Az újságíró archívumából – három bélyeggel kezdett a „nagyhatalom”

Nem tudom, hány bélyeggyűjtő van hazánkban manapság, ám néhány évtizeddel ezelőtt és még előtte az egyik legszebb és leghasznosabb szenvedélynek százezrek hódoltak. Kis srácként, persze, nekem is volt bélyegalbumon, ajándékba kaptam, csaknem felében már bélyegek is voltak, rám várt a gyűjtemény kiegészítése. Szerencsémre az album az egzotikus országok, gyarmatok bélyegeit már tartalmazta, nekem leginkább a Magyar Királyság meglehetősen idegen jelképeit ábrázoló bélyegeit kellett begyűjtenem, hogy beteljen az album. Aztán –– miután sok évemet a kemény tanulás foglalta le –, jó két évtized után kezdtem foglalkozni újra a bélyeggyűjtéssel, de már csak motívumgyűjtőként. Akkoriban figyeltem föl a miniállam Liechtensteinre, az európai bélyeg-nagyhatalomra, melynek sok évvel ezelőtt már nem „divatból”, hanem a művészetek iránti tiszteletből kezdtem el gyűjteni bélyegre álmodott képzőművészeti szépségeit…

«Szokatlanul magas névértékű, 3 frank 50 rappenes portrébélyeg kiadásával emlékezett meg az európai miniállamok között nagyhatalomnak számító Liechtenstein postai értékcikk-hivatala az államfő, II. Ferenc József 80. születésnapjáról. Bár a nevezetes jubileum csak (a cikk 1986-ban jelent meg! – a szerk.)  augusztus 16-án lesz, a lila–arany keretezésű, 34×44 milliméteres bélyeg, illetve a 180×146 mm-es nyolcas blokk már június 9-én megjelent. Az ok rendkívül egyszerű és gyakorlati indíttatású: a hercegség évente négy alkalommal, márciusban, júniusban, szeptemberben és decemberben (a hónap első dekádjában!) ad ki átlagosan 4,50 frank névértékben egyegy bélyegsort, blokkot.

Mindazok tehát, akik liechtensteini bélyeget gyűjtenek, különösebb anyagi megerőltetés nélkül hódolhatnak a szenvedélyüknek, ha … Igen, a feltétel ugyanis: ha csupán az „alapbélyeget”, illetve „-sort” kívánják albumukban elhelyezni. A vaduzi filatéliai hivatal egész sor egyéb igény kielégítésére is berendezkedett: négyes blokkot, ívet, sort első napi bélyegzéssel, egyes bélyeget első napi borítékon, négyes blokkot első napi bélyegzéssel, maximum-levelezőlapot (amelyen a bélyeg ábrája és a bélyegző rajza megegyezik az őt hordozó levelezőlapéval), bélyegezetlen és pecsételt bélyeget egyaránt szállít az előfizetőinek.

A liechtensteini bélyegekre ugyanis éppen úgy elő lehet fizetni, mint egy újságra vagy folyóiratra. Az állami költségvetés is számol ezzel a bevételi forrással: a jó 90 ezer bélyegelőfizetőt, a liechtensteini bélyegek barátait nyolcvan hivatalnok, illetve expediáló-postázó szolgálja ki – abszolút megbízhatóan. Kötelezi őket a sok évtizedes hagyomány és az üzleti kapcsolatok ápolása. Elvégre az ország költségvetésének a nyolcadát a bélyegkiadásra alapozzák! A hatvanas évek második felében a filatéliai hivatal (vagy inkább vállalat?) számítógépet vásárolt a bélyegmegrendelések, -előfizetések nyilvántartására, földolgozására, a kívánságok kielégítése céljából. A hivatal alkalmazottainak a fele azóta otthon dolgozhat, borítékolhatja a gyűjtők féltett kincseit.

Politikai vetülete is van a liechtensteini bélyegkiadásnak! Területét, népességét tekintve kicsiny ország; külpolitikai diplomáciai cselekvéseinek éppen mini volta szab határt – állítják a vaduzi bélyegesek. Létét tehát – a sok-sok kitűnő minőségű, egyedinek számító és keresett iparcikkén túl – a postabélyegeivel is dokumentálja.

