Az újságíró archívumából – nemzedékek iskolái, iskolások nemzedékei

Harmincöt esztendővel ezelőtt jelent meg az alábbi archív beszámoló, az akkori tanévkezdés előtt két héttel. Az akkori nebulók, iskolakezdő lányok, fiúk már betöltötték a negyvenedik életévüket, maguk is szülők, gyermekeik jövőjéről gondoskodó anyák, apák. Az akkori (14–18 éves) középiskolások a mai ötvenesek vagy idősebbek, még dolgoznak, és ha jut rá idejük (remélhetőleg igen), akkor már unokáikban gyönyörködhetnek, bizonnyal nem keveset most készítenek föl az iskolára. És az akkor főiskolások, egyetemisták már közelebb vannak a 60. évükhöz, mint az ő nagyszüleik voltak akkor, amikor ők megkezdték felsőfokú tanulmányaikat. Remény szerint valamennyien szép életpályát jártak be mostanáig, és már azon gondolkodnak, hogy milyen tanácsot adjanak kamaszodó unokáik továbbtanulásához… (Az alább következő körkép a Magyar Hírlap, 1987. augusztus 18-i számában jelent meg; megőrizte az Arcanum Adatbázis Kiadó, Magyarország vezető tartalomszolgáltatója; köszönet érte.)

«Kevés a gyerek, emiatt a tavalyinál kevesebben kezdik az új tanévet az általános iskolák első osztályaiban és az óvodákban. Mindezek ellenére még mindig kevés a tanterem, nem csupán az általános, hanem a középiskolákban is, ahol viszont a 70-es évek eleji-közepi demográfiai csúcs hatására lesz rövidesen zsúfoltság. Vidéken még bőven van üres pedagógusállás és -lakás; a felsőoktatási intézmények nappali tagozatain szeptemberben a tavalyinál ezerrel több elsős kezdheti meg tanulmányait.

Ez az első eset, hogy a Központi Statisztikai Hivatalban nem tudják pontosan megmondani: hány tanköteles korú gyerek kezdi meg szeptember 1-jén az általános iskola első osztályát. Az új oktatási törvény ugyanis minden eddiginél nagyobb választási szabadságot ad a szülőknek, óvodáknak egyaránt – mondja Varga Alajosné, a KSH kulturális statisztikai osztályának vezetője. – Tankötelesnek számít ugyan minden olyan fiú és lány, aki május 31-éig betöltötte a 6. életévét, de külön kérés, megfontolás alapján azok is beülhetnek az elsőosztályok padjaiba, akik csak szeptember végén lesznek hatévesek. Így aztán a KSH-ban pillanatnyilag csak becsülni tudnak: 140-150 ezerre teszik az elsős nebulók számát.

Általános iskolások egymillió-háromszáznegyvenezren, óvodások pedig mintegy 390 ezren lesznek szeptemberben. Ez utóbbi korosztály, sajnos, megfogyatkozott: az előző évekhez mérten 15-16 ezerrel kevesebben vannak a demográfiai hullámvölgy következtében. Az általános iskolások viszont most jutottak föl a „csúcsra”, rövidesen a legnépesebb korosztály döngeti a középiskolák, szakmunkástanuló intézetek kapuit, és őket kell majd a kilencvenes évek közepén elhelyezni, munkába állítani.

Kamarás Ferenc, a KSH népesedésstatisztikai osztályvezető-helyettese mondta el: a hetvenes évek közepén 186–194 ezer gyerek született. 1980-ban már csak 148 ezer, az idén viszont még kevesebb, mintegy 125 ezer élveszületésre van kilátás, ami az egyszeri reprodukcióra nem elegendő!

Miként az egész társadalmat, akként a statisztikusokat is foglalkoztatja népességünk szá[1]mának alakulása. Igaz, hogy rég volt annyi kétg yerekes csa[1]lád, mint napjainkban, viszont igen kevés a három-négygyere[1]kes. Egykoron a mostaninál jóval több volt a gyerektelen házaspárok száma, de a nagy[1]családosoké is. Érdemes folytatni a visszatekintést és az összehasonlítást: a valamikori Ratkó-gyerekek” (1954-ben 223 ezren születtek!) a hetvenes évek közepén léptek szülőkorba Az 1973-i népesedéspolitikai intézkedések is kedvezően hatottak a születésszám alakulására; akkor emelték a gyes és az anyasági segély összegét.

A „bébiboom”, a föllendülés azonban nem tartott sokáig: a hazai gazdasági körülmények általános szigorodása a fiatal szülőket is „meggondolásra” késztette. Mindenekelőtt az otthonteremtés, a viszonylag kiegyensúlyozott anyagi körülmények elérése kötötte őket.

Szükséges volt mindezek előrebocsátása ahhoz, hogy némi „magyarázattal” szolgáljanak a szakemberek előrejelzéséhez: jövőre és az utána következő esztendőkben – éppen a figyelem középpontjában álló korosztály számának alakulása következtében – javulnak a körülmények az általános iskolákban. A ma meglevő mintegy 49 ezer általános iskolai tanterem még mindig kevés, hiszen egy-egy osztályra átlagosan 28 diák jut. Az iskolák jórészének építészeti állaga, fölszereltsége viszont még mindig nem éri el a kívánt színvonalat. A 98 ezernél is több pedagógus, aki szeptember elsején munkához lát az ország általános iskoláiban, elegendőnek tetszik. Viszont: miközben egyes vidéki településeken még mindig bőven van üres pedagógusállás (és -lakás!), addig a fővárosban sok a képesítés nélküli tanító az iskolákban.

Reménykedjünk, hogy nem így kezdődik/folytatódik a tanév!

A 14–17 éves korú lányok, fiúk 71-72 százaléka tanul tovább nálunk közép- és szakiskolákban, szakmunkásképző intézetekben. Ők mintegy 430–440 ezren vannak. A gimnáziumokban, szakiskolákban most sem a legjobbak az elhelyezési körülmények, hiszen az épületállomány nem kis része elöregedett, kevés a tanterem, ezért az átlagos osztálylétszám 34. Ez a jövő években – a már jelzett örvendetes demográfiai csúcs következtében – két-három tanulóval növekedni fog, immár zsúfoltság várható a középfokú oktatási intézmények nappali tagozatain. Továbbra sem várható számottevő javulás a diákotthoni, kollégiumi elhelyezésben, miután a helyek és a rászorulók száma nincs arányban egymással.

Pontos adatot kaptunk viszont az egyetemek, főiskolák nappali tagozataira fölvettekről: mintegy ezerrel többen vannak, mint tavaly voltak, összesen 16 ezer a számuk. Felsőfokú tanintézetiekbe kb. 44 ezren jelentkeztek, 34 százalékuk álma teljesült.»