Az újságíró archívumából – Magyar hangok, képek az űrből

A cím talán megtévesztő, mert nem arról van szó, hogy magyarul beszélő rokonainkat fedeztük volna föl valahol a világmindenség, mondjuk, Orbán nevű bolygóján, hanem arról, hogy az Eutelsat (teljes nevén: European Telecommunications Satellite Organization), a világ harmadik legnagyobb, 1977-ben 26 európai ország által alapított műhold-üzemeltető cége éppen harminc évvel ezelőtt meghívta szerénységemet (a sajnos, ma már nem létező Mai Nap című „komoly bulvárlap” külpolitikai szerkesztőjét) Párizsba, bemutatandó a világűr békés hasznosításában végzett tevékenységét. A meghívásnak, persze, az is célja volt, hogy a sajtó közvetítésével „étvágyat csináljon” a magyar szakmai és politikai illetékeseknek arra, hogy az EUTELSAT által akár az egész világon foghatóvá tegye a magyar rádió- és tévéállomásokat. A 30 esztendővel ezelőtti párizsi utat (a beszámoló 1991. december 1-jén jelent meg a Mai Napban) jó fél évvel később egy dél-amerikai követte, hogy részt vegyek az 51. Ariane műhold fölbocsátásán az Egyenlítőtől nem messzi, Brazília, Suriname és az Atlanti-óceán által határolt Francia-Guyanában.

«Elnézését kérem, Cato úr, hogy némileg átköltöm szavait: „Egyébként úgy vélem, Karthágót el kell pusztítani.” A nagy római szállóigévé vált mondásának aktualizált változata ekként is hangozhat: Egyébként úgy vélem, az EUTELSAT-hoz csatlakoznunk kell.

Ez persze nem jelent semminemű kizárólagosságot, az idő múlásával ugyanis előfordulhat, hogy érdekeink, igényeink másik, hasonló célú szervezetbe való belépésünket is szükségessé teszik. Nekünk, magyaroknak mindenképpen megérné az „EUTELcSATIakozás”, ha már Európába igyekszünk, és ha azt akarjuk, hogy a határainkon túl élő magyar testvéreink is szabadon részesülhessenek az anyaország kulturális áldásaiból, az itthon történtekről szóló, valósághű tájékoztatásból. Ebbéli véleményemben erősítettek meg a héten az európai műholdas szervezet vezető szakembereivel folytatott beszélgetéseim az EUTELSAT párizsi központjában.

Olcsóbb, jobb a földinél

Az „Öreg Hölgyet”, az Eiffel-tornyot most nem számítva, Párizs legmagasabb épületében, a Montparnasse-on égbe törő Maine-toronyban rendezkedett be az 1977-ben 17 ország nemzeti postaszervezetei által alapított, 1985-ben intézményesült EUTELSAT. A Közös Piac és az EFTA tagországai után huszonkilencedikként a minap Litvánia is kérte fölvételét az immár hat távközlési műholdat üzemeltető szervezetbe. Az EUTELSAT első és második nemzedékű szatellitjei 21 tévé- és 32 sztereórádió-programot sugároznak. A többi között a Super Channelt, a TV5-öt, a Szabad Európa, az Amerika Hangja, a Deutsche Welle, a BBC adását. A műsorok máris 180 millió háztartásba jutnak el.

Jó ideje már az internet is „fogható” műholdak segítségével.

„Bár a jugoszláv és a román kormány már aláírta velünk a szerződést – mondja Giuliano Berretta, az EUTELSAT kereskedelmi igazgatója –, és elméletileg Lengyelország is tagnak számít, Kelet-Európát még nem hódítottuk meg. Az általunk továbbított műsorok igen nagy népszerűséget élveznek az egykori keleti tömbben, ekként Magyarországon is. Az európai egységesülést segítendő, szolgálatainkat, szolgáltatásainkat Budapestnek is fölajánlottuk. Tárgyaltunk is a Magyar Műsorszóró Vállalattal, a Magyar Televízióval és magukat egyelőre megneveztetni nem óhajtó cégekkel. Remélhetőleg legkésőbb januárra a konkrét együttműködésről is beszámolhatunk.”

