Most, a mindenekelőtt vezeték nélküli (polgári) hírközlés korában, amikor a mobiltelefon gyakorlatilag mindent tud (csak lecsót nem főz – szokták mondani), és legföljebb csak lakni meg bútort szállítani nem tud az internet, talán csak néhány régi „vonalas” szakembernek, postásnak jut időnként eszébe, micsoda haladás volt jó fél évszázaddal ezelőtt a Magyar Posta feladatkörébe tartozott vezetékes távközlés korszerűsítésének a megkezdése. Mindenekelőtt a telefonhálózatoké, mert a telefon jó ötven évvel ezelőtt kiváltságnak számított, és az sem volt ritkaság, hogy egy faluban, vidéki városban föladott távirat („Kedden hatkor érkezünk stop gyertek elénk az állomásra stop”) legalább hat-nyolc (vagy több) kézen ment át, mire a címzetthez érkezett. Földkábel alig vagy nagyon kevés volt, légkábel sem sok, ám időjárás tépázta gyakorta. A telefonközpontok nagy többsége kézi kapcsolással működött, ahol meg már volt automata, folyton kevésnek bizonyult. Boldog volt sok körzeti orvos, ha legalább egy ikerállomás jutott neki. Ikertelefon: két, viszonylag közeli telefonkészülék egyazon vezetéken csatlakozott a központhoz, miáltal egyidejűleg csak az egyik „iker” tudott beszélni, ráadásul egymást sem tudták hívni, bár kezdő hívószámuk eltért egymástól; például, Budapesten: 281 948, illetve 481 948… (A nyitó képen egy klasszikus telefonkészülék, a CB 35-ös…) A szerző archívumából kiemelt, 55 esztendővel ezelőtt a Győr-Sopron megyei napilapban megjelent írás az akkori telefon- és távgépíró- (telex-) szegénységünkről és fejlesztési tervekről szól:
«Országra szóló, sok hírközlési kísérlet színhelye volt már eddig is a Soproni Postaigazgatóság területe, Győr-Sopron, Vas és Veszprém megye. – A távközlés technikai újdonságait elsősorban a Balaton mentén próbálták ki a szakemberek. Olvasóink bizonyára emlékeznek még az újságok híradásaira, amelyek szerint a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár – a BHG – crossbar-rendszerű telefonközpontját Balatonfüreden szerelték fel elsőnek.
Légvezeték helyett kábel
A BHG jövőre már sorozatban gyártja azokat az új típusú telefonközpontokat (a III/20 típusúakat), amelyek a hazai távközlés korszerűsítéséhez elengedhetetlenül szükségesek.
A Soproni Postaigazgatóság beruházási osztályának munkatársai húsz esztendővel előbbre hajtották a naptárt. Két évtizedes távlatban gondolkodnak, cselekednek, csakhogy végre megszüntethessék az igazgatóság területén az elavult helyi és helyközi távbeszélő-, távíróhálózatot, és a kor követelményei szerint bővítsék.
A légvezetékekre manapság már nem lehet számítani. Egy-egy szélvihar, hirtelen hullott hó sok oszlopdőlést, huzalszakadást okozott már eddig is, napokra megszakította a távbeszélő- és távíró-összeköttetést a városok, falvak között. – Egyébként is: az elavult légvezetékekre nem bízhatják a postások az automata, távválasztó berendezések létét, nagy forgalmát.
A föld alá kell bújtatni a vezetékeket, a kábelokat. Ahol ez nem lehetséges, ott biztonságos légkábellel kell áthidalni a távolságokat.
A győri járás távbeszélő-hálózatában gyökeres változtatásokat hajtanak végre 1967–69-ben. Mintegy 25 millió forintos költséggel góckörzetet alakítanak ki a járásban; 36 helység hálózatát 14 automata telefonközpontba sűrítik. Az újonnan beszerzett gyorsan és pontosan dolgozó gépek segítségével 150 kilométer kábelt fektetnek le a postások.
A győri járásban napjainkban 48 telefonközpont működik. A központok LB-rendszerűek, kézi kapcsolásúak. Automatizálásuk után harminchat falu előfizetőit 14 automata központ szolgálja ki. Tizenkét helyen egyelőre megmaradnak az LB-központok, de lehetőséget teremtenek a posta műszakijai a nyilvános állomások felszerelésével az éjjel-nappali telefonálásra. A későbbiekben a még meg maradt kézi kapcsolású központokat is felszámolják, és az 1967–69-ben lefektetett modern hálózat által automatizálják őket.
Százezer előfizető – ötjegyű hívószámok
A hírközlési hálózat korszerűsítésével egyidejűleg Pannonhalmán, Győrszemerén, Ménfőcsanakon, Abdán, Öttevényen és Ikrényben új postaházakat építenek. Győrszentivánon és Dunaszegen a tanács is segít az új telefonközpontok elhelyezésében.
A Soproni Postaigazgatóság a győri góckörzetben százezer telefon-előfizetővel számol! A felmérések szerint Győrött húsz év múlva 40 000 telefon-előfizető lesz.
Sürgető tehát, hogy mielőbb bővítsék Győr távbeszélő-főközpontját is. A megyeszékhelyen most egy 3800 állomás kapacitású automata távbeszélő-központ működik. A távbeszélő-igényeket azonban ez a kétszer bővített központ már rég nem tudja kielégíteni. A Győr-Sopron megyei Távközlési Üzem vezetőjének nyilvántartásában ezerszám fekszenek a ma még teljesíthetetlen telefon-bekapcsolási kérelmek. Gyárak, üzemek, hivatalok, egészségügyi szervek, orvosok, fontos beosztású személyek kérik a telefont. Különösen kevés a telefon a város új negyedeiben.
Az áldatlan állapot megszüntetésére jövőre 1200 állomással bővítik a győri távbeszélő-főközpontot. Egyidejűleg a mai négy helyett ötjegyű hívószámok kerülnek az új telefonkönyvbe. (Elképzelés: a mai számok megmaradnak, eléjük 1-es kerül.)
Táv-levelezés, táviratozás
Ugyancsak jövőre két távíró-központot is üzembe helyeznek Győrött. A mostani kis kapacitású telex- (előfizetői távíró) központ tovább nem bővíthető. A vállalatok, szervek, hivatalok viszont megismerték a telex-levelezés előnyeit (gyors, megbízható, gazdaságos ügyintézési forma), és sorra kérik a távírógép-készülékek üzembe helyezését. Ezért 1967 végén kétszázas telex-központot telepítenek Győrbe.
Hasonló hálózata van a postának is. A Központi Távíróhivatal kezelésében működik az országos postai automata távgépíró-hálózat. Napjainkban például a Kapuvárott Budapestre feladott távirat szövegét telefonon közlik Csornával, Csornáról géptávírón továbbítják Győrnek, és Győr adja tovább Budapestre. Ez az út hosszú, bonyolult. Ezért jövőre Győrött a posta számára is létesítenek nagy kapacitású távgépíró-központot.
A jövőre százesztendős Magyar Posta méltóképpen ünnepli tehát Győr-Sopron megyében is saját születésnapját: megújuló technikai felszerelésekkel, gyors hírközléssel öregbíti amúgy is jó hírét.»