„Jelenthetem a kedves olvasónak, hogy ezt a tudósítást a villamoson írtam, és egy utcai telefonfülkéből adtam le a Magyar Hírlap telexgépének” – kezdődött tudósításom, ami 1989. február 2-án jelent meg lapomban, a Magyar Hírlapban. – „Jelentem továbbá: szó sincs sajtóhibáról, mert tegnaptól bármely magyar automata távbeszélő-állomásról lehet telexezni…”
Mindenekelőtt a telex szót kell megmagyarázni, főleg azoknak, akik nem hallották (miközben talán/bizonnyal olvassák az Index-hírportál egykori munkatársai által alapított, Telex névre hallgató, a legjobb hagyományokat folytató portál híreit. A telex – magyarul távgépíró vagy géptávíró – egy csaknem százesztendős német találmány. Mindenekelőtt hírek (hírszolgálati irodák, újságszerkesztőségek), levelek, táviratok továbbítására használták, fénykora a második világháború után kezdődött és tartott a telefax, majd pedig az e-mail előretöréséig. Itthon a 2000-es évek elején szűnt meg a nyilvános telexszolgáltatás. (Bővebben itt olvashat róla.)
Jómagam ifjú újságíróként ismerkedtem meg a telexszel, miután a napilap szerkesztősége a friss bel- és külföldi híreket telexgépen kapta (kezdetben a Magyar Távirati Iroda helyi fiókszerkesztőségéből, ahol előbb a titkárnő írógépen kézirat formájúvá átírta, később a szerkesztőség is hozzájutott telexmasinához, és már csak a tulajdonneveket kellett nagybetűzni, mielőtt a nyomdába küldte a kiválasztott híreket a szerkesztő…
A telex csaknem végig kísért a pályámon, az első nagy változás telexügyben 1989. februárban történt, erről szól a már megkezdett, korabeli beszámoló:
„…Azért, mert tegnap nem csupán új díjszámlázás, hanem új időszámítás is kezdődött a Magyar Postánál: teljesen elektronikus, digitális korszakba lépett az évtizedekig sokat csepült, jó öreg „hollófészek”. Dr. Valter Ferenc, a posta elnök- és vezérigazgató-helyettese sajtótájékoztatón mutatta be a számítógéppel támogatott két új szolgáltatást, a Videotexet és a Minitexet. (A PX-2000 mérete 25,5×1×3,5 cm; tervezői-gyártói krémszínű műanyag házban helyezték el. A ház két részből áll: a tényleges számítógép 55 gombos billentyűzettel, és a csuklós felső fedélből, amely egy 80 karakteres, 8 soros, egyszínű LCD-képernyőt tartalmaz. A felső fedél bal oldalán egy külön sárga SEND gomb található, így az akkor is elérhető, ha a felső fedél zárva van. Részletesen itt olvashat a készülékről; tessék kattintani!) Ez az a csöpp kis készülék, mondhatjuk akár zsebtelexnek is, amelyen e sorok fogalmazódtak, és amelynek csipogó hangja a telefonvonalon át egy komputer (az elektronikus postafiók) közreműködésével eljuthatott a Magyar Hírlap telexgépére, majd pedig a szerkesztő asztalára. Számítógépes korunkban nem ismeretlen a szó: szövegszerkesztő. A Minitex az is: a folyadékkristályos zsebterminálján megírt szöveg (üzenet, újságcikk, számsor stb.) tárolható, telefonvonalon átadható egy másik mini telexnek vagy a központi elektronikus agynak a megfelelő parancs szerinti továbbításra.
Rendkívül gyors információtovábbító eszköz, elsősorban üzletemberek, újságírók, szervizek munkatársai használhatják előnyösen. A Posta Központi Távíró Hivatala által üzemeltetett Minitex-szolgáltatás – tekintettel a mai árakra – nem drága. A két változatban (PX 1000, PX 2000) kapható készülék és a hozzá csatlakoztatható nyomtató a svéd Eklöff és Frenkel cég gyártmánya, itthon a Varihold Kft. forintért árusítja. Remélhetőleg az előfizetői tábor gyarapodásával a mostaninál olcsóbban is hozzájuthatnak a reménybeli használók. Az árán ugyanis akár egy Wartburg is vehető.