Napról napra éleződik a verseny a műholdas tévé- és rádió-műsorszórásban Európában is. Régi és föltörekvő új szervezetek (például az Astra) kínálnak mind tökéletesebb szolgáltatásokat állami és magán-műsorkészítő társaságoknak. Kérdésemre, hogy mennyibe kerülne a magyar műholdas televíziózás és rádiózás, Christian Zippel koordinációs osztályvezető elmondta: ez a technika sokkalta olcsóbb, mint a hagyományos, földi műsortovábbítás, -sugárzás. „Különben a minden fillért számontartó nyugati gazdálkodó szervezetek, azaz esetünkben a műsorkészítők, a posták nem vennék igénybe az égi csatornákat. Magyarország éves EUTELSAT-tagsági díja 2 ,8 millió ECU lenne. (—> Az európai valutaegység – angolul European Currency Unit, rövidítve ECU; szimbóluma: ₠ – az Európai Közösség, majd az Európai Unió valutája volt 1979-től 1999-ig, az euró bevezetéséig. Az európai valutaegység sosem létezett bankjegyek vagy érmék formájában. Célja egyrészt a tagállamok valutái közti ingadozás mérséklése volt, másrészt az, hogy a közösség gazdasági ügyletei egy közös pénzegységben legyenek elszámolhatók – a szerk. megj.) Azok, akik nem tagjai a szervezetnek, egymillióval többet fizetnek. Mindezért egy televízió- és négy sztereórádió -műsor napi 24 órás sugárzását vállalja az EUTELSAT. Ha nem csupán Magyarországot és közvetlen környezetét, hanem egész Európát, sőt a Közel-Keletet (ne feledjük: Izraelben különösen sok magyar él!) és Észak-Afrikát is el szeretnék látni a magyar műsorokkal, akkor további tíz százalékkal nő a bérleti díj. A 240 alkalmazottat foglalkoztató szervezet fenntartására Magyarországnak a 180 millió ECU-s éves költségvetés 0,0 5 százalékát kellene befizetnie.

Újdonatúj életérzés

Rousseau és Haines úr, az EUTELSAT vezető munkatársai szerfölött szemléletes rajzokon mutatták be, mire képesek az Ariane-rakétákkal Föld körüli pályákra juttatott, mind korszerűbb, na­gyobb teljesítményű távközlési műholdak. Jeleiket kezdetben csak hatalmas, különösen érzékeny parabolatükör-antennákkal lehetett fogni. Mára a megcélzott területeken 60- 80 centiméter átmérőjű „tányérok” is megteszik. A széles (widebeam) és nagy nyereségű szupernyaláb (superbeam) módon sugárzó égi adóantennák nem csupán hazánkban és a Kárpát-medencében, hanem jóval Európán túl, Észak-Afrikában, a Közel- és a Közép-Keleten is kiváló minőségű, a közvetlen műsorszórással vetekedő képet és hangot produkálnak. Magyar nyelvű rádió- és tévéműsorok műholdas sugárzásával a határainkon messze túl élő magyarok millióihoz juthat el szavunk. Új életérzéssel ajándékozhatjuk meg a szülőföldtől rég elszakadt, illetve a második, harmadik, sokadik nemzedékű magyar családokat, amelyekben a legfiatalabbak legföljebb most kez­denék el tanulni őseik nyelvét.

Philip Haines hivatkozott a visegrádi hármak, hazánk, Cseh-Szlovákia és Lengyelország égi együttműködésének a lehetőségére is: közös hír- és kulturális csatornát is működtethetnénk, akár úgy is, hogy a nézők tetszés szerint választhatnának az általuk értett nyelvek közül. Bár az EUTELSAT műholdjai legnagyobb részt a tévé- és rádióműsorok továbbítását szolgálják, mind többen bérelnek csatornákat a túlzsúfolt, gyakran kis kapacitású (vezetékes) telefon-, telex- és számítógépes adatátviteli összeköttetések bővítése céljából. Ellentmondásnak tetszik, de igaz: olcsóbb a 36 ezer kilométer magasban keringő műholdon át például Győrből Stuttgartba telefonálni, mint postai kábelen! Még akkor is, ha mintegy százszor hosszabb utat tesz meg a hangunk a holdon át.

Kamionkísérő műhold

Különleges élményben is részem lehetett az EUTELSAT párizsi „agyában”, az ellenőrző központban. Ugyancsak műholdon át közvetlen, írásos kapcsolatot teremthettem egy olyan kamion vezetőjével, aki éppen valahol Törökországban, a hófútta anatóliai síkságon rótta az utat. A vezetőfülke tetejére szerelt, férfitenyérnyi antenna fogta az üzenetet és írta ki a kocsi fedélzeti számítógépének képernyőjére. Milliókat takaríthatnak meg a nagy kamionvállalatok az ilyen összeköttetésekkel, ráadásul nőhet az országutak vándorainak a biztonsága is.

Párizsi beszélgetéseimen szóba került: bár nem elérhetetlen, a magyarok (és általában a kelet-európaiak) nagy többségének egyelőre a „holnap” az egyedi-közvetlen műholdas tévézés. Egy német család számára nem különösebb megterhelés 400-500 márkát kiadni az antennáért és a vevőkészülékért. Ahhoz, hogy nálunk is elérhető tömegcikké váljék a műholdvevő, az iparnak is igyekeznie kell. Az EUTELSAT jó üzleti érzékű munkatársai szívesen vállalkoznának arra is, hogy összeköttetéseik révén megbízható, készséges antenna- és készülékgyártó partnereket ajánljanak magyar vállalatoknak.»