Archívumomból elővett „Júliusi szilveszter Berlinben” (dátum: 1990. július 1.) című helyszíni tudósításomban beszámoltam a legújabbkori német történelem egyik nagy történéséről, az ország keleti felének, az NDK-nak a nyugati márkára átállásáról, a majdani, az 1990. október 3-i országegyesítés alapfeltételéről. Tekintettel arra, hogy e hatalmas gazdasági-pénzügyi lépés – annak ellenére, hogy igazi német alapossággal készítették elő és legyünk tárgyilagosak: bonyolították is le – állampolgári méretekben nem történhetett meg egyik pillanatról a másikra, de még egyik napról a másikra sem. Éppen ezért a Mai Nap 1990. július 2-i, hétfői számában további részletekkel igyekeztem tájékoztatni Berlinből az itthoni olvasókat. A tudósítás címe: „Újabb német csodalépés” volt. (A nyitó képen: Kelet-Berlin SPD-főpolgármestere, Tino Schwierzina (balra) és Walter Momper, Nyugat-Berlin (SPD) kormányzó polgármestere (jobb oldalt)1990. július 1-jén éjfél után megnyitotta a Berlin-Alexanderplatz metróállomást a teljes kelet-nyugati forgalom számára. (Foto: IMAGO / Seeliger)

«Kiküldött munkatársunk, Kulcsár László jelenti Berlinből. A berlini Alexanderplatz egyik felén kitakarították, majd kis híján teljesen nyugati árukészlettel föltöltötték a Centrum Áruházat, bizonyítandó: megismételhető a német gazdasági csoda! Ugyanakkor tízezrek gyülekeztek a tér túlsó oldalán a takarékpénztár előtt, ahol a Deutsche Bundesbank ígéretének megfelelően július elsején, pontban 0 órakor ki is nyitott, hogy megkezdje az „átállított pénzek” osztását, egyelőre személyenként 2 ezer nyugatnémet márkát. Tegnaptól ugyanis egyetlen pénz uralkodik német földön: a DM.

Egész Kelet-Németország talpon volt szombatról vasárnapra virradóan. Sörös- pezsgős, maszek tűzijátékos, igazi szilveszteri hangulatban köszöntötték a terekre, utcákra tóduló tízezrek az államszerződésen alapuló pénzügyi, gazdasági és szociális unió életbe lépését, a föltehetően második német gazdasági csoda kezdetét.

A leglátványosabb pillanatok: az utolsó portékáig kifosztott üzletek villámgyors átalakítása és föltöltése, hogy ma, hétfőn reggel a szokásos időben, de az ezen a tájon soha nem látott kínálattal várják az immár kemény márkával vásárolni indulókat. Általában drágulnak az élelmiszerek és a szolgáltatások, de az odaátinál is olcsóbbak lesznek a korszerű iparcikkek, nem emelik az év végéig az NDK-ban legendásan alacsony lakbéreket, energiaárakat. A tévé többször is felhívta a lakosság figyelmét, jól gondolja meg vásárlásait, csak azt vegye meg, amire valóban szüksége van. Mert, ha túl sok fogy – emelkedhetnek az árak.

De hát nehéz elhitetni az itteni németekkel: a piacgazdaság nem az áruhiányból él! Érdemes megfontolni a bankok ajánlatait, csinos kamatokat kínálnak például azoknak, akik lakásépítésre tennék félre pénzüket.

A pénzügyi unió 0. percében megnyitották a majd 30 évvel ezelőtt lezárt-befalazott, államhatárként, őrzött berlini földalatti- és HÉV-állomásokat is, miután a pénzügyi-gazdasági egységesüléssel megszűntek a belnémet határok, és új vámrendelkezések léptek életbe. A berlini Alexanderplatzon ünneplők természetesen megrohanták a tér alatti világhírű földalattit is: a több emelet mélységben közlekedő szerelvények immár az Alexen és a többi, újra megnyitott állomáson is megállnak. A keleti szektorban a régi, 20 filléres tarifa érvényes. Aki elég élelmes volt, több száz menetjegyet vett a régi pénzért, mert tegnaptól a 20 fillér is kemény, hacsak szintén előrelátásból nem tankolt föl a tegnapelőtti aprópénzből. A keleti fillérek meghatározatlan ideig érvényesek – az új értéken!

Egyáltalán nem kicsinyeskedett a nyugati testvér: 25 milliárd márkát hordtak szét páncélozott pénzszállítói keletnémet fegyveres kísérettel az ország bank- és takarékpénztári fiókjaihoz: 600 tonna papír- és 500 tonna fémpénzt! Jó tapasztalat viszont, hogy nem mindenki vette föl a törvényesen járó márkaezreket. Ma reggelig egymilliárd márka vándorolt a lakosság pénztárcáiba.

A németközi államszerződés valuta-, gazdasági és szociális uniót ír elő. Ennek értelmében a Deutsche Bank lett a két ország központi pénzintézete. A fizetéseket, jövedelmeket, nyugdíjakat,

lakbéreket, ösztöndíjakat, a lakossági megtakarításokat egy bizonyos határig 1:1, a fennmaradó követeléseket 2:1 arányban váltják át. Ennek fejében az NDK megteremti a szociális piacgazdálkodás törvényes kereteit: magántulajdon, szabadár-képzés, verseny, vállalkozási szabadság, az áruk, a tőke, a munka szabad áramlása, a piacgazdálkodással szorosan összefüggő adó-, pénzügy és költségvetés lesz a jellemző, az NDK mezőgazdasága összekapcsolódik a Közös Piac agrárrendszerével.

A szociális uniónak megfelelően az NDK a nyugatnémet körülmények szerinti nyugdíj-, betegség-, munkanélküli, balesetbiztosítási rendszert és szociális segélyt vezet be, megteremti a bértarifa-autonómiát, a koalíciós szabadságot, elismeri a sztrájk- és a vállalat ügyeibe való beleszólás jogát, a védelmet az indokolatlan fölmondások, elbocsátások ellen.

Mindkét német állam miniszterei nyilatkoztak vasárnap a berlini kormányépületben berendezett sajtóközpontban. Romberg NDK- pénzügyminiszter bizonygatta: a parlament az új törvényekkel megteremtette annak a lehetőségét, hogy az állampolgárok „bizonyos szociális biztonsággal lépjenek be a piacgazdaságba”.

Bonni hivatali kollégája, Waigel arra kérte a keletieket, hogy legalább akkora felelősséggel bánjanak a jó pénzzel, mint tették a szövetségi köztársaságiak 1948-ban…»