Valamelyik tévéadón mindig előfordul, a legtöbbször „A klinika” című (ma már írható: békebeli) sorozatot újítják föl a műsor-összeállítók. Mert Klausjürgen Wussow – bár 2007-ben, 78 esztendős korában elhunyt – máig tíz- és tízmilliók emlékében él. Mert sikerült úgy megragadnia Brinkmann professzor egyéniségét, hogy – ugyancsak milliók – valós személyiségként könyvelték el. Voltak nem kevesen, akik orvosi tanácsért fordultak hozzá… Amikor az archívumomból most elővett alábbi cikkemet írtam (megjelent jó huszonöt évvel ezelőtt, 1998. május 20-án az igényesen szerkesztett, olvasmányos, ám hiteles hetilap, a Képes Európa oldalain), még javában dolgozott az elképesztő energiával megáldott, szerfölött tehetséges és nagyon sokoldalú német színész… (A nyitó képen A klinika szűkebb szereplőgárdája.)

Klausjürgen Wussow, azaz Brinkmann professzor. Akármennyire nem szeretik is a színészek, hogy a legsikeresebb alakításukkal azonosítsák őket (például Zenthe Ferenc – Tenkes kapitánya, Gobbi Hilda – Szabó néni), a német nyelvterület színházainak, film- és tévéjáték-gyártásának egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze sokáig a fekete-erdei klinika igazgató főorvosa volt a nézők számára. Olyannyira, hogy Brinkmann professzor éveken át ezrével kapta a leveleket rajongóitól: orvosi tanácsokért ostromolták.

Parádés szerepek

Eredetileg valóban orvosnak készült, de nem jutott be az egyetemre az 1929. április 29-én a pomerániai Camminban született Klausjürgen Wussow. Apja, a falu kántortanítója elesett a háborúban, a fiú az akkori Németország egyik legszegényebb vidékén, Mecklenburgban nőtt föl.

– Az orvosi hivatásban és a színészmesterségben rengeteg a közös vonás – mondta egyik rádióinterjújában. – Ez is az oka annak, hogy sok színész eredetileg az orvosi pályával kacérkodott… Szerencsére Wussow mégis inkább a színház mellett döntött éppen fél évszázaddal ezelőtt. Berlinben tanult és kezdetben ott is játszott számos operettben, majd Majna-Frankfurt, Düsseldorf, Köln, Zürich, München után, 1964-ben Bécs következett. Húsz éven át a Burgtheater vezető színésze volt. 1985 novemberében, hetekkel azután, hogy A klinikát elkezdte sugározni a második német televízió (ZDF), Wussow ekként nyilatkozott:

– Két hibát nem követhet el egyetlen színész sem. Az egyik: ne szerződjék a Burgtheaterhez, a másik: sohase hagyja el a Burgtheatert. Ő mindkettőt megtette. Annak ellenére, hogy a Burgtheater tagjának nem lehet felmondani, ám ez nem jelenti azt, hogy mindig kap is szerepet. Wussow azonban csillogott parádés szerepeiben: Don Carlos, Ferdinand, Posa őrgróf, Mortimer… Mephistót is eljátszhatta. Ausztria tiszteletbeli állampolgársággal ismerte el a német Wussow művészetét, majd 1987-ben professzori címet is kapott. Hazája az egyik legmagasabb kitüntetéssel, a Szövetségi Érdemkereszttel jutalmazta.

Dührohamot kap, ha…

Közben fölfedezte a film is, de igazán naggyá a televízió tette: a hetvenes években nézőszámcsúcsot hozott A császárnő futárja című sorozat főszereplőjeként a ZDF-nek. A Sergeant Berryből (1973) viszont tizenkét folytatás után kiszállt, mert félt, hogy imázsa egyetlen alakhoz, Berry őrmesterhez láncolódik. Csakhogy a tévé nagyhatalom, elképesztően nagy csábítás és kihívás minden színész számára – művészileg, anyagilag egyaránt. Így aztán Wussow sem tudott vagy nem is akart nemet mondani a szíves fölkéréseknek: folytatások tucatjaiban szerepeltették (Tetthely, Derrick, Álomhajó, Palota a Ringen, Roth detektíviroda, La Scalat, Tánc a vulkánon). Mindaddig, míg a máig legnézettebb és Klausjürgen Wussow esetében a leghosszabb tévésorozat el nem következett. Az eredeti címén: A fekete-erdei klinika. A tévésorozat kellemes bevezető zenéje felejthetetlen; tessék kattintani!