Érdemes röviden áttekinteni napjaink egyetlen német nyelvű monarchiája bélyegtörténelmét, amely később kezdődött, mint más európai államoké. A milánói futárposta-szolgálat megszűntével (1826) szerződéses kötelezettség nélkül látta el Ausztria a Liechtensteini Hercegség postaügyeit. Az egykori osztrák császári és királyi postaigazgatás már 1850. június 1-jén kibocsátotta a monarchia első bélyegeit, amelyek csak két esztendő múltán jutottak el Liechtensteinbe. A picinyke ország postaszolgálatának ellátásáról csak 1911. október 4-én Írtak alá megállapodást Béccsel. Akkor arról is megállapodtak, hogy Vaduz saját bélyeget bocsát ki 5, 10 és 25 heller (az osztrák monarchia aprópénze) értékben, II. János herceg portréjával, valamint az ország címerével. Liechtenstein első három bélyegét az akkori idők neves bélyegtervezői, -grafikusai, Koloman Moser és Ferdinand Schimböck alkották meg.

A három bélyeget 1912. január 29-én jelentették meg. Ennek alapján néhány hónap múlva (a cikk 1986. augusztus 2-án jelent meg! – a szerk.) emlékezhetnek meg a gyűjtők a liechtensteini bélyeg 75. születésnapjáról.

A különlegességekre vadászó filatelisták örömére még kilenc esztendeig, 1921. január 31-ig (a saját nemzeti bélyegekkel együtt!) az osztrák postaigazgatás által kibocsátott bélyegek is érvényben voltak Liechtensteinben. Akkor, 65 évvel ezelőtt, február 1-jén lépett életbe a hercegség és Svájc postaügyi szerződése, amikoris a szomszédos államszövetség bélyegeit is föl lehetett használni a postai küldemények bérmentesítésére. A gyűjtők az 1912. január 29-e előtt Liechtensteinben használt osztrák bélyegeket (postai bélyegzőjéről bizton megállapítható az eredetiségük) előfutároknak, a saját kiadásúakkal együtt forgalomban volt és bérmentesítésre használt osztrák, illetve svájci bélyegeket együttfutóknak nevezik.

Nyolcszáznál több liechtensteini bélyeg jelent meg a múlt majd’ háromnegyed évszázadban. Rajzaik mindenekelőtt nemzeti történelmi eseményeket, az uralkodóház évfordulóit, művészeti, természeti, vallási tájképi, a munkával és a szabadidővel összefüggő, sport-, környezetvédelmi, a fejlődők segítésére buzdító motívumokat örökítenek meg. A liechtensteini bélyegek iránti érdeklődés és kereslet több erénynek is tulajdonítható. Egy miniállam adja ki őket; példányszámuk meglehetősen korlátozott, neves művészek készítik a bélyegképeket, amelyeket a mindenkori kormányfő elnökletével öttagú zsűri minősít. Miután a hercegségnek nincs önálló bélyegnyomdája, a filatelista körökben a legelismertebb műintézeteknél dolgoztat: az Osztrák Állami Nyomdában és a svájci Hélin Courvoisier S. A. La Chaux-de-Fond-i üzemében készülnek az acél- és rézmetszetű, mélynyomású kis remekművek.

Hazánk lányai, fiai mind nagyobb számban fordulnak meg az osztrák–svájci–nyugatnémet határkörzetben elterülő „tenyérnyi” birodalomban. Liechtensteinben. Minden bizonnyal van köztük nemegy bélyeggyűjtő, vagy e miniatűr műremekek iránt érdeklődő. Vaduzban, a Städtle 37. alatt, az Engländerbau földszintjén berendezett postamúzeumban remek bélyegkiállítás is látható. Mintegy háromszáz keretben – tablón mutatják be a rendezők a legszebb és leghíresebb liechtensteini bélyegeket, valamint a bélyegkészítés folyamatát. A postamúzeum vezetése az értékcikkhivatallal együtt már készül a jövőre (1987. augusztus 6–9. között) megrendezendő jubileumi bélyeg-kiállításra a liechtensteini bélyegkiadás 75. évfordulója alkalmából.»