra) meghozta a gyümölcseit. A GDP a tervezett három helyett öt, a nemzeti jöved elem öt helyett 7 százalékkal nőtt 1986-ban. A munkanélküliség csupán 0,7 százalékos Izlandon, ahol a reáljövedelmek a tervezett 4,5 százaléknál nagyobb mértékben, nyolc százalékkal nőttek; a fizetési mérleg tervezett 3500 millió koronás hiánya a valóságban 2200 millió, és a kereskedelmi mérleg négymilliárd koronás aktívumot ért el. (1 dollár kb. 41 izlandi korona.)
Vigdís Finnbogadóttir
Van tehát mit fölmutatniuk Hermannssonéknak a választás napján azoknak az izlandi állampolgároknak, akik – bizonyíték erre az ország igen aktív békemozgalma – anélkül is messze látnak hazájukból, hogy fölkapaszkodnának a sziget legmagasabb pontjára, a 2119 méteres Hvannadalshnúkurra. Mérlegre teszik a belpolitikai és gazdasági sikerek m ellett a hivatalos külpolitika rangjára emelt Althing-határozatot, amely szerint Izland nem engedélyezi sem területén, sem vizein nukleáris fegyverek jelenlétét – még háborúban sem. Síkraszáll e NATO-ország az északi atomfegyvermentes övezetért (Grönlandtól az Uralig), az atombomba-kísérletek és a nukleárisfegyer-gyártás betiltásáért. Másodszor is megválasztott államfője, Vigdís Finnbogadóttir asszony (*1930; 1980–96: köztársasági elnök) vezetésével pedig még az Izlandon levő amerikai katonai támaszpontok fölszámolásáért is.» (A nyitó kép: Reykjavík, az izlandi főváros; forrása: https://www.britannica.com)
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