Látványosabb és nagyobb teljesítményű postai újdonság a Videotex, a televízió Képújságjához hasonló szolgáltatás. Az alapvető eltérés: telefonvonalon működik és az előfizető, a használó nemcsak kaphat a Videotex-központtól adatokat, információkat, hanem a saját közlendőit is betáplálhatja a posta számítógépébe, üzenhet akár minden résztvevőnek, akár csak egy csoportnak vagy személynek.
A szakemberek által interaktívnak mondott Videotex-rendszer hazai bevezetését az a gazdasági igény sürgette, hogy egyidejűleg többszörösen hasznosítsák a posta milliárdokért kiépített távközlési alaphálózatát. A digitális, számítógépes technika hatalmas előnye: egységnyi idő alatt a hagyományos módon továbbítottnál sokkalta több információ áramolhat.
Visszatérve a Videotexre: a szocialista országok között elsőként nálunk valósult meg a fejlett nyugati országokban 12–13 évvel ezelőtt megjelent szolgáltatás. Ha igaz a hír: még a gazdag NSZK-ban is alig százezer előfizetője van. A budapesti Siemens-gyártmányú Videotex-központra az első ütemben ezer előfizető csatlakoztatható; számítógépének adattároló képessége 30 ezer oldal. A rendszer telefonvonalon működik: egy színes tévémonitoron jelennek meg a házi számítógéphez hasonló készülékkel kért (illetve a használó által betáplált) információk.
Hatalmas előnye: az ország hat körzetében elhelyezett adatátviteli berendezések közvetítésével a helyi telefonbeszélgetés áráért érhető el a központi agy, amely más, hasonló célú hazai és külföldi Videotex-rendszerrel összekapcsolható. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi közreműködésével megvalósult Videotex-rendszer gazdája a Posta Központi Távíró Hivatala.
Abból a célból, hogy a mai olvasó eligazodjék a számára netán ismeretlen (20 évvel ezelőtti!) fogalmak között, ide másoljuk a Lemezújság 1989. 10. számában megjelent fogalommagyarázatokat:
A minitex elektronikus postafiókrendszer, ami kapcsolatot teremt a távbeszélő- és a telexhálózat között. A rendszert névvel és jelszóval bejegyzett postafiók-tulajdonosok használhatják, akik hordozható termináljaik segítségével távbeszélőn keresztül érhetik el a központot. Erre a célra nyilvános telefon is igénybe vehető.
A rendszer a következő lehetőségeket nyújtja a postafiók-tulajdonosok számára:
– üzenetváltás postafiókon keresztül (tárol-lekérdez)
– üzenetküldés telexre (tárol-továbbít)
– telexről a postafiokba érkezett üzenet lekérése (tárol-lekérdez).
Mivel a partnerek nincsenek közvetlen kapcsolatban, a minitex-rendszer nemcsak a térbeli távolságokat hidalja át, hanem az időbelit is. A minitex eszközrendszere lehetővé teszi, hogy a minitex-készülékkel rendelkező hallás és beszédkárosultak is közvetlenül kommunikáljanak egymással a távbeszélő-hálózaton keresztül.
A minitex akár a mai netbookok elődjeként is elképzelhető azzal a különbséggel, hogy a készülékben egy meglehetősen lassú (akkor a leggyorsabb!) modem továbbította a digitalizált jeleket. A minitex aljába épített- süllyesztett telefonhallgató és -mikrofon közvetítette a „szöveget” a hozzá illesztett telefonkészülék hallgatóján és mikrofonján keresztül. Természetesen a hallgatóoldalt a mikrofonhoz, a mikrofonost pedig a hallgatóhoz kellett illeszteni az adás alatt. A többi a távközlési szolgáltató dolga volt. A minitexről eleinte csak telexre lehetett továbbítani a szöveget, később már telefaxra is. E sorok írója csaknem évtizedig használta – mindenekelőtt külföldi tudósítói útjain (Nyugat-Európa-szerte, Amerikában, Ázsiában, Afrikában) – sikerrel és örömmel. Még a nyugati kollégái is irigykedéssel konstatálták a magyar távközlés korszerűségét, vívmányát.
