Aki meg akarja ismerni a nyolcvanas évek végétől a magyar gazdasági, politikai és hangulati változásokat, összefüggéseket, az minden bizonnyal rengeteg információhoz juthat a Park Könyvkiadónál most megjelent kötetből. Farkas Zoltán írta, a címe: Egy gyűjtő arcképcsarnokából – 13 portré.
Farkas Zoltán újságíró kollégánk, az élvezetes stílusban író, közgazdász végzettségű szerző huszonöt esztendőt töltött el a Magyar Rádióban szerkesztőként és riporterként, majd egy röpke kitérő után húsz évet a HVG-ben. Könyveit – Hitelválság, Fogyatkozó illúziók, Hét szűk esztendő – nem csak gazdasági szakemberek forgatják lapozzák. Esszéit, tanulmányait, elemzéseit idestova harmincöt éve olvashatjuk.
Hárs István, Mester Ákos, Esterházy Péter, Tarnói Gizella, Kádár János, Marjai József, Antal László, Liska Tibor, Kornai János, Surányi György, Simor András, Matolcsy György, Sárközy Tamás – ők 13-an kerültek fel Farkas Zoltán rendhagyó tablójára.
A könyv elolvasása után a személyes hangvételű írásmódnak köszönhetően a 13 szubjektív portré mellett egy 14. is – ekként kirajzolódott magáé a szerzőé. Szereplőit négy ciklusba rendezte, a ciklusok címét Allan Ginsberg Üvöltés című verséből választotta, a sorrendet saját pályájának állomásai mentén határozta meg. A kötet előszavában így jellemezte portrégalériáját:
„Több az anekdota, mint a leleplezés, ám több a tény, mint a minősítés; a portrék nem teljes pályarajzok, többnyire csak jellemző szemelvények. Nem titkolom, kivel rokonszenvezem, kivel kevésbé, de a nézőpontot nem váltogatom. Szerepelőim át- meg átlátogatnak egymáshoz, együtt vagy egymás ellenében tették, amit. Volna egy extra szándékom is: bemutatni, hogyan művelhető a szakmám akkor, ha már slampos a diktatúra, akkor, ha kitör a szabadság, és akkor is, amikor ahhoz, hogy eljussunk az igazsághoz, új korlátokat kell átlépni, megkerülni vagy ledönteni.”
A kiadó online könyvbemutatójának moderátora Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke mondta a szerzőről: „Farkas Zoltán sokat látott ember. Ott van mindenütt, ahol egy újságírónak lennie kell, kérdez kifogyhatatlanul, és nem felejt. Gondosan összegyűjti az emlékmorzsákat, képes belőlük olyan egyedi portrékat összerakni, amelyek a személyen túl a kort is jellemzik. A kor pedig a hetvenes évektől máig tart, felvillantva a szomorú «déjà vu»-érzések okait is.”
Izgalmas órát tölthettünk együtt a friss kötet megismerése alkalmával Király Júlia, Simor András, Mélykuti Ilona és Farkas Zoltán társaságában, egy olyan eszmecsere résztvevőiként, amely ugyancsak meggyőzött arról, hogy ezt a kötetet mindenképpen olvasni kell annak is, aki megélte a rendszerváltozás előtti, alatti és utáni időket, meg annak is, aki fiatalabb és mit sem tud e korszakról. Felsejlik, hogyan jutott el ez az ország a felemás gazdasági reformoktól a rendszerváltás keservein át a mai diktatúráig, azaz, hogyan lehetett újságíróként működni a már lazuló puha diktatúra, majd a hirtelen kitört szabadság idején, egészen addig, amikor a korlátok ismét határozottan bekerítenek.
Farkas Zoltán hű ahhoz, hogy a tények tisztelete a lényeg, mivel hosszútávon kifizetődőbb becsületesnek lenni, ám bátran megmutatja személyes viszonyát is alanyaihoz.