Tekintettel arra, hogy az 1968 tavaszán azért is alapították a (a második világháború után a negyedik) országos napilapot, a Magyar Hírlapot, hogy végre a kormány (akkor inkább minisztertanács néven emlegették) is saját orgánumhoz jusson. (A jobb oldali képen Vas megye címere.) A Szabad Nép/Népszabadság mindenekelőtt az egypártrendszer, a Népszava a szakszervezetek, a patinás múltú Magyar Nemzet pedig a Hazafias Népfront napilapja volt. A Magyar Hírlap az első időszakban nehezen találta meg a helyét a hazai sajtópalettán, ám néhány éven belül kialakult az egyénisége: köszönhetően megerősödő szerkesztői-munkatársi gárdájának. A kormányhoz kötődésének köszönhetően egyre több exkluzív értesülést közölt, a nemzetközi sajtó is figyelemmel követte a Magyar Hírlapban megjelent írásokat, munkatársai – mindenekelőtt a külpolitikai rovat meglehetősen népes gárdája – rengeteget utazott a világban, miközben a lap állandó külföldi tudósítói gárdát is fenntartott. Exkluzív írásai, mellékletei révén példányszáma tartósan 100–120 ezer példányra nőtt. Az akkori közigazgatási rendszernek megfelelően külön tanácsi rovata is volt a Magyar Hírlapnak, ahol szívesen fogadták más rovatok munkatársainak írásait. Szerénységem nemegyszer a külföldi tudósítói munka „melléktermékeként” kerestem föl a kinti közigazgatási-önkormányzati tisztségviselőket, polgármestereket munkájukat bemutatandó. Az alábbi interjúban hazánk nyugati határa mentén fekvő Vas megye külkapcsolatait igyekeztem bemutatni. (Megjelent a Magyar Hírlap 1987. november 24-i számában.) – A nyitó képen hazánk egyik legszebb kisvárosa, a Vas megyei Kőszeg.
«Zavartalan, évről évre fejlődő, síélesedő kapcsolatokat ápolhat Vas megye a határokon túli szomszédaival: Szlovéniával, Horvátországgal, Burgenlanddal, Stájerországgal. Ezentúl a szovjetunióbeli Mari Autonóm Szocialista Köztársasággal és a bulgáriai Razgrad megyével is. Külpolitikánknak, diplomáciai erőfeszítéseinknek –egyáltalán: hazánk nemzetközi tekintélyének – persze meghatározó szerepe van ebben. Miként a kölcsönösség elve és gyakorlata alapján a 280 ezer lakosú nyugat-dunántúli megyében élőknek külkapcsolatépítő igyekezete, a helyi diplomácia hőfoka is hatással lehet a rólunk, magyarokról külföldön kialakuló véleményre. Vas megye külkapcsolatairól beszélgetett munkatársunk dr. Bors Zoltán megyei tanácselnökkel.
# Milyen jogai vannak a megyei tanácsnak, a testület elnökének a külföldi kapcsolatok létesítésére, ápolására?
– Megfordítom a kérdésére adandó választ – kezdi dr. Bors Zoltán. – A jogokat ugyanis meg nem vettük számba, a kötelezettségeket annál inkább. Mi két ország – Jugoszlávia és Ausztria – határa mentén élünk; földrajzi helyzetünk, körülményeink tehát sajátosak. Legfőbb feladatunk: a jószomszédság, a népek közötti barátság erősítése, a rokoni kapcsolatok ápolásának a segítése, annak tudatosítása, hogy az országhatárok már nem választják el a népeket. Az országos politikával szoros egységben valljuk –hisz’ nálunk ez a gyakorlatban is tapasztalható! –, hogy a nemzetiségek igen fontos hídszerepet töltenek be akár az eltérő társadalmi rendszerű államok között is. A mi vidékünkön elsősorban a szlovén, a horvát és a német nemzetiségek tevékeny közreműködésére számíthatunk, miként nagyra becsüljük az odaát honos magyar anyanyelvűek kapcsolatépítő, barátságerősítő tevékenységét. Idekívánkozik azon személyes tapasztalatomnak a közreadása, amely szerint Szlovéniában, Horvátországban, Burgenlandban és Stájerországban is sokat tesznek partnereink a helyi nemzetiségek körülményeinek javításáért, alkotmányos jogaik érvényesítéséért.
