Idestova három évtizede, hogy megszűnt Csehszlovákia. Lassan elfeledkezünk róla, hogy ez a válás – dacára annak, hogy „bársonyosnak” nevezték – korántsem zajlott súrlódásmentesen. Szerzőnk, aki akkor a Népszabadság prágai tudósítójaként működött, ennek a civakodásnak egyik látványos mozzanatáról számolt be 1992. november 20-án a legnagyobb példányszámú magyar napilap olvasóinak…
A válási hangulatban amúgy sem felhőtlen szlovák–cseh viszonyt újabb takaros botrány terheli: az úgynevezett zászlóügy. Egész pontosan a leendő Cseh Köztársaság majdani lobogójáról van szó. Tudni kell, hogy az önállósodási törekvésekben Pozsony a külsőségekben is élen járt, hiszen a szeptember elején elfogadott szlovák alkotmányban az állami jelképeket is meghatározták, így a Szlovák Köztársaság címerpajzsán piros alapon – számunkra nem ismeretlen – ezüst kettőskereszt áll a hármashalmon, aminek a színe viszont kék. A fehér-kék-piros vízszintes sávozású szlovák zászló az orosz, sőt a szlovén nemzeti lobogóval is megegyezik, így (akárcsak Ljubljanában) Pozsonyban is ráillesztették a címert. Immár így felékesítve leng büszkén a szlovák zászló a négytornyú váron és Pozsony más közintézményein.
A csehek nem siettek ennyire a jelképekkel. Míg a kétfarkú fehér oroszlán vitán felül állt, addig némi gondot okozott a számukra, hogy a történelmi cseh lobogó a lengyellel megegyezően fehér-piros csíkozású. Így Prágában afelé hajlanak, hogy megtartják az eddigi csehszlovák zászlót és azt teszik meg a Cseh Köztársaság egyik felségjelvényének.
Az elképzelés komoly felzúdulást keltett szlovák körökben. „Hogy gondolják a csehek – háborogtak a pozsonyi politikusok –, hogy csak úgy felhasználják az eddigi közös lobogót?!” A csehek hűvösen magyarázgatták, hogy az állam megszűnésével a zászlót is kivonnák a használatból, s utána bárhol, bárki kisajátíthatná. Ám az érvek nem használtak, sőt a szlovák parlament beleerőltette a föderáció felbontására vonatkozó (és szerdán Prágában, a szövetségi parlamentben elbukott) törvénytervezetbe, hogy az utódállamok nem vehetik birtokukba az előd, Csehszlovákia jelképeit.
A veszekedés egyre durvul, történészek, politikusok, címerszakértők vagdossák egymáshoz érveiket. A sajtó természetesen bő teret szentel a témának. A tekintélyes cseh Lidové Noviny például ezt írja: „Nem emlékszünk arra, hogy Prágából bárki is tiltakozott volna a szlovák zászló nemzetközi jellegzetességei miatt. Ezt ugyanis az orosz lobogóból és a magyar címerből rakták össze – summázza véleményét a cikkíró, majd hozzáteszi: a kék háromszögű piros–fehér csehszlovák zászlóért az elmúlt 75 év alatt túl sok életet, pénzt és ideált áldoztak már ahhoz, hogy Prokeš úr (szlovák nacionalista politikus) flancos kedve miatt csak úgy lemondjunk róla…