Élete szerepét kínálta föl neki Bademann producer, aki – ez az igazság – csak másodsorban gondolt rá, miután kiszemeltje, Armin Müller-Stahl nem vette föl Brinkmann professzor fehér köpenyét. Akkor mondta Claus Peymann, a Burgtheater intendánsa: „Wussow elveszett a színpad számára.” Wussow viszont máig tagadja ezt, és csaknem dührohamot kap, ha bárki idézi a nagy hatalmú bécsi színházcsászár kijelentését. Akkor azonban még hatalmas sikert aratott Horatio szerepében az ugyancsak zseniális Klaus Maria Brandauerrel, aki Hamletet alakította.

A klinikát 1985. október 22-én kezdte sugározni a ZDF, és minden idők legsikeresebb német tévésorozatává emelkedett hatvannégy százalékos nézettségével. Hetvenhárom epizódját több mint negyven ország tévéje vásárolta meg. A ZDF az idén (1998 – a szerk.) január óta újra vetíti A klinikát, amelyben

– 684 színész és 8167 statiszta szerepelt, 19 250 kosztümöt varrtak nekik;

– 208 691 méter filmen rögzítették a jeleneteket a forgatás hétszázötvenegy napján;

– a glottertali épület, amelyben A klinikát felvették, valójában a württembergi tartományi társadalombiztosító rehabilitációs kórháza;

– a professzor takaros otthona a helyiek jó százéves falumúzeuma;

– hosszú ideig turisták ezrei, nem egyszer napi hatvan autóbusszal, zarándokoltak el a „fekete-erdei klinikához” a Glottertalba.

Mi történt a szereplőkkel?

Miközben Klausjürgen Wussow hű maradt a fehér köpenyhez – sebészt alakított az Orvosok, a Késélen, továbbá a most nálunk a TV 2-őn vetített Kórház a pálmák alatt című sorozatokban – és Udo, a nők bálványa, azaz Sascha Hehn is (ő dr. Markus Merthin a ZDF sorozatában), Gaby Dohm (Christa, Brinkmann felesége) a sorozat befejeztével munkanélküli-segélyért folyamodott, és csak 1993-ban jutott főszerephez A Duna hercegnője című sorozatban. Hildegard, a karakán főnővér, azaz Eva Maria Bauer sem vetette le a fehér köpenyt, kellemes szerepeket játszik a Halló, doki! meg a Vidéki orvos című sorozatban, és madámként remek el az utóbbi idők legnagyobb szakmai vitáját kirobbantó, ugyanakkor különösen időszerű témát kitűnően feldolgozó sorozatban, a piros lámpás környezetben játszódó St. Pauli királyában.

Az 1988 nyarán elkészült A klinika Brinkmannja Wussow számára álomszerep volt.

– Amit a professzor csinált, azt nagyon sok orvosnak ajánlom a figyelmébe – nyilatkozta a főszereplő. – Úgy játszottam, mintha magam is orvos lennék, ám nem fehérbe öltöztetett félisten, hanem csak egy ember, fehér köpenyben… Olyan szuverén, következetes és jóságos szerettem volna lenni mindig is, mint Brinkmann. Az ő révén találtam meg az igazi felebaráti szeretetet… Ez a második identitás két könyvet is íratott Wussow-val: Életem dr. Brinkmann főorvosként a fekete-erdei klinikán (1985 ) és Prof. Brinkmann meg én (1989). Öt évvel ezelőtt született negyedik gyermekét Benjáminnak keresztelték, így hívták a filmbéli professzorék fiát is.

Családi háború

Wussow gyakorta tölti szabadságát családostul „a klinika” közelében, a szépséges Glottertalban.

Wussow professzor (színészként a valóságban is megkapta a címet) többszörösen kötődik a gyógyításhoz és a karitatív tevékenységhez. Saját népszerűségét társadalmi elkötelezettségével párosítja, amikor fellépéseivel a rákos és szívbeteg gyerekek fekete-erdei (!) gyógyítására, továbbá delfinterápiás kezelésére gyűjt adományokat az egyik segélyalap számára. Még bécsi éveiben három gyereket fogadott örökbe Hondurasban, Mexikóban és a Fülöp-szigeteken. Síkraszáll a gyerekek jogaiért, védelmükért mindennemű erőszak ellen. Nagy visszhangot keltett nemrégi állásfoglalása a serdületlen fiatalságra zúduló beteges-véres brutalitás ellen.