Külön szerződések
# Ne feledkezzünk meg arról, hogy Vas megye nem csupán a szomszédaival, hanem távolabbi területekkel is kapcsolatban áll!
– A bulgáriai Razgrad megyével az ötvenes évek óta, a szovjetunióbeli Mari Autonóm Szocialista Köztársasággal 1971 óta vagyunk testvérmegyei kapcsolatban. Egyébként a megye intézményei, gazdasági egységei, társadalmi szervezetei 17 európai országgal, városaink pedig a földrész 18 városával ápolnak rendszeres kapcsolatokat.
# Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Sport- és kulturális rendezvényekkel kezdődött, iskolai, tudományos intézményi együttműködéssel folytatódott, végül államigazgatási, politikai, közvetlen vállalati együtt munkálkodásban csúcsosodott ki, miközben idestova milliós nagyságrendűvé vált a magyar, a jugoszláv, az osztrák, a szovjet, a bolgár, a finn – és még sorolhatnám a többieket – állampolgárok kölcsönös látogatása. Ezt tartom a legfontosabbnak: a közvetlen tapasztalatszerzést, a személyes kapcsolatok szélesedését, miután elsősorban ez erősítheti a népek, szomszédok és távolabb élők, barátságát.
– Különösen nagy jelentőségű a gyermek- és tanulócsere, ami a razgradi Petőfi Sándor Technikum és a mi Latinca Sándor Szakközépiskolánk diákjainak kölcsönös szakmai gyakorlatával kezdődött, gyermekek, úttörők csereüdültetésével, középiskolások csere-építőtáborozásával folytatódott. Jövőre nyelvtanulásra itteni családok fogadnak jugoszláviai és ausztriai magyar nemzetiségű gyerekeket, a mieink pedig a határ túloldalán vendégeskednek majd ugyanilyen célból.
– Tudományos életünk (mindenekelőtt a Berzsenyi Tanárképző Főiskola), kultúránk követei (az Ungaresca, a Béri Balog, a Boglya, a sárvári Regös, a Ciróka, a szentgotthárdi, a nardai, a szentpéterfai nemzetiségi, a fúvós- és énekegyütteseink, szimfonikus zenekarunk, táncklubunk és mások)
meghívások tucatjainak tesznek eleget nem csupán a szomszéd országokban, testvérmegyéinkben, hanem az NSZK-ban, Hollandiában, Belgiumban, Spanyol-, Francia-, Olasz-, Görög- és Törökországban is.
# Van-e ezeknek a kapcsolatoknak valamiféle szervezeti keretük, vagy csupán esetenkénti, alkalmi szereplések?
– Szlovéniával is, Burgenlanddal is külön szerződést, keretmegállapodást kötöttünk: ez a mi határ menti kisdiplomáciánk része. A Pannónia, az Őrség, Európa e sajátos tájegysége történelmi, néprajzi emlékeinek közös kutatásában is részt veszünk. Jelen vagyunk a mogersdorfi történészszimpóziumokon, a szalónaki beszélgetéseken, ösztöndíjban részesítjük levéltárosainkat, könyvtáraink kiadványokat cserélnek egymással, régészeink átjárnak a határon, hogy közösen kutassanak ottani kollégáikkal, és már mi is bekapcsolódtunk az Alpok–Adria regionális együtt munkálkodásba. Lehet, hogy közhelynek hangzik, de így igaz: minél többet foglalkozunk e térség népeinek életével. közös történelmi emlékeinkkel, folklórjával, csodálatos kulturális örökségének föltárásával, megőrzésével, annál világosabbá válik előttünk: mennyi még a teendőnk, és mennyi volt a mulasztásunk azokban az időkben, amikor más szelek fújtak Európa e kis szögletében.
Határ menti árucsere
# Vasban a szokásosnál is gazdagabbnak, választékosabbnak látszik a boltok kínálata, miután sok külföldi áru kapható. Ez is a határok közelségének köszönhető?
– Igen, ugyanis esztendőkkel ezelőtt hozzáláttunk – mindenekelőtt a tanácsi irányítású – kereskedelmi egységek árucseréjének, illetve termelő vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok kooperációjának, exportjának a megszervezéséhez.
