Másfél év sem telt el a magyar rendszerváltás után, amikor a hazánkat, bennünket, magyarokat az Európa 20. századi történelme alakításáért különösen becsülő németek sokoldalú, ekként reményes tudományos partnerként is segíteni kívántak. Az 1990. október 3-án újra egyesült Németország nyugati (a valamikori szövetségi köztársaság) felében élő-dolgozó-alkotó potentátok különösen nagy figyelemmel kísérték a magyarországi körülményeket, és kérés nélkül is igyekeztek a „hónunk alá nyúlni”, segítendő az akkori Magyar Köztársaság (mert hazánk neve akkor, frissen és újra ez volt, ma viszont már nem!) fölemelkedését, visszatérését Európa működő felének közösségébe. Még jó, hogy van a Wikipedia: információi gyakorlatilag a lexikonok és történelemkönyvek hitelességével hívhatók elő a világhálónak nem egyszer a legrejtettebb zugaiból, és olyan ismereteket tesznek ismét világossá, egyértelművé, amelyeket már réges-rég elhullajtott az emberi emlékezet. Mint például a Collegium Budapest – Institute for Advanced Study két évtizedes (pontosabban: 1992 őszétől 2011. szeptember 30-ig tartó) történetét. Tizenkilenc évig működött a felsőfokú, doktorális és posztdoktorális szintű tanulmányok folytatására létrehozott nemzetközi intézmény. Aztán „kivégezték”, miután 2011-ben, a második Orbán-kormánnyal folytatott sikertelen tárgyalássorozatot követően kényszerűen megszűnt – írja a Wikipedia. Volt szerencsém beszélgetnem a CB-szervezés legodaadóbb hívével, spiritus rectorával, Wolf Lepenies (akkor éppen 50 esztendős) német szociológus, politológus professzorral, tudományos íróval, a leendő budapesti tudományos kollégium kutató- és alkotóhely legfőbb szorgalmazójával, szervezőjével a Collegium Budapest létesítésének konkrét terveiről, és nem egészen egy év múltán már jóleső érzéssel megállapítanom, hogy…Nos, az alábbiak az akkor „komoly bulvárlapként” ismert Mai Nap 1991. február 20-i számában jelentek meg. Íme:

«Sok olyan „megszállottra” lenne szükség ezen a világon, mint Wolf Lepenies professzor, a (sokáig csupán nyugat-) Berlini Tudományos Kollégium rektora! Az ő szellemi gyermeke a CB, a Collegium Budapest, a haladó, a fejlett tudományok intézetének megalapítása a magyar fővárosban – amerikai és berlini mintára. Addig érvelt, tárgyalt, kilincselt a szociológiaprofesszor, amíg be nem bizonyította: Közép- és Kelet-Európa nemzeteinek nem egyszeri vagy bizonyos ideig tartó anyagi-szellemi támogatásra van szükségük. Hanem arra, hogy tartósan, egyszer s mindenkorra bevonják őket a nemzetközi, világméretű tudományos-kulturális eszme- és tapasztalatcserébe. (Jobb oldalt: prof. Lepenies; foto: Der Tagesspiegel.)

Az alapgondolat s a nagyvonalú anyagi ajánlat elfogadtatott, nem csupán Nyugaton, hanem Budapesten is. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy ha a magyarok helyet adnak e tudományos műhelynek, a kezdeményezők öt esztendeig vállalják annak – Lepenies professzor által évi 1,75 millió márkára becsült – összes költségét.

Kiknek jár köszönet az önzetlen együttmunkálkodást kínáló lehetőségért? Berlin és Baden-Württenberg tartomány külön-külön hajlandó fedezni a Collegium Budapest működését egy esztendőig. A kölni Fritz Thyssen Alapítvány 3,6 millió márkát, a svájci Landis és Gyr Alapítvány (Zug) és a berni külügyminisztérium 750-750 ezer frankot ajánlott fel erre a célra, a Német Tudományos Alapítványi Szövetség 300 ezer márkával járul az alapítás költségeihez, az osztrák és a francia kormány ugyancsak tetemes összeggel, a működési költségek egy-egy évi átvállalásával kívánja segíteni a Collegium Budapestet. Német részről dr. Heinz Riesenhuber szövetségi kutatási és technológiai miniszter hangolja össze a CB megszervezését.

Lepenies professzor úr hangoztatja: Európa szívében – hagyományainál, politikai és gazdasági körülményeinél fogva is – Budapest a legmegfelelőbb hely arra, hogy a földrész e térségének szellemi központjává fejlődjék. A magyar származású Nobel-díjasok nagy száma is bizonyítja: a magyar tudományos-szellemi élet kiváló miliőt kínál más nemzetek értelmiségeinek tudásuk gazdagítására. A leendő budapesti tudományos fellegvár révén is a világ legfejlettebb fele erősíteni kívánja a Nyugat és Kelet tudományos kapcsolatait a kelet- és közép-európai tudományos élet fejlesztésével egyidejűleg. Éppen ezért a budai Várban, a Színház utcai egykori karmelita kolostor falai között berendezkedő CB nem német segítséggel létrehozott magyar nemzeti intézmény lesz, se nem valamiféle álcázott Goethe Intézet, hanem egy minden ízében európai létesítmény.

A Nyugat-Berlin első kormányzó polgármestere, Ernst Reuter emlékére tett tudományos alapítvány hozta létre 1980-ban a Lepenies rektor úr által vezetett Wissenschaftskolleg zu Berlint. A professzor eredeti ötlettel, a Collegium Budapest alapításával kívánja – Berlinen át – megteremteni a Keletet a Nyugattal, Amerikával összekötö tudományos tengelyt. Magyarországon a legfőbb tudományos fórum, az Akadémia és a kultuszminisztérium – végeredményben a kormány – a berlini intézmény partnere.

A Lepenies professzor által vezetett intézethez hasonlóan a Collegium Budapestben – nemzetközileg is kiemelkedően vonzó, termékeny szellemi munkára ösztönző körülmények között – kínálnak már ez ősztől lehetőséget saját kutatások folytatására a tudomány rangos művelői és a tudósutánpótlás számára. Tizenöt kutatóhelyet létesítenek a tudományos erőddé átalakítandó várbeli volt karmelita kolostorban. Az első időszak központi témái: a tervgazdálkodásra orientálódott népgazdaságok átalakítása piacgazdaságra; integrált környezetkutatás (együttműködés a nemzetközi geo- és bioszféra-programmal); az európai jogrend összehangolása; népvándorlási mozgalmak, menekültek, kisebbségek; nemzeti állam és regionális/kommunális autonómia. Nagy figyelmet érdemlő gondolatot fogalmazott meg beszélgetésünk végén dr. Lepenies: jelkép is lesz a fejlett tudományok budai intézete az egységesülő Európában. Miközben hasznos példája a közép- és kelet-európai országok számára nyújtott segíteni akarásnak, megerősíti: a Nyugat is tanulhat, mi több, tanulni kíván e térségtől.»

Nyitó kép: az egykori karmelita kolostor a Budai Várban.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)