Klinikai távollétében véglegesen megromlott a házassága az ugyancsak szakmabeli (második) feleségével, Ida Krottendorf bécsi színésznővel, két gyermeke anyjával. A gyerekek, Sascha és Barbara egyébként szintén szerepeltek A klinikában. A szépséges és különösen érzéki, harminchat éves Barbara („Számomra a szex olyan, mint a kábítószer”) lányoktól szokatlan módon, nyíltan gyűlöli az apját, mert Klausjürgen egy interjú alatt szerelemre lobbant Yvonne Viehöver újságírónő iránt (jobb oldali kép; forrása: ARD tévé). A kapcsolatot, majd pedig az ismert és népszerű művész feleségével vívott válási háborúját a bulvársajtó annyira fölfújta, hogy Wussow tiltakozásul visszaadta a neki ítélt Bambi-díjat a Bunte magazinnak. 1990-ben a hasonló cipőben járó művésztársaival közösen megalapította a Fair Press szervezetet, elvégre a hírességek is elvárhatják, hogy a sajtó ne gázoljon a becsületükbe, magánéletükbe. Wussow emberi tartására jellemző, hogy időközben újra megtalálta a kapcsolatot első feleségével, Jolandával, legidősebb lánya, Konstanze édesanyjával.

Tüzes jelenet

Klausjürgen Wussow-val egy ideje ismét fehér köpenyben találkozik a TV2 nézője. A harmadik világ országaiban dolgozó utazó orvos kórháza a pálmák alatt található. Az új sorozat ötlete a feleségétől, Yvonne Viehöver újságírónőtől származik. A Fülöp-szigeteki forgatás egyik meg nem erősített pikantériája, hogy Barbara Wussow is szerepet kaphatott volna a sorozatban. A legjobb lehetőség lett volna, hogy apa és lánya kibéküljön. Ám az éles nyelvű szépség lekicsinylően nyilatkozott a papa harmadik feleségéről, s a művész kénytelen volt édes gyermeke ellenében szerelmetes asszonya pártjára állni.

– Lányom és a férje, Albert Fortell évek óta kiteregetik a magánéletemet, amit persze nem veszek jó néven…

A Kórház a pálmák alatt forgatásai eddig kétszer is súlyos gondot okoztak a dr. Frank Hofmannt alakító Klausjürgen Wussow-nak. Először az alkoholista orvos szerepére fölkért (a valóságban is súlyos alkoholbeteg, ám istenien tehetséges német színész) Harald Juhnke akaszkodott össze az egyik dominikai mulató néger alkalmazottjával, majd pedig forgatás közben kis híján halálossá vált egy tüzes jelenet. A forgatókönyv szerint Anja Kruse és Elisabeth Lanz féltékenységi jelenetet produkálnak, miközben tűz üt ki a filmbéli helyszínen. Az ellenőrizhetetlenné vált tűzben a mit sem sejtő színészek beszorultak a lángok közé. Az utolsó másodpercekben sikerült kimenteni őket. Bár a dominikai tűzoltók készenlétben álltak, ám kevés volt a vizük az oltáshoz. A hirtelen támadt tűz a természetvédelmi területbe is beleharapott.

Író, költő, festő

A német nyelvterület legnépszerűbb színészei közé tartozó Wussow íróként is megállja a helyét. Regényein túl két verseskötete jelent meg és élvezetes útikönyvet írt Dél-Afrikáról. Előadó-művészi tehetségét tucatnyi lézerlemez-felvétel bizonyítja, és élvezettel szinkronizál is. Különösen nagy sikert aratott legutóbb A notre-dame-i toronyőr című Disney-produkció Frollójával. Festőént is sikeres, több kiállításon mutatták be korántsem műkedvelő alkotásait. Az állatvédőként is ismert Wussow egyik kedvenc időtöltése állatai gondozása. Házában és körötte él Chico, a bokszer, Shari, a sziámi macska, Tafila, Tanya és Negev, a három arabs telivér és – az ötéves Benjamin legnagyobb örömére – Maruscha, a póni.

* * *

Infovilág, 2017. szeptember 25.:

Életműdíjjal ismerték el a magyar szinkronszakmában dolgozó előadóművészek munkáját. Az Előadó-művészi Jogvédő Iroda (EJI) anyagi és szakmai támogatásával létrehozott díjat Bács Ferencnek (jobb oldali kép), Bókai Máriának és Perlaki Istvánnak ítélte oda a szakma. (A képen: jelenet a nagysikerű „A klinika” / Schwarzwaldklinik című német tévéfilm-sorozatból; jobb oldalt [Gaby Dohm és] Klausjürgen Wussow, azaz a filmbéli Brinkmann professzor, aki Bács Ferenc hangján szólalt meg.)