# Közvetlen árucseréről van szó? Klíring alapján vagy szükség szerint, kötöttségek nélkül?
– Mi a nullaszaldós eljárás hívei vagyunk. Ebben a Konsumex helyi kirendeltsége különösen sokat segyt, bár gondjaink is vannak. De előbb a jóról: a kereskedelmi árucserében a tanácsi irányítású egységek járnak elöl. Ipari és vendéglátó vállalatok is. Évente kb. 1,5 millió dollár értékű export bonyolódik He ekképpen a határok mentén. Miután nullaszaldós megoldásról van szó, természetszerűleg ugyanekkora az import is.
# Melyek azok az árucikkek, amelyek így cserélnek gazdát?
– A határ menti árucsere első „fecskéi” a szombathelyi Borostyán Áruház és a Muraszombati Textilipari Vállalat voltak. Onnan férfi- és női konfekciót kaptunk, innen pedig olyasmit küldtünk (mintegy ízelítőül), ami „nem fért bele” az egyenes exportba. A mezőgazdasági, tej- és tejtermékek után következett a cukorrépaüzlet.
# Ez mi?
– Az itt megtermelt répát kiviszik földolgozásra, majd a cukor egy részét visszaküldik. Mindkét fél jól jár. Újabb törekvésünk: aprómagvak, virágok, facsemeték, oltványok exportja.
# Milyen árucikkeket cserélnek Ausztriával?
– Általában iparcikkeket, kozmetikumokat hozunk be élelmiszer, háztartási cikkek, sőt szőlőkaró fejében.
# Az előbb említette: gondjaik is vannak a határ menti árucserével. Mik ezek?
– A jelenlegi határ menti gazdasági kapcsolatok nem tükrözik a tényleges lehetőségeket, elmaradnak a politikai, kulturális és sportkapcsolatok színvonalától. Az osztrák fél többször nehezményezte az engedélyezési eljárások elhúzódását, a különféle kereskedelmi szervezetek többszöri egyeztetési igényét. Szomszédaink bizonyos fokú meg nem értéssel fogadták azt, hogy pl. az 1986-ról áthúzódó, s az idén márciusban felülvizsgálatra visszavont osztrák kiviteli engedélyeket – a számottevő magyar aktívum ellenére sem – adta ki a Külkereskedelmi Minisztérium. Gond továbbá, hogy még mindig húzódik a magyar központi döntés, holott a Jennersdorfi Csatornamű Társulás tisztítótelepe vállalná a szentgotthárdi szennyvíz kezelését. Reméljük, hogy jövőre egyszerűbbé, gyorsabbá, rugalmasabbá válnak az export-import engedélyezési eljárások.
Vegyes vállalkozások?
# Sor került-e a szomszédoknál az államigazgatás tanulmányozására?
– A kétlépcsős közigazgatás bevezetése előtt (abban a reményben, hogy megelőzhetjük a többi megyét) jártunk Szlovéniában és Burgenlandban. Megerősítette hitünket és bizalmunkat a körzetesítésben mindaz, amit ott tapasztaltunk. Odakint még következetesebben törekednek az önellátásra. Tanulmányoztuk a tűzoltóságok szervezetét, munkáját is, emlékezve súlyos tűzeseteinkre. Most azon munkálkodunk, hogy kidolgozzuk: veszélyhelyzetben hogyan segíthetünk egymásnak? Ha kell, külső tüzoltóerők bevonásával is, a károk csökkentésére. Burgenland ugyanis közelebb van hozzánk, mint megyénk keleti határa. Az elképzelésünket szomszédaink is örömmel fogadták.
# Tudtommal Burgenland nem az önök testvérmegyéje, hanem Győr-Sopron megyéé. Mi sarkallja mégis ezt az intenzív együtt munkálkodást?
– A közelség, a rokoni, baráti kapcsolatok, a közös gondok és örömök, a kölcsönös rokonszenv lakosság és vezetők között.
# Gondoltak-e esetleg közös vagy vegyes vállalkozásokra?
– Máris tárgyalásokat folytatunk egy osztrák céggel a szombathelyi gyógyszanatórium építésére. Egy svájci–osztrák társaság szívesen építene 120 szobás üdülőfalut Bükön. A több milliárdos beruházásokhoz mi adnánk a területet, részben az anyagot is, és közös lenne az üzemeltetés. Növekednék a vendégforgalmunk, korszerűsödnék a megye foglalkoztatási szerkezete.»