A telexszolgálat hazánkban is évtizedek óta létezik, és mind a mai napig (!) az egyetlen olyan szövegkommunikációs közeg, ami az egész világon elérhető. Hátránya a korlátozott karakterkészlet és az alacsony sebesség, előnye a párbeszéd lehetősége. Az utóbbi időben a mikroelektronika fejlődése forradalmasította a telex előfizetői eszközeit és a hagyományos mechanikus távgépírókat fokozatosan felváltják korszerű számítógépes utódaik.
A teletex nemzetközileg szabványosított távközlőszolgálat. Teljesen automatikus, tárból tárba történő információtovábbításon alapuló elektronikus levelezést tesz lehetővé az előfizetői állomások között. A teletex megfelelő minőségű, általános célú hálózatokon működhet; hazánkban a posta vonalkapcsolt adathálózatán. A teletexszolgálat megteremti az automatizált irodai rendszerek külső szövegkommunikációs kapcsolatát. A teletexállomásokról (hazánkban még nem) a telexállomások is elérhetők és megfordítva.
A videotex lehetővé teszi videotex-terminálokkal rendelkezők számára, hogy telefonhálózathoz csatlakozva videotex-adatbázisokból interaktív módon információkat és különböző szolgáltatásokat kérjenek le. A rendszer működéséhez a terminálokon kívül szükség van a rendszerhez hozzáférést nyújtó szolgáltatóközpontra, az ezeket összekötő távbeszélő-hálózatra és adatbázis(ok)ra. Hazánkban több autonóm videotex-rendszer is működik (üzemeltetők pl. Magyar Posta, VEIKI, KSH, SZOT stb.).
A képújság (teletext): egy számítógépes adatbázisból származó szöveges és grafikus információt – az alkalmazott tv-rendszer szabványainak megfelelően – a tv-adók a hagyományos műsorjellel együtt kisugározzák. A megfelelő kiegészítő egységgel (dekóderrel) ellátott tv-készülékek előfizetői ezen információkat megjeleníthetik a képernyőn. A Magyar Televizió 1989. február 6-tól 600 képernyőoldalon sugározza a képújságot mind a közületi, mind a lakossági felhasználók számára. Az oldalak kódolása kétféle lehet: nyílt és titkosított. A nyílt információkhoz minden dekóderes készülékkel rendelkező előfizető hozzáférhet, a titkosított információkat csak egy adott (zárt) felhasználói csoport tagjai jeleníthetik meg.
A távmásolás (fakszimile, telefax, fax) lehetővé teszi papírra rajzolt ábrák, kézzel vagy géppel írt szövegek, grafikák távbeszélő-hálózaton keresztüli továbbítását és adott minőségi korlátok melletti reprodukálását a feladótól távoli helyen. Ily módon olyan információk átvitelére is mód nyílik, amelyek továbbítása más távközlési eszközzel csak nehezen, vagy egyáltalán nem végezhető el. A rendszer működéséhez nem kell külön központi berendezés és önálló hálózat, csupán távmásoló-készülékekre és ezek összekapcsolásához a távbeszélő-hálózatra van szükség. A telefonkészülék a vonalon marad, így az a távmásolással váltakozva beszélgetésre továbbra is használható.
A szerző megjegyzése: igen nagy valószínűséggel a felsorolt technológiák közül mára már csak a képújság (teletext) és a telefax maradt meg; a többit elsodorta az internet, pontosabban az e-mail.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
