Az Ipsos azt mérte, hogy az emberek bizakodóak a jövő évvel kapcsolatban. De lehet, hogy csak elegük van a rossz hírekből.
A járvány az idén a második évet mosta össze az elsővel, a szűnni nem akaró fenyegetés, a megbetegedések, a halálszámok emelkedése mind ugyanazon a csúszdán lökte lejjebb és lejjebb a gazdaságot, a politikai életet (vagy ami még maradt belőle), és főleg a közhangulatot, ami – igaz, ami igaz – a korábbihoz képest mára robbanékonyabbnak mutatkozik.
A hatalmi számítás és a gazdaság érdeke időnként beiktatott némi platót a lejtőbe, ami azonban csak látszólagos fellélegzést és gyorsabb zuhanást hozott: a szigorítások nyári megszüntetése az őszre már ismét felgyorsította a vírus terjedését, és a tél elején a halálspirál is ismét elindult.
Az Ipsos azt mérte, hogy az emberek bizakodóak a jövő évvel kapcsolatban. De lehet, hogy csak elegük van a rossz hírekből. Lehet, hogy valami kurucos csakazértis küzd itt a turáni átokkal. Miközben az az ijesztő, hogy a szakértői megnyilatkozások egyszerre riasztóak, és nyugtatgatók.
Valamelyik csak bejön.
És hát közben itt van az előválasztás poszttraumás periódusa, amivel kapcsolatban dettó az az ijesztő, hogy a szakértői megnyilatkozások egyszerre riogatnak és nyugtatgatnak.
A választók persze már rég csak a saját ítéleteiknek és előítéleteiknek hisznek, továbbá a saját szemüknek, és az nem lát semmi jót. Pontosabban a semmit látja, és érzi, hogy ez nem jó.
Lehetne gondolni, hogy az előválasztás utáni ellenzéki csend azt mutatja, hogy belül kemény munka folyik, gőzerővel illesztik a programokat, szülik a kampány-mondatokat, edzik azokat a személyiségeket, akik majd friss és új erővel robbannak bele a küzdelembe, de a választókról lerí, hogy nem ezt gondolják mégsem. A csend náluk csendet jelent, ha sírit nem is, de a nem cselekvés csendjét biztosan.
Ezzel ellentétben olyan is van, aki éppenhogy a cselekvés idejének tartja a mostanit, a felszín alatt a remélt pozíciókért való tolakodás, a rivális programok kicsinálása, egymás emberei átállítása, és MZP kifárasztása idejének.
Egy harmadik vélemény szerint ez lehet igaz, viszont, bár az ellenzék egységesülése csak feliben-harmadában történt meg, épp az éber és gyanakvó választók miatt, akik a csendes árulást sem bocsátják meg; a „húzd meg–ereszd meg”-politikája csupán időhúzás, igazi szakítást meglépni már senki sem mer.
Így lépjük át az évvonalat: reménykedve és gyanakodva.