Gömör vára szlovákul – csak egy példa arra, hogy a pozsonyi oktatási minisztérium milyen ‘átigazításokkal’ igyekezett tájékoztatni a felvidéki magyar kisiskolásokat arról, hol is élnek. Történt ez pedig a szlovák önállóság tizenötödik esztendejében, akkor a soviniszta nemzeti párt irányította szaktárca kiadásában. Hogyan igyekeztek felvenni a küzdelmet az alattomos kísérlettel szemben az érintett iskolákban – erről tájékoztatta cikkünk szerzője a Népszabadság olvasóit egy párkányi esettel, a legnagyobb példányszámú napilap 2008. október 15-i számában.
„Hazánk legmelegebb pontja Štúrovo városban van” – tájékoztatja a szlovákiai magyar általános iskolák negyedikes kisdiákjait az új honismereti tankönyv, amely megjelenése óta a felháborodás tárgya az ott élő magyarok körében. Nincs ez másképpen a „legmelegebb ponton”, azaz Párkányban sem, ahol az Ady Endre Alapiskolában Fodor Zsuzsanna igazgatónő némileg tanácstalanul forgatja az ominózus kiadványt. Iskolájában még nem döntöttek arról, hogy a könyvet – az ottani magyar pedagógusszövetség felhívásának megfelelően – visszaküldjék a szakminisztériumnak (s hogy ezt családok vagy az iskola szintjén tegyék-e meg), vagy pedig egyszerűen nem véve róla tudomást, hagyják a szertárban porosodni. Oktatni belőle így tényleg reménytelen. A szövegben is és a térképeken is valamennyi földrajzi név csak szlovákul szerepel, tehát a települések mellett a folyók, hegyek, az egyes tájegységek, sőt létesítmények is. így aztán a gyerkőc töprenghet afelett, hogy merre keresse a Dunaj folyón a Vodné dielo Gabčíkovót. A tankönyv utolsó oldalán a szószedetből kiderül ugyan, hogy a Dunán, Bősnél kell kutatnia, de hogy víztározót, arra a szövegből legfeljebb következtetni lehet.
A földrajzi ismeretek után történelmi és irodalmi összefoglaló következik, amelyben a szerzők sommásan megállapítják, hogy „a szlovákok Magyarországon elnyomásban éltek”. A tankönyvet lapozva érezhető a szerzők igyekezete megfelelni a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt kezében lévő pozsonyi oktatási tárca elvárásainak, ugyanakkor megnyerni a „célközönséget” is. Magyar gyermekversikék, rejtvényszerű kérdésfeltevések, tréfásnak szánt rajzocskák élénkítik a könyvet, ám a reménybeli hatást megkérdőjelezi az olyan mesekezdet, hogy „Mátyás király egy alkalommal Gemer várában vendégeskedett”… (A szlovák nyelvben, mint általában a szláv nyelvekben, nincs „ö” hang – a szerk. megj.)
Fodor Zsuzsanna most készül összehívni a tantestületet, hogy döntsenek a könyv további sorsáról iskolájukban. Miután a szlovákiai tanintézetekben egy-egy könyv néhány egymást követő évfolyamot is kiszolgál, kétségtelen, hogy az eddig használt honismereti füzetek többsége megérett a cserére. Ámde nem ilyenre, mint amivel most a tárca „meglepte” a szlovákiai magyar gyerekeket! Az igazgatónő nem zárja ki ugyan, hogy az új tankönyvet felhasználják, de akkor a gyerekekkel és/vagy a szülőkkel a negyven-egynéhány oldalas kiadványban szereplő szlovák elnevezések mellé sorra odaíratják azok magyar megfelelőjét. Ezt a tanulást segítő, az ismereteket elmélyítő „aprómunkát” Pozsonyban sem kifogásolhatják…